A Katolikus Magyar Bibliatársulat az idén is megtartotta a Kincses-sziget gyerektáborát. A diákok Hargitafürdőről, Ditróból, Felsőboldogfalváról, Csíkszentsimonból, Szentegyházáról és Marosvásárhelyről érkeztek. A tábort a csíkszentamási, csikszentsimoni, csíszentdomokosi és szentegyházi fiatalok vezették. A gyerektáborról Kósa Ágota XI. osztályos diák számol be.
Az első estét bemutatkozással, énekléssel kezdtük. A második nap nap reggel együtt imádkoztunk, tornáztunk, majd szentmisén vettünk részt. Szentmise után elkezdtük az aznapi történet bemutatását. A kerettörténet négy méhecskéről szólt, akik nem igazán voltak elégedettek a sorsukkal, feladatukkal. Egy rövid átvezetés után az ember teremtését, valamint Ádám és Éva történetét (Ter 3,1–24) mutattuk be bábjáték segítségével. A kiscsoportos beszélgetés során megértettük, hogy Isten a bűneink ellenére is ugyanúgy szeret minket és gondoskodik rólunk. Ádám és Éva ugyan nem maradhatott a paradicsomban, de Isten bőrruhát adott nekik, hogy melegen tartsa őket: „Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket” (Ter 3,21). Isten sosem változik. Mindig jóságos marad és gondoskodik rólunk. Az embert a saját maga képmására teremtette, sajátos céllal és feladattal. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (Ter 1,27). Az ember „nagyon jó!” Ahogy Ádám is rájött, hogy Éva olyan, mint ő, de mégis más, úgy mi is megértettük, hogy nem vagyunk egyformák, de ugyanolyan fontosak vagyunk, és szükségünk van egymásra, kiegészítjük egymást. Ezután ebéd, egy kis pihenés majd kirándulás következett. Mindenki nagyon élvezte a kis túrát. Visszaérkezésünk után mindenki elkészíthette a saját Ádám vagy Éva bábját fakanálból, ami nagy sikernek örvendett a gyerekek körében.
Másnap a kerettörténetben megértették a gyerekek, hogy elégedettek kell legyenek azzal a feladattal, amire Isten meghívta, képessé tette őket. Rövid átvezetés után József történetét (Ter 37,1–28) játszottuk el kesztyűk segítségével. A kis- és nagycsoportos beszélgetés során megértettük, hogy Józsefet nem hagyta el Isten a szenvedéseiben sem. Isten mindig vele volt. Ő a rosszból mindig tud jót kihozni. Ez meg is mutatkozott nálunk is, mikor a kézimunka és a pihenő után egy túra következett a Kossuth-sziklához. A csapat egy része feladta egy kis eső miatt, de a bátrabbak elmentek és érdekes élményekkel gazdagodtak, ráadásul még az eső is elállt. A kirándulás előtt kézimunka is volt, egyiptomi nyakéket lehetett készíteni.
A színes-esten tanulságos előadásokon vettünk részt a kicsik és a nagyok bemutatásában. Vacsora után a tábortűz körül sokat beszélgettünk és énekversenyt is rendeztünk, majd imával zártuk a napot. Az aranymondásunk a második nap ez volt: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet” (Kol 3,12).
A harmadik nap témája Jézus ígérete: a mennyei fehér ruha volt: „A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt” (Jel 3,5).
A kerettörténetben a méheknek eljött az utolsó napjuk. Megtanultuk, hogy egy méh csak hat hétig él. Nekik fontos volt, hogy eljöjjön értük a méhész, ahogy nekünk is fontos, hogy Jézus az életünk része legyen. A Biblia egyértelműen beszél arról, hogy mi vár ránk a földi életünk után, attól függően, hogy hogyan élünk. Régen ritka volt a fehér ruha. Ezért is különleges, hogy azt mondja az Úr: „aki győz, az fehér ruhába öltöztetik.” A beszélgetések során megértettük, hogy győzni úgy lehet, ha becsületes, tiszta életet élünk Krisztussal. Jézus idejében az esküvőre azt az ünnepi ruhát kellett felvenni, amit a gazda adott. Ha nem vették fel a vendégek, az sértés volt a házigazda számára. Ugyanez a helyzet amikor úgy gondoljuk, hogy a „saját ruháinkban” megyünk majd Isten elé. Mindenkinek már a születése pillanatától tervben van a rászabott fehér ruha. A Jézus által ígért fehér ruha üzenete, hogy Isten szeretetből jutalmaz. Miután ezeket megértettük, aki szeretett volna, az kézimunkázott, a többiek pedig játékkal töltötték el a hátralevő időt. Ezután a kiértékelőben mindenki elégedetten mesélte el a tábor alatt szerzett élményeit. Az egész tábor jó közösségi hangulatban telt, mindenki megtalálta azt, ami számára fontos volt.
Kósa Ágota, XI. osztály, Csíkszenttamás
