Mérföldkő volt Romániában, hogy idén nyáron elsőként a nagyváradi és a temesvári egyházmegyében három-három állandó diakónust szenteltek fel. Soós Károlyt Magyarországon első közt szentelték állandó diakónusnak. Kérdésünkre arról vall, mit jelent számára évtizedek óta ezt a szolgálatot teljesíteni.
Az állandó diakonátus 1990-ben indult az esztergomi egyházmegyében. Előzménye, hogy 1987-ben Paskai László lett az esztergomi érsek és ő ezt már tervezte. A rendszerváltozás lehetővé tette ekkor az állandó diakonátus magyarországi bevezetését, a püspöki kar többsége ezt jónak tartotta. Kettőnket szenteltek elsőként, Udvardy Istvánt 1990. június 30-án és Soós Károlyt július 1-jén. Az én szentelő püspököm dr. Várszegi Aszrik OSB, esztergomi segédpüspök volt akkor. Az induláskor telógiai főiskolai diploma volt szükséges, ez hároméves (hat félév) volt, levelező tagozaton szerezték meg. Hárman vagyunk, akiknek egyetemi teológus diplománk van. Nekem a teológusi mellett kánonjogászi is.
Mivel a legtöbb diakónus nem fiatalon szentelődik, hanem 40-50 évesek, egyes esetekben még idősebbek, munka és család mellett a levelező teológiai képzés elvégzésére van lehetőségük. Ezt megszerzik a hittudományi egyetemek valamelyikén. A speciálisabb diakónusképzés később indult el, ilyen a váci egyházmegye és az esztergom-budapesti főegyházmegye hároméves diakónus képzője. A többi egyházmegyében tudomásom szerint intézményesített képző nincs. Az állandó diakonátusról először az 1970-es évek közepén kiadott Szolgálat című folyóiratban olvastam, majd később a Mérleg című folyóirat két száma is fogalakozott a témával az 1980-as években. Ekkor Európában sok egyházmegyében ismert gyakorlat volt. Később kezembe kerültek a Szentszéknek a diakonátussal kapcsolatos dokumentumai is és VI. Pál pápa motu propriója. Ma a váci és az esztergom-budapesti főegyházmegye közös képzése során ezeket a fontos dokumentumokat is megismerik.
Magyarországon az állandó diakonátus helyzete az induláskor kialakulatlan volt. Plébániai szolgálatot kaptunk, és világi munka mellett szolgáltunk. Én a határon túli magyarokkal (nemzetpolitika) foglakoztam, sokáig ezen a területen dolgoztam és jártam a Kárpát-medencét, keveset voltam a plébánián. De az akkori plébánossal így is egyeztünk meg. Főleg vasárnap láttak a hívek, és ez kissé hasonlított arra, amit Ferenc pápa is mond, hogy a diakónus nem főministráns. Később ez a „modell“ alakult ki, ezt mellékállású diakónusnak hívják. A világegyházban, főleg Európában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, ahol sok az állandó diakónus, a kánonjogi szabály szerint a többségük ún. főállású, azaz a jövedelmét a püspök biztosítja. A diakónusok a legkülönfélébb szolgálatokat látják el. Ha a diakónus világi munkáját elveszíti, akkor az egyházmegyéje segítségére van és valamilyen egyházi beosztást kap. A struktúra oda-vissza ájárható. Az AEÁ-ban alapvetően mellékállásúak, de ott általában minden másként van, mint Európában. Magyarországon végül alapvetően a mellékállású „modell“ terjedt el. Ez azt jelenti, hogy a diakónusnak világi munkája van és emellett a plébánián lát el szolgálatokat (temetés, keresztelés, esketés, vasárnapi szentmisén az oltár szolgálata, igehirdetés), ha ezt a munkaideje és a családjával való törődés lehetővé teszi. Vidéken, ahol nincs pap, vasárnap és hétköznap igeliturgia tartása is a szolgálat része. Vannak kivételek, ilyen a váci egyházmegye, ahol több plébániát vezetnek állandó diakónusok, ott a plébánia biztosítja a diakónus és családja jövedelmét. Van, ahol az egyházmegyei karitász igazgató is állandó diakónus, így van az esztergom-budapesti főegyházmegyében, ahol a családi vállalkozása mellettt félállásban vezeti a főegyházmegye karitász központját. Más egyházmegyében ez teljes állásban történik. A kaposvári egyházmegyében a püspök titkára és egyben a hittantanításért felelős szintén állandó diakónus.
Magyországon az összes egyházmegyében van állandó diakónus, kivéve a győri és a debrecen-nyíregyházi egyházmegyéket.
Állandó diakónusok: esztergom-budapesti főegyházmegye: 45; kalocsa-kecskeméti főegyházmegye: 13; egri főegyházmegye: 14; veszprémi főegyházmegye: 16; kaposvári egyházmegye: 9; pécsi egyházmegye: 8; szeged-csanádi egyházmegye: 3; székesfehérvári egyházmegye: 6; szombathelyi egyházmegye: 5; váci egyházmegye: 49; pannonhalmi bencés főapátság: 5; hajdúdorogi főegyházmegye: 4; miskolci egyházmegye: 2.
A papság alapvetően jól fogadta a diakonátus intézményét, sőt várta is. Természetesen plébános és plébános között különbség van. Ma az a helyzet, hogy az egyházmegyék már nem tudnak meglenni e szolgálat nélkül. A váci egyházmegyében az állandó diakónusok nagy száma jelzi, hogy nélkülük az egyházmegyében a lelkipásztori szolgálat még nehezebb volna. Hasonló a helyzet az esztergom-budapesti főegyházmegyében is. Az másik kérdés, hogy az állandó diakónusok anyagi helyzete mennyire rendezett. A mellékállású diakónus a napi munkája mellett szolgál. Ez időben behatárolja a lehetőségeit, hiszen igazából csak vasárnap a szentmisén szolgál az oltárnál. Ritka, hogy temetni menjen. A keresztelésre és esketésre, a vasárnapi prédikációra a plébánosa kéri fel, ez kettőjük közötti megbeszélés tárgya. A hívek részéről az elfogadás vonatkozásában semmi probléma nem volt. A közösség ismeri a diakónust és családját. A diakónus arra a plébániára kerül, ahol korábban is tagja volt az egyházközségnek. A diakonátus szakavatott jó ismerője és elkötelezett támogatója Cristoph Schönborn bécsi bíboros-érsek, aki teológusként is vallja, hogy a diakonátus az egyház lényegéhez tartozik. Európa egyik legnagyobb egyházmegyéje a bécsi főegyházmegye, annak érsekeként arra törekszik, hogy minden plébánián legyen egy állandó diakónus.
Soós Károly, a budapesti Szent Erzsébet-plébánia (Rózsák tere) állandó diakónusa
Az írás megjelent a Vasárnap katolikus hetilap állandó diakonátusról szóló összeállításában (2023/36.).
