Mongóliából hazatérőben Ferenc pápa válaszolt az újságírók kérdéseire: a mongol nép értékei, közvetítő szerepe Kína és Oroszország között, a közelgő szinódus – ami nem televíziós műsor, nem is parlamenti ülés –, valamint az orosz fiataloknak szóló üzenete voltak a fő témák. Utóbbival kapcsolatban nagy kulturális örökségükre emlékeztette őket.
Evangelizálás, párbeszéd, tisztelet
A szokásnak megfelelően a vendéglátó ország, Mongólia tehette föl az első kérdéseket a pápának. A The Defacto Gazete nevű hetilap munkatársa (Jargalsaikhan Dambadarjaa) arra volt kíváncsi, hogy milyen céllal kereste föl az ázsiai országot a szentatya, illetve elégedett-e az elért eredménnyel?
Ferenc pápa elmondta, hogy a kicsi katolikus közösségre gondolva jutott eszébe meglátogatni Mongóliát. Ezek az utazások arra szolgálnak, hogy fölkeresse a katolikus közösségeket, megismerkedjen az adott nép történelmével és kultúrájával, sajátos misztikájával. Fontos tisztázni, hogy az evangelizálást nem szabad erőszakos térítésként fölfogni, mert a prozelitizmus mindig leszűkít. Benedek pápa úgy fogalmazott, hogy a hit nem térítéssel, hanem vonzással növekszik. Az evangéliumot hirdetve párbeszédbe lépünk a kultúrával; létezik a kultúra evangelizálása és az evangélium inkulturációja – fejtette ki a pápa. A keresztények ugyanis saját népük kultúrája által is kifejezik a keresztény értékeket. Ez éppen az ellentéte a vallási gyarmatosításnak. A mongóliai út arra szolgált, hogy a szentatya megismerje ezt a népet, annak kultúráját, és elkísérje az egyházat a mongol nép kultúrájának tiszteletben tartásával. „Elégedett vagyok az eredménnyel” – tette hozzá a pápa.
Mongólia közvetítő szerepe Kína és Oroszország között
A ULS Suld TV mongol televízió munkatársa (Ulambadrakh Markhaakhuu) – utalással Ferenc pápa kijelentésére, miszerint minden civilizációs konfliktus párbeszéddel oldható csak meg – arra kérdezett rá, hogy vajon Ulánbátor lehet-e a nemzetközi párbeszéd színtere Európa és Ázsia között? Ferenc pápa egyértelmű igennel válaszolt, majd kifejtette az ún. „harmadik szomszéd misztikáját”. Ennek lényege, hogy a két nagyhatalom, Oroszország és Kína között elterülő kontinentális ország segíthet a párbeszédben. A történelemben gyakran gyarmatosítással, uralkodással párosult más földek keresése, ezzel szemben a harmadik szomszéd értékes filozófiája segít a párbeszédben.
Kapcsolatok Kínával, békemisszió Ukrajnában
Az EFE spanyol nemzetközi hírügynökség újságírója (Cristina Cabrejas) a Kínával való kapcsolatok felől érdeklődött. Vasárnap a pápa üzent a kínai népnek, és azt kérte a kínai katolikusoktól, hogy legyenek jó állampolgárok. Mindezt az után, hogy az ország vezetése nem engedélyezte, hogy a püspökök Mongóliába utazzanak. Milyenek most a kapcsolatok Kínával? És van-e új hír Zuppi bíboros pekingi látogatásával, illetve ukrajnai missziójával kapcsolatban?
Ferenc pápa kifejtette: ő bízta meg Zuppi bíborost a békemisszióval, aminek programjában Moszkva, Kijev, az USA és Peking szerepelt úticélként. Zuppi bíboros a párbeszéd és az egyetemes látásmód embere, Mozambikban már tapasztalatot szerzett a béke keresésében, ezért esett rá a pápa választása. A Kínával való kapcsolatokat nagy tisztelet jellemzi – fogalmazott a szentatya, aki személy szerint csodálattal tekint a kínai népre. A csatornák nyitva állnak, a püspöki kinevezések ügyében már egy ideje dolgozik egy bizottság a Vatikánnal és a kínai kormánnyal együtt. Ezen felül vannak olyan katolikus papok vagy katolikus értelmiségiek, akiket gyakran hívnak képzéseket tartani a kínai egyetemeken. Fontos, hogy a kínai állampolgárok ne gondolják azt, hogy az egyház nem fogadja el kultúrájukat és értékeiket, és azt se, hogy az egyház egy külföldi hatalomtól függ. Nagyon jól halad a baráti közeledésben a Parolin bíboros vezette bizottság, mint ahogy kínai részről is jó munkát végeznek. A kapcsolatok alakulóban vannak, én nagyon tisztelem a kínai népet – mondta még Ferenc pápa.
