Zetelaka temploma Székelyföld egyik legnagyobb római katolikus templomának számít. Felszentelésének 100. évfordulója közeledtével vetődött fel a szerzőben az ötlet, hogy megírja a templomépítés történetét. Ezt a hiánypótló munkát, Sebestyén István Elemér Zetelaki templomok című kötetét mutatták be július 23-án, Zetelakán, a délelőtti vasárnapi mise után.
A könyv jól átgondolt, igényes voltára hívta fel a jelenlévők figyelmét a könyvbemutatón Kacsó András, a kötet egyik korrektora, nemhiába dolgozott rajta a szerző több mint tíz éven át kitartóan. Kacsó András röviden összefoglalta a könyv szerkezetét: a bevezetőben, a szerző ajánlása alapján megtudhatjuk, hogy a templomtörténet egyháztörténeti adatokkal is kiegészül, illetve felelevenítődnek az egyes korok nagy horderejű történéseinek zetelaki vonatkozásai. A kötet négy, arányaiban különböző fejezetet sorakoztat fel. Az első Zete-várának történetébe enged betekintést, majd az első írott feljegyzésekkel is megismerkedhet az olvasó. Az Évszázadok viharában című fejezetben szó van a reformációt követő egyházi életről, régi templomokról és az 1888-ban vásárolt orgonáról is. A második fejezet a legterjedelmesebb, amely Sebestyén Mózes plébános munkásságáról szól és a templomépítés kihívásaiba nyújt betekintést. Az új templom építésének gondolata a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmával fogalmazódott meg először. A fejezet Sebestyén Mózes tragikus halálával végződik. A harmadik fejezet a 20. század történéseit foglalja magába. Ebben a részben olvashatunk az átmeneti időszakról, Fuchs Gusztáv idejéről, valamint Zetelaka ikonikus papjának, Hadnagy Jánosnak 46 éves szolgálatáról és meghurcoltatásairól. Az utolsó fejezet a 89-es fordulatot követő változásokról, történésekről szól. Bemutatja Incze Benjámin és Papp Antal munkásságát és törekvéseit: a templomfödés, a toronyfödés, a kertrendezés, az új orgona felállítása csak néhány szemelvény az utóbbi évek megvalósításaiból. A könyv utószava Papp Antal zetelaki plébános értékelését tartalmazza, amely számot ad arról, hogy a könyv olvasója egy időutazás részese lehet, mert megismerkedhet a templomépítés körülményeivel és az önfeláldozó papi munkával.
A zetelakiak a bemutatás után a szerző, Sebestyén István Elemér gondolatait is hallhatták. Elmondta, hogy tíz éve kezdett el adatokat gyűjteni Zetelaka történetről, így jött rá, hogy a település egyháztörténetéről alig tudunk valamit, a szakirodalom kevés adatot, információt közöl ebben a vonatkozásban. Szakmai elhivatottságának és a levéltári források felkutatásának köszönhetően azonban mégis létrejött a kötet. A szerző felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv nemcsak a templom építéséről, karbantartásáról szól, hanem olvashatunk például kepézési szokásokról, háborús nehézségekről, a kommunizmus időszakáról. Elmondta, hogy próbálta bemutatni az utóbbi 200 évben Zetelakán szolgálatot teljesítő papok munkásságát, azok kapcsolatát az egyházközség népével. Ezután Hadnagy János egykori zetelaki plébános néhány gondolatát idézte: „Ha mélyebben megvizsgáljuk egy községnek az életét, azt vesszük észre, hogy mindenkinek bizonyos sajátossága van, mely elüt a többi község életétől, ha nem is lényeges dolgokban, de apró árnyalatokban. Ez az a különbség, mely megadja a község lelkét. Mert minden községnek lelke van. A zetelakira a havasi nép szilajsága s a szilajsággal járó sok nem kívánatos kiütközés, ugyanakkor a mélyen vallásos lelkület jellemző. Szilajságában sokszor túlcsapongó s ugyanakkor a tekintély előtt alázatosan meghajló. Hiúságában nem engedi magát megalázni s ugyanakkor alázatos lélekkel gyermekké tud lenni.” A szerző azzal a megállapítással folytatta gondolatait, hogy a jelenlegi templom azért van a mai napig ilyen jó állapotban, mert az utóbbi 100 évben a Zetelakán szolgáló plébánosok mindent megtettek annak érdekében, hogy a templom épségét megőrizzék. Külön kiemelte az utóbbi 10 évet, amely alatt a távozni készülő Antal atya tett meg mindent az egyházközségért és a templomért, illetve köszönetet mondott a plébános kézséges segítségéért, amellyel hozzájárult a könyv körüli adatgyűjtéshez.
Az esemény dedikálással zárult.
Márton Nóra
Fotó: Lukács Kinga
