A „német zarándoklaton” a ministránsok mögött, akik a körmeneti keresztet vitték, a szentannai Mária-lányok vonultak, őket két idős férfi követte egy bánsági hegyvidéki német szervezet zászlajával, végül pedig több pap a főcelebráns, Robert Dürbach lelkipásztor kíséretében, aki ezüstmiséjét ünnepelte. Jelen volt Ulrich Letzgus újmisés pap is a rottenburg-stuttgarti egyházmegyéből. A körmenet augusztus 2-án 11 órakor vonult be a máriaradnai kegytemplomba.
Megszólalt az orgona, a hívek elénekelték a Glorwürd´ge Königin kezdetű éneket, elkezdődött a szentmise. A máriaradnai „német zarándoklaton” részt vevő zarándokok busszal vagy saját gépkocsival érkeztek. Az idők változnak, így a zarándoklatok is. Ma már csak kevesen indulnak el gyalog Máriaradnára.
A Bánságot Erdélytől és a Körös-vidéktől elválasztó Maros folyótól északra található impozáns barokk bazilikában csak német nyelven beszéltek augusztus 2-án a „német zarándoklaton“, amelyre a bánsági svábok Romániából és Németországból érkeztek. Ez egy különleges nap, a Porciunkula-búcsú – ez a neve az olaszországi Assisitől mintegy három kilométerre fekvő Santa Maria degli Angeli kápolnának. Ott, a kis Porciunkulában alakult ki a ferences rend, ott adományozott III. Honorius pápa Assisi Szent Ferenc kérésére teljes búcsút, amelyet a Porciunkulában ünnepélyesen kihirdettek. A máriaradnai Porciunkula-ünnep jelentősége nem véletlen, hiszen a 16. században – az oszmánok elől menekülve – ferencesek telepedtek le itt.
2011 volt az az év, amikor Martin Roos akkori római katolikus püspök bevezette a német zarándoklatot. Évről évre egyre több német hívő érkezett Radnára ezen a különleges napon. Közelről és távolról érkeztek hívek, hogy a Szűzanyához imádkozzanak. Az oltár fölött lévő ezüst sugárkeretes kegykép vonzza a tekinteteket. Ezt a Mária-képet a Georg Vrinčonosa helyi bosnyák lakos vásárolta meg egy olasz vándorkereskedőtől, évekkel később pedig a radnai templomnak ajándékozta. A kép valószínűleg egy észak-olasz nyomdából származik, és 1695-ben, miután az oszmán csapatok felgyújtották a templomot, sértetlenül megmaradt. Azóta csodatévő erőt tulajdonítanak neki.
A szentmisén részt vett Peter-Dietmar Leber, a németországi Landsmannschaft der Banater Schwaben egyesület elnöke és felesége, Hiltrud, valamint a resicabányai Erwin Josef Țigla, a bánsági hegyvidéki Német Demokrata Fórum elnöke.
A zsombolyai származású Robert Dürbach, aki jelenleg a németországi Uhingenben plébános, saját elmondása szerint az utolsó bánsági sváb, akit a rendszerváltás előtt a Bánságban pappá szenteltek. A zarándoklat alkalmával Radnán ünnepelte ezüstmiséjét. Robert Dürbach szívesen emlékszik vissza első látogatásaira, amikor még gyermekként járt Máriaradnán: „Itt kezdődött a lelki életem, itt találtam meg a folytatást, és remélem, hogy az ő oltalma alatt hagyhatom el ezt az életet” – mondta Robert Dürbach. Kérdésünkre egy különleges történet jut eszébe gyermekkorából: „Emlékszem Ernst Harnisch ferences atyára, aki a kommunizmus nagyon nehéz időszakában az itteni kegyhely őrzője volt. A templom előtt magas hárs- és tölgyfák álltak, és ő mondta nekünk, gyerekeknek, hogy a mókusokat úgy kell lecsalogatni, hogy a makkot a földhöz ütögetjük, mert akkor idejönnek és a kezünkből esznek. Egy kép talán a jövőre nézve is: hogyan lehet elérni, hogy a hívek elfogadják a pap tanítását.”
A pápai bazilikához vezető lépcső előtt balra két nagyobb hársfa áll. Ennek a két fának a jelentőségét nem lehet alábecsülni, különösen az olyan rendkívül forró nyári napokon, mint az idei augusztus 2-a. Árnyékukban a legtöbb zarándok megáll egy kicsit pihenni, mielőtt megmászná a tucatnyi kőlépcsőt. És hogy erőt merítsenek, mielőtt a szentmise után a Szűzanya által lélekben megerősítve visszatérnek a mindennapokba.
Forrás: Raluca Nelepcu/a temesvári püspökség sajtóirodája