Vietnámi kapcsolatok, közelgő pápai utak
A jezsuita America Magazine-tól (Gerard O’Connell) a Vietnám és Szentszék közötti kapcsolatokról, és egy esetleges vietnámi utazásról kérdezték a szentatyát. Az utóbbi időben jelentős előrelépések történtek a vietnámi kapcsolatok terén. A mongóliai látogatás mintájára sok vietnámi katolikus vágya, hogy hozzájuk is elutazzon a pápa. Van-e erre reális esély? Kapott-e meghívást a kormány részéről? És milyen más utazásokat tervez a közeljövőben?
Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy a Vietnámmal való párbeszéd az utóbbi idők egyik legszebb tapasztalata az egyház számára, melyet a szimpátia jellemez. Mindkét fél jóakaratúan igyekszik megérteni a másikat, a továbblépés útját keresi. A bezárkózás, gyanakvás nehezíti a párbeszédet, ám Vietnám nyitott. Voltak ugyan problémák, de előbb-utóbb ezeket sikerül megoldani. Nemrég szabadon beszéltünk a vietnámi elnökkel – mondta el a szentatya, aki nagyon optimista a vietnámi kapcsolatokat illetően, évek óta jó munkát végeznek ezen a téren. Ha én nem megyek Vietnámba, akkor XXIV. János biztosan elmegy majd – fogalmazott Ferenc pápa. A többi utazást nézve Marseille jön soron, aztán egy kis európai ország talán, de az az igazság, hogy mozgási nehézségei korlátozzák, ezért már nem olyan könnyen vállalkozik utazásokra a pápa, mint kezdetben.
Az orosz fiataloknak szóló üzenet
Az olasz ANSA hírügynökség (Fausto Gasparroni) a pápának az orosz fiatalokhoz intézett és nagy port kavart üzenetéről kérdezett, melyekben a nagy orosz anyaföld, Nagy Péter cár és II. Katalin cárnő örökségéről volt szó. Ezek a kijelentések irritálták az ukránokat, diplomáciai következményekkel is jártak, mert úgy tekintettek rájuk, mint az orosz birodalmi törekvések felmagasztalására, illetve a putyini politika egyfajta hitelesítésére. Vajon Ferenc pápa miért érezte szükségét e kijelentéseknek, végig gondolta-e ezeket, és ma is újra megismételné-e? És végül mit gondol általában – és kifejezetten az orosz – birodalmi törekvésekről?
Ferenc pápa tisztázta, hogy az üzenet az orosz fiatalokkal folytatott párbeszédben született. A beszélgetés végén bízta rájuk azt az üzenetet, amit mindig, mindenütt megismétel, vagyis, hogy vállalják örökségüket. Ezzel összefüggésben szokta szorgalmazni a párbeszédet a nagyszülők és az unokák között is, akiknek át kell venniük az idősek örökségét. Ezt hangoztatja mindenütt a pápa és most is ez volt az üzenet. A másik dolog az örökség kifejtése, vagyis a nagy Oroszországról beszélt a pápa, mert az orosz kulturális örökség nagyszerű és szép. Gondoljunk az irodalomra, a zenére, egészen Dosztojevszkijig, aki ma érett emberségről beszél nekünk. Ez a humanizmus a művészetben és az irodalomban fejlődött ki. A harmadik gondolat talán nem volt annyira szerencsés, amikor a pápa a nagy Oroszországot emlegette, de ezt nem földrajzi értelemben, hanem kulturálisan értette, ahogy azt annak idején az iskolában tanulta: I. Péter, II. Katalin kapcsán. Lehet, hogy ez nem volt helyes, majd a történészek eldöntik – fűzte hozzá a szentatya. Az orosz kultúra nagyságát nem szabad eltörölni politikai problémák miatt. Voltak sötét évek Oroszországban, de az örökség ott marad.
