A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei hetedik rendezvényét tartották július 3-4-én a csíksomlyói Jakab Antal Házban, A lelki beszélgetés határai címmel.
A lelki beszélgetés a lelkipásztori szolgálat egyik alapvető eleme, nagyon sok ember problémás élethelyzeteiben a paphoz fordul, tőle várva segítséget, útmutatást. Ezen elvárásnak megfelelni (tudni), nagy kihívás lehet a klerikusok számára, ezért a KALOT Egyesület közreműködésével szervezett papi továbbképző célja dr. Fejes Ildikó, az egyesület titkára, irodavezetője elmondása szerint az volt, hogy „elméleti és gyakorlati útmutatást adjon a lelki beszélgetés módszerének hatékony felhasználására, a módszer kereteinek és korlátainak megértésére és a mindennapi gyakorlatban való alkalmazására.”
A KALOT által évek óta szervezett akkreditált lelkigondozói szakképzés oktatóiként is tevékenykedő családterapeuta házaspár, Balázs Réka pedagógus, pszichológus, kiképző családterapeuta és Papp Adolf, kiképző családterapeuta, szupervizor, szociális szakértő széleskörű tudástárukat, gazdag szakmai tapasztalatukat érthető és átérezhető módon osztották meg az érdeklődőkkel.
A kétnapos interaktív képzésen a 15 résztvevő pap rálátást nyert a lelki problémák komplex világára, az emberi viselkedésmintákra, a személyiség érzelmi és értelmi síkon való „működésére”, alapvető szakinformációk mellett számos gyakorlati segédeszközt is kaptak, többek között ahhoz is, hogy felismerjék a lelki beszélgetések során az olyan pszichés problémákat, amelyek kezelése érdekében megfelelő szakemberhez ajánlatos irányítani az érintetteket. A képzésvezetők által alkalmazott rendhagyó képzési módszerek nem csupán a tanulási idő változatosságát szolgálták, de az érzések felismerésének, azonosításának és az azokkal való foglalkozás fontosságát tudatosították (például a „gyurmázás” feladata, amely előzetesen megmosolyogtató óvodás foglalkozásnak tűnhetett, fontos felismeréseket eredményezett a feladat teljesítése után a személyes élmények, érzelmek kifejezése, megosztása által).
A képzésen való részvétel „megvilágosodáshoz”, „saját korlátok” felismeréséhez és elfogadásához, változáshoz, megbékéléshez is segítette a jelenlevőket, akikre lelkipásztorként, a rájuk bízottak lelki vezetőjeként különösen fontos szerep hárul, de – az itt tanultak értelmében – ez a szerep nem moralizálást, nem irányítást, nem mások helyetti döntéshozatalt jelent, hanem segítségnyújtást: elfogadással, megértéssel kísérni a problémákkal küszködő embert, segíteni neki abban, hogy önmaga ismerje fel, értse meg problémáját, annak okát és lehetséges megoldását. A visszajelzések sora még sok(féle) pozitív hozadékról tanúskodott: újfajta szemléletmód, lelkesítő élmények, a paptestvéri nyitott és őszinte együttlét öröme – mindez töltekezés és megerősítés volt és lesz a résztvevő lelkipásztorok számára Istent és embertársaikat szolgáló mindennapjaikhoz.
Szöveg és kép: Dávid Tünde
