Berobbant a nyár, az iskola véget ért, jöhet a vakáció. De hogyan építsük fel, hogy az gyermeknek-felnőttnek egyaránt jó legyen? Minden család más, másak a lehetőségei: van, ahol vannak nagyszülők, rokonok, van, ahol szűkösek a tárca engedte lehetőségek. A jó vakáció egyáltalán nem a pénztől függ! Hanem a szeretettől, amivel tervezik-szervezik, amivel fogadják a lehetőségeket. A Vasárnap Fókusz rovatának összeállításában az igazán fontos szempontokról olvashatnak, most Ozsváth Judit szülő, pedagógus írását.
Gyermekeink nagyon megérdemlik a hosszú nyári vakációt. A néhai magyar gyermekpszichológusnak, Vekerdy Tamásnak van egy nagyszerű könyve, amit véleményem szerint minden szülőnek és pedagógusnak el kellene olvasnia. Az iskola betegít? – teszi fel Vekerdy a kérdést a címben, és a könyvben meg is válaszolja azt: igen. A nem gyermekközpontú iskola sajnos igen, betegít. A gyermekközpontú oktatási rendszer a gyermek megismerését tartja elsődlegesnek, és ehhez igazít mindent: tananyagot, órarendet, épület- és osztályterem-berendezést, tanulási-tanítási módszereket stb. A gyermekidegen dolgok nem tesznek jót a fejlődésben lévő szervezetnek. A korai kelés, a több órás ülés, a főként értelmi tevékenységek, a versenyeztetés – csak néhány tényező azok közül, amelyek több szempontból károsak a gyermekekre, fiatalokra nézve. Nem szeretnék itt mélyebb elemzésbe bocsátkozni, az eddigieket is csak azért említettem, hogy érzékeltessem, mennyi mindent kell „kompenzálniuk” gyermekeinknek a vakációban. Ha az iskolai napokon nincs lehetőség a gyermek vagy fiatal biológiai órájához igazított minőségi és hosszú alvásra, akkor tegye ezt a vakációban! Ha mozgásszegény életmódra van kényszerítve az iskola falai között, majd otthon is ülve dolgozik a házi feladatokon, akkor a vakációban mozogjon minél többet a friss levegőn! Ha az iskola főként a gyermek fejét „dolgoztatja”, akkor a vakációban dolgozzon a gyermek keze és a szíve is! Ha az iskolában a kompetitív szemlélet uralkodik, akkor a vakációban legyen lehetősége megismerni a tanulás – önmagáért való – örömét és a segítségnyújtás, a szeretet mind több útját! Ha az iskolai rendszer skálája szerint gyengébben teljesít, jusson sikerélményhez a vakációban! De minden gyermek érezze meg, hogy értékes, ugyanúgy, ahogyan mindenki más is az, teljesítménytől, fizikai adottságoktól és bármi egyébtől függetlenül! Ha iskolaidőben „nem jut idő” (vagy nem jut elég idő) az érzelmi fejlesztésre, annál inkább adjunk lehetőséget erre a vakációban! Ha iskolaidőben kevesebb időt tud együtt tölteni a szülő a gyermekével, a vakációban ne így tegyen! Vagy: a vakációban adjon még többet, még jobbat magából! Tegye félre a számonkérő, felügyelő szerepeket, és töltsön minőségi időt gyermekével! Teremtsen olyan lehetőségeket, amelyek a beszélgetésre, a dicséretre, az elismerésre adnak lehetőséget. És olyanokat, amikor gondtalanul játszanak, bolondoznak, nagyokat sétálnak együtt. Bármilyen korú legyen a gyermek, ne sajnáljuk az ölelést tőle! Fűzzük olyan szorosra az érzelmi szálakat, amilyenre csak lehet – ezekbe életre szóló üzenet van kódolva.
Az említettek persze nem jelentik azt, hogy ne legyen megtervezett a gyermek vakációs napja. Sőt, most különösen fontos a napi terv készítése. Gyermekünk zsebében ugyanis – sajnos már elemista korától – ott az okostelefon, és ha nem lesznek tudatosan megtervezettek a napok, meglehet, ez lesz az ő első számú vakációs társa. Az életöröm, az igazi szabadság megtapasztalása helyett pótcselekvéses, mozgásszegénységben, magányosságban töltött, a függőséget erősítő napokat fog megélni.
Érdemes a hetet és azon belül a napokat is együtt megtervezni. Lehetőség szerint jusson minden napra kétkezi munka és friss levegőn való mozgás is. A telefon elzárása helyett okosabbnak látszik azt jó dolgokra használtatni. Tervezhető közös séta természetfotózással vagy -videózással. Lehet vakációs naplót készíteni, akár digitálisat is, a mindennapi élmények képes és szöveges rögzítésével. A nagyszülőknél, táborokban töltött napokhoz is lehet ilyen jellegű feladatokat javasolni. De ha már javasolta, ne mulassza el megtekinteni és megdicsérni gyermeke munkáját a szülő. Az egy helyre gyűjtött szép nyári emlékeket a vakáció végén és később is jó lesz visszanézni, -olvasni.
Tanév közben talán a lelki dolgokra is kevesebb idő jut. A nyári pihenéssel ne „kapcsoljuk ki” ezeket, hanem a több szabad időbe több lelki töltetű programot iktassunk. Az együttlétek nagyszerű lehetőséget jelentenek a lelki érzékenyítésre: a szülők meséljenek lelki élményeikről gyermekeiknek, láttassák velük, hogyan ismerik ők fel egymásban és a teremtett világban a jó Istent, hogyan igyekeznek jelen lenni minden pillanatban a jó Isten számára, mutassanak rá a szükséget szenvedőkkel való törődés fontosságára. A gyermeklélek érzékeny, őt nem csak a drága utazásokon szerzett élmények, de a rászorulókon való segítés is megérinti. Sőt, jobban megérinti. A nyári vakáció szeretetteljes együttlétei, a közösen végzett jócselekedetek, imák életre szóló „muníciót” jelenthetnek gyermekeink számára. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
Ozsváth Judit
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/27-es számában a Fókusz rovat összeállítása részeként.