Ami a birodalmi szemléletet illeti, a pápa leszögezte: ő kultúráról beszélt, a kultúra átadása pedig sosem imperialista, mindig párbeszédet jelent. Igaz, hogy vannak birodalmi törekvések, melyek másokra akarják kényszeríteni az ideológiájukat. Amikor a kultúrát kilúgozzák és ideológiává alakítják, akkor az mérgező. Szét kell választani egy nép kultúráját az ideológiától, ami az adott nép egy filozófusa vagy politikusa miatt jön létre. Ez mindenkinek szól, az egyháznak is – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az egyházban is sokszor felütik a fejüket különböző ideológiák, amik elszakítják az egyházat az élettől, ami a gyökerektől fölfelé halad, elszakítják azt a Szentlélek áramlásától. Az ideológia nem képes testet ölteni, idea, eszme csupán. Amikor pedig uralomra jut és politizál, akkor rendszerint diktatúra a vége. Nem lehet többé párbeszédet folytatni, előre haladni a kultúrákkal. Ezt teszik a birodalmi törekvések. Az imperializmus mindig ideológiai alapokra épül. Meg kell különböztetni az egyházban is a tanítást az ideológiától. A valódi tanítás sosem ideologikus, hanem Isten szent, hűséges népében gyökerezik. Az ideológia viszont el van szakadva a valóságtól, a néptől – magyarázta a pápa.
Új dolgokban viszi tovább a Laudato si’ enciklikát
A DPA hírügynökség tudósítója a Laudato si’ pápai enciklika frissítésével kapcsolatban tette fel kérdését: Felfogható-e a szolidaritás kifejezésének az olyan környezetvédelmi aktivisták iránt, mint az „Utolsó Generáció”, akik látványos tiltakozást folytatnak? Talán ebben a frissítésben is van üzenet az utcára vonuló fiatal aktivisták számára?
Ferenc pápa: „Kicsit általánosságban véve: nem szólok ezekről a szélsőségesekről, de a fiatalok aggódnak. Egy jó olasz tudós – volt egy találkozónk az akadémián – jó beszédet mondott, amely így végződött: „Nem szeretném, ha az unokám, aki tegnap született, harminc éven belül ilyen csúnya világban élne”. A fiatalok a jövőre gondolnak. És ebben az értelemben tetszik, hogy jól küzdenek. De ha ebbe ideológia vagy politikai nyomás keveredik, vagy erre használják fel, az nem helyes. Apostoli buzdításom Szent Ferenc napján, október 4-én jelenik meg, és áttekintést ad arról, hogy mi történt a párizsi COP (ENSZ Klímacsúcs, 2015 vagy más néven az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye részes feleinek Konferenciája) óta, amely talán az eddigi legeredményesebb volt. Van benne néhány szó a COP-ról és néhány olyan dologról, amelyeket még nem sikerült megoldani, és sürgős a megoldásuk. Nem olyan jelentős, mint a Laudato si’, de új dolgokban viszi tovább a Laudato si’ enciklikát, és egyben a helyzet elemzését is adja.”
A szinóduson nincs helye az ideológiának, csak a párbeszédnek
A KTO TV tudósítója a szinódussal kapcsolatban kérdezte a pápát: Szinodális egyházat szeretne Mongóliában és világszerte. Az októberi közgyűlés már Isten népe munkájának gyümölcse. Hogyan vonhatók be ebbe a szakaszba a megkereszteltek a világ minden tájáról? Hogyan kerülhető el az ideológiai polarizáció? És a résztvevők képesek lesznek-e nyilvánosan beszélni és megosztani azt, amit tapasztalnak, hogy lehetővé váljon a velük együtt haladás? Vagy az egész folyamat titkos lesz?
Ferenc pápa: „Ön arról beszélt, hogyan lehet elkerülni az ideológiai nyomást. A szinóduson nincs helye az ideológiának, ez egy másfajta dinamika. A szinódus párbeszéd a megkereszteltek között, az egyház tagjai között az egyház életéről, a világgal folytatott párbeszédről, az emberiséget ma érintő problémákról. De amikor valaki ideológiai úton akar elindulni, akkor a szinódus véget ér. A szinóduson nincs helye az ideológiának, csak a párbeszédnek. Véleményt cserélni egymással testvérek között és az egyház tanításával. Előre kell haladni.
