Azt gondolom, a fesztiválszezon megnyitásával egy időben Gyergyószentmiklóson is elrajtolt egy igazán erős hét, mely ma ér révbe a Mijo Barada által vezetett lelkigyakorlatnak köszönhetően (de erről majd külön).
A mögöttünk hagyott hétvégén a keresztény zenéé volt a főszerep, mely természeténél fogva párját ritkítja a Kárpát-medencei fesztiváltérképen. Erdély legnagyobb keresztény zenefesztiválja immáron negyedik éve formálja át Gyergyószentmiklós arculatát dicsőítő szigetté, ahol ünneppé nemesül a keresztény lét. Ünnep: hálaadás a reményünkért, a mindennapjaink hitvallásáért. Mert ez a fesztivál nemcsak az azonos műfajú zenének ad otthont és teremt teret, hanem minden generáció számára közel hozza az evangélium örömét. Falakon túl: a szervezői perspektíva sikere.
Három napot számszerűsítve hetvenes programportfóliót, tizenöt koncertet és nyolc előadást nyerünk, melyeknek origója egyértelműen a találkozás volt. Érthetünk alatta generációkon belüli és közötti, felekezeteken belüli és közötti találkozásokat is. Számomra erős fesztiválimágó, ahogyan hallani lehetett Gyergyószentmiklós egyként dobbanó szívét. Rá lehetett csodálkozni erre különösen, amikor az eseményért háttérként a Szent István-templomban szentségimádást végeztek mindhárom teljes nap; amikor szombaton a Szent Anna-kápolnákban férfiaink virrasztottak a város megszentelődéséért; amikor az örmény katolikus templomban, a kórustalálkozó zárásaként felcsendült a karok közös éneke; amikor minden zenéhez kicsit is értő vájtfülű közösen lelkesedett a Hillsong London dobosának zsenialitásán; amikor hálásak voltunk, hogy Csiszér Laci népünk gyermeke, a mienk.
Az eseményt megálmodó, és annak logisztikai tartásáért felelős plébánia segédlelkészeként, plébánosommal magunkat kollaterális szervezőnek mondanám. Ez segített, hogy szemüvegünk optikáját élesítve, a Főtér zsibongásában, az esti koncertek közti beszélgetésekben megérezzük: a kereszténység színtiszta öröm. Miért fontos ezt kiemelnem? Kántor Boglárka és Görgicze Emőke főszervezők a készület kilenchavi idején folyamatosan hangsúlyozták az evangelizálás streetjamjét, melynek célja, hogy örüljünk az Istentől ajándékba kapott életünknek. Ezért születhetett a létbe hívó gondolat, és épülhetett valósággá a jelenben.
Minden fesztiválnak van egy lüktetése, amely a résztvevők számára vonalvezető. Ezt a flow-t tömörítette az evangéliumi parafrázis: Istennel minden lehetséges. A fesztiválról már sok cikk született, kedvcsinálók és összegzők (lásd: 777 – „Isten a templom falain kívül is létezik” – FeltöltŐ keresztény zenefesztivál Erdélyben – Székelyhon – Zenével, imával töltötte fel az emberek lelkét a FeltöltŐ fesztivál (szekelyhon.ro) – Maszol Feltöltő zenefesztivál negyedszer (maszol.ro)), de azt gondolom, jelen lenni benne/ rajta, egészen mást jelent, mint a leírtak.
Látni, amint mély hitéről tesz tanúságot szavak nélkül egy államtitkár; hallani, ahogyan a gyerekek lelkesednek Jézusért; megérezni a fiatalokban azt a mély vágyat, melyet még gondosan takargatnak Isten és önmaguk előtt.
Legyen ez a retrospektív meghívás, jövendőre.
Jánossi Imre segédlelkész
Fotó: Feltöltő/Facebook
