A bizalom témáját járták körbe a XVI. Ferences Biciklitúrán (FerBiT), amely július 30-án Csíksomlyón ért véget. A biciklis zarándokok július 23-án reggel a Mária-úton indultak Máriapócsról Csíksomlyóra. Több mint száz kerék gurult be július 28-án a csíksomlyói kegytemplom előtti térre. Szatmár, Szilágy, Kolozs, Beszterce-Naszód, Maros és Hargita megyéken tekerve-gurulva, tartalmas program és csodaszép környezet tárult elénk. Ahogyan Bonaventura ferences szerzetes, a romániai Mária-út lelkiigazgatója többször is mondta, tényleg jobb időt kaptunk, mint amit megérdemeltünk.
Zarándokutunk elején, Máriapócson a kegyhely igazgatója, Mosolygó Péter örömének adott hangot, hogy amióta testvértelepülési megállapodásra került sor Csíkszereda és Máriapócs között, a csíksomlyói kegyhely és a magyarországi nemzeti kegyhely között, a FerBiT az első nagyobb közösség, amely útra kelt a Mária-úton. Papp Bertalan máriapócsi polgármester is megerősítette, hogy számára is boldog pillanat, hogy félszáz zarándok vállalta, hogy ne csak papírforma legyen a testvéri megállapodás, hanem lélekkel-élettel máris megtölti a Ferences Biciklitúra lelkes közössége. Szentmisével és Isten áldásával indultunk el a Mária-út e szakaszán.
Az idei zarándoklatunk abban is más volt, hogy 100 km gurulás után már szemmel láthatóan is egy nagy közösség alakult, ahol nem voltak kis csoportosulások, amely megoszthatta volna a biciklis közösségünket.
A FerBiT-es napok lelki gerincét a napi szentmise, a reggeli, déli és esti közös imák, a zsolozsma, az elmélkedések, a csend és a rózsafüzér imádsága adta. Továbbá meghitt beszélgetésekre, ismerkedésre, vidámságra és kifogástalan kerékpáros kalandos napokra kínálkozott lehetőség.
A FerBiT egyik célja, hogy megtapasztaljuk azt, hogy a közösségben még a kerekek is jobban gurulnak. Felemelő, hogy közösséget alkotunk, ahol lehetőség kínálkozik arra is, hogy hitünket megéljük, megerősödjünk benne. Az, hogy hamar közösséggé kovácsolódtunk, annak is köszönhető, hogy vezetőnk az idei esztendőben különösen is nagy hangsúlyt helyezett a lelki oldalára is, hogy ne csak kilométerek, települések legyenek mögöttünk, hanem hitünkben megerősödve térhessünk haza.
A meghitt beszélgetések, a kiscsoportok közös gondolkodása már a második nap „családias hangulatot’’ teremtettek. Idei mottónk: „Mert te vagy Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem” (Zsolt 71,5). Bonaventura testvér elmélkedései segítségével, a kiscsoportokban és a mi nagy kerékpáros közösségünkben jó beszélgetések, gondolatok születtek a bizalom és a remény kapcsán. A szentmiséken, az elmélkedésekben, a kiscsoportos beszélgetésekben és a közös megosztásokban elhangzott, hogy bizalom nélkül lehetetlen élni. Bizalom nélkül lehetetlenné válik az ember magánélete, társadalmi élete, sőt még a vallásos, lelki élete is. A ,,bizalom” szó jelentéstartományából két kifejezést jártunk körül: az első a ,,bízom benned”, a második pedig a „rád bízom magam”.
Ráeszméltünk, hogy a mi bizalmunk – Istenben, emberekben, önmagunkban – keresztény életünkben nélkülözhetetlen. A bizalom azonban csak a találkozás, a személyes kapcsolatok által tud kialakulni. Az erdélyi Mária-úton a szép Szűz Mária életét szemlélve láttuk, hogy a bizalom és hit tehet minket hiteles keresztényekké. Közös kérdésként fogalmazódott meg a közösségünkben, hogy hogyan lehetne újra megerősíteni a bizalmat ott, ahol meggyengült. Azt találtuk, hogy tettekre és példákra lenne szükség.
Amikor megérkeztünk Csíksomlyóra, a kegytemplom harangjainak zúgása könnyeket csalt a szemünkbe, mert éreztük, hogy „hazajöttünk”. A szép Szűz Mária köszöntése után Mihály Zoltán diakónus ferences testvér köszöntött minket mint zarándok testvéreit. Utána Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere a székelyek szentélyében így fogalmazott: „Ez a csodálatos kétkerekes zarándoklat eleven köteléket képez a két kegyhely között, mintegy fizikai valóságában is megtestesíti a testvérkapcsolatot. Szeretettel üdvözöljük és támogatjuk ezt a kezdeményezést, hogy mozgalommá nőhessen! Nagyon fontos olyan közösségeket építeni, olyan mozgalmakat támogatni, amelyek az ember testi, lelki és spirituális egységére építenek. A természetközeliség, a biciklizés, a közös imák, a közös erőfeszítés a cél eléréséért fontos eszközök az Isten-keresés és az emberi lét teljességének elérésében.”
A III. Székelyföldi Kerékpáros Találkozón Bátor Botond pálos szerzetes, hargitafürdői plébános osztotta meg a bizalomról és a reményről a gondolatait. A szentmisén a csíkszeredai Role együttes teljesített zenei szolgálatot, igazán lélekemelő volt. A szentmise végén a motorkerékpárosokat és a kerékpárosokat Botond és Bonaventura testvér áldotta meg. A találkozón két új kerékpár és három roller talált gazdára.
A délutáni órákban a Szent István Ház udvarán az ízletes, finom ebéddel folytatódott a kerékpárosok közötti meghitt beszélgetés. Motorosok, biciklisek, az ide elzarándokló emberek egy közösséget alkotva osztották meg tapasztalataikat a kerékpározásról.
Mindezért Istennek legyen hála!
Találkozzunk a XVII. FerBiT-en, és a IV. Székelyföldi Kerékpáros Találkozón!
Pócsi és somlyói Szűzanyánk! Könyörögj érettünk! Hálát adunk a fölséges és dicsőséges Istennek, hogy hitünkben megerősített a XVI. Ferences Biciklitúra. Támogatóinknak, és mindazoknak, akik akár egy fohásszal is segítettek, hálásan köszönjük!
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános soraival bátorítunk minden jó szándékú és jóakaratú embert, hogy induljon el a Mária-úton:
Égi jó Anyánk
– Biciklis zarándokok köszöntése –
Két keréken jövünk, Szűzanyánk, feléd,
mert érezzük, tudjuk, hogy te reánk vársz,
s mint jó gyermekeid, úgy állunk eléd,
jóllehet utunkon mindig velünk jársz.
A hegyek közé te is útra keltél,
igaz, nem biciklin, többnyire gyalog,
majd Erzsébetnél nyugalomra leltél,
s közben felcsendültek a háladalok.
Úgy jövünk mi hozzád, mint zarándokok,
fiatalok vagyunk, de hitünk lobog,
hisszük, hogy te vagy az égi jó Anyánk,
kérjük, most terítsed szent palástod ránk;
nem hagyunk el téged, ígérjük, soha,
Jézus Krisztus Anyja, Somlyó Asszonya.
Kun-Gazda Kinga, Főcze Attila