Aztán szeretném aláhúzni, hogy a szinodalitás nem az én találmányom: Szent VI. Pál pápáé. Amikor a II. vatikáni zsinat véget ért, rájött, hogy Nyugaton az egyház elvesztette a szinodális dimenziót; a keleti egyház rendelkezik vele. Ezért hozta létre a Püspöki Szinódus Titkárságát, amely ebben a hatvan évben szinodális módon, folyamatos fejlődéssel, előrehaladással vitte tovább az elmélkedést. Szent VI. Pál pápa döntésének ötvenedik évfordulója alkalmával aláírtam és közzétettem egy dokumentumot arról, hogy mi a szinódus, milyen téren haladt előre. És most előrehaladt, érettebb lett, és ezért gondoltam, hogy nagyon jó lenne tartani egy szinódust a szinodalitásról, ami nem egy divatirányzat, egy régi dolog, a keleti egyházban mindig is megvolt.
De hogyan kell megélni a szinodalitást? Keresztényként éljük meg. És ahogy az előbb mondtam, anélkül, hogy ideológiákba keverednénk. A tanácskozás menete: egy dolgot meg kell őriznünk, a szinodális légkört. Ez nem egy tévéműsor, ahol mindenről beszélnek. Nem. Lesz benne imapillanat, és lesz benne véleménycsere a vallásról. Képzelje el, hogy a szinódusi bevezetőkben egyenként három-négy percet beszélnek, három beszéd lesz, majd három-négy percnyi csend lesz az imára. Aztán újabb három beszéd, és újra ima. Az ima lelkülete nélkül nincs szinodalitás, az politika, parlamentarizmus. A szinódus viszont nem parlament.
A titoktartásról: van egy részleg, amelyet Paolo Ruffini (a kommunikációs dikasztérium prefektusa) vezet, aki itt van, és sajtóközleményeket ad majd ki a szinódus menetéről. A szinóduson meg kell őrizni a vallásos jelleget és meg kell őrizni a felszólaló emberek szabadságát. Ezért lesz egy bizottság, amelynek az elnöke Paolo Ruffini lesz, és amely tájékoztatást ad a szinódus menetéről.”
Az ideológia szakítja szét a szeretetközösséget
A Vida Nueva hírügynökség újságírója szintén a szinódus témájához kapcsolódva tette fel kérdését: Szentatya, ön az imént a szinódusról beszélt, és mindannyian egyetértünk önnel abban, hogy ez a szinódus nagy kíváncsiságot és érdeklődést vált ki. Sajnos sok olyan kritikát is kivált, amelyek katolikus környezetből származnak. Szeretnék utalni egy könyvre Burke bíboros előszavával, aki azt mondja, hogy a szinódus Pandora szelencéje, amelyből az egyházat érő csapások szabadulnak majd ki. Mi a véleménye erről az álláspontról? Gondolja, hogy a valóság legyőzi, vagy ez befolyásolja majd a szinódust?
Ferenc pápa: „Nem tudom, hogy mondtam-e már egyszer. Néhány hónappal ezelőtt felhívtam egy karmelita kolostort. „Hogy vannak az apácák, elöljáró anya?” Nem olasz szerzetesház volt. És az elöljárónő válaszolt nekem. És a végén azt mondja: „Szentatya, félünk a szinódustól”. „De mi történik?” – mondom tréfásan. „Akarnak egy apácát küldeni a szinódusra?” „Nem, attól tartunk, hogy megváltoztatja a doktrínát.” És erről beszél ön: létezik ez az elképzelés… De ha tovább megyünk ezeknek a gondolatoknak a gyökeréig, akkor ideológiákat fogunk találni. Mindig, amikor meg akarják szakítani a szeretetközösség útját az egyházban, akkor mindig az ideológia szakítja szét. És ezzel vagy azzal vádolják az egyházat, de soha nem azzal vádolják, ami igaz, hogy bűnös. Soha nem mondják, hogy bűnös… Egy idézőjelbe tett doktrínát védelmeznek, ami olyan, mint a desztillált víz, nincs íze, és nem az az igazi katolikus tanítás, mint ami a Hiszekegyben van. És ami gyakran botrányt okoz; milyen botrányos az a gondolat, hogy Isten testet öltött, hogy Isten emberré lett, hogy a Szűzanya megőrizte szüzességét. Ez kelt botrányt.”
A szinódus főszereplője a Szentlélek
A CNS amerikai katolikus hírügynökség tudósítója fordult a következő kérdéssel a pápához: Szentatya, szeretném követni a francia kolléga kérdését a szinódusról és a tájékoztatásról. Sok világi hívő sok időt szentelt erre, imádkozott, részt vett a megbeszélésen, a meghallgatásban. Tudni szeretnék, mi történik a szinóduson, a közgyűlésen. És beszélt a szerzetesekkel kapcsolatos szinóduson szerzett tapasztalatairól, amely során néhányan a szinódusról azt mondták, hogy „ezt ne tegye bele”, „ezt nem lehet mondani…”. Mi, újságírók még a közgyűlésre és az általános ülésekre sem juthatunk be. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy amit kiadnak, mint anyag, az igaz? Nincs lehetőség arra, hogy egy kicsit nyitottabbak legyenek az újságírókkal?
Ferenc pápa: „De nagyon nyitott, nagyon nyitott, kedvesem! Van egy bizottság Paolo Ruffini prefektus elnökletével, amely minden nap hírt ad majd, de ennél nyitottabb nem tudom… És jó, hogy ez a bizottság nagyon tiszteletben tartja mindenki felszólalását, és megpróbál nem pletykálni, hanem igyekszik pontosan elmondani a szinóduson történteket, ami építő jellegű az egyház számára. Ha ön azt akarja, ha valaki azt akarja, hogy ilyenek legyenek a hírek: ez összeveszett a másikkal ezért vagy azért, ez politikai fecsegés. A bizottságnak nincs könnyű dolga, hogy elmondja: ma a reflexió ilyen oldalról szól, és hogy ne politikai, hanem egyházi szellemet közvetítsen. A parlament különbözik a szinódustól. Ne felejtse el, hogy a szinódus főszereplője a Szentlélek. És hogyan lehet ezt közvetíteni? Ezért kell az egyházi oldalát közvetíteni.”
A valóságot a perifériáról lehet megérteni
Végül az olasz RAI 2 csatorna híradójának újságírója tette fel kérdését a pápának: Szentatya, ön a perifériák pápája, és a perifériák, különösen Olaszországban, nagyon szenvednek. Nagyon aggasztó események történtek: erőszak, lepusztulás… Például Nápoly közelében egy plébános, Don Patriciello meg is hívta önt, hogy látogasson el oda, aztán Palermóba… Mit lehet tenni? Régen látogatta a Buenos Aires-i nyomornegyedeket, így van tapasztalata erről. Még a miniszterelnökünk is járt egy ilyen külvárosban, sok vita folyik. Mit lehet tenni, mit tehet az egyház és az állam intézményei, hogy leküzdjék ezt a lepusztulást és hogy biztosítsák, hogy a külvárosok valóban egy ország részei legyenek?
Ferenc pápa: „Ön a külvárosokról, mint nyomornegyedekről beszél: előre kell haladni, oda kell menni, és ott kell dolgozni, ahogyan azt Buenos Airesben tettük a papokkal, akik ezeken a területeken dolgoztak: egy csapat pap egy segédpüspökkel az élükön és ott dolgoztak. Nyitottaknak kell lennünk erre, a kormányoknak, a világ összes kormányának nyitottnak kell lennie, de vannak tragikus perifériák. Visszatérek egy botrányos perifériára, amelyet takargatni akarnak: a rohingyák perifériáját. A rohingyák szenvednek, nem keresztények, hanem muzulmánok, de szenvednek, mert perifériává váltak, elűzték őket. Látnunk kell a perifériák különböző típusait, és azt is meg kell tanulnunk, hogy a periféria az, ahol az emberi valóság evidensebb és kevésbé kifinomult. Vannak olyan csúnya pillanatok is, amelyeket nem akarok idealizálni, de jobban érzékelhető.
Egy filozófus mondott egyszer valamit, ami nagyon megérintett: „A valóságot a perifériáról lehet a legjobban megérteni”, a valóságot ott lehet jól megérteni. Párbeszédet kell folytatnunk a perifériákkal, és a kormányoknak valódi társadalmi igazságosságot kell gyakorolniuk a különböző társadalmi perifériákkal és az ideológiai perifériákkal is párbeszédet kell folytatni, mert sokszor valami sajátos ideológiai periféria okozza a társadalmi perifériákat. A perifériák világa nem könnyű. Köszönöm” – zárta sajtótájékoztatóját Ferenc pápa a repülőgépen Mongóliából visszatérőben.
Forrás: Gedő Ágnes és Somogyi Viktória/Vatican News
