„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (Jn 6,56). Ezzel a mottóval tartottak belső gyógyulást segítő, csendes, ötnapos lelkigyakorlatot a kovásznai Szent István templomban június 5–9. között a Németországban élő, Szent József kongregációjához tartozó Margaritha Valappila indiai származású szerzetesnővér és Manfred Hubert. A Mallersdorfi Ferences Nővérek közösségéhez tartozó Boros Margit szerzetesnővér tolmácsolásával tartott lelkigyakorlat útmutatója a Szentírás volt. Bogyó Csilla beszámolóját adjuk közre.
Elindultunk lélekben az emmauszi úton megtanulni felismerni Jézust, aki megszólít mindannyiunkat embereken, történéseken vagy belső hangon keresztül. Hallottunk Ábrahám erős hitéről, Isten iránti bizalmáról, engedelmességéről. Megtanultuk, „Ábrahám, Izsák, Jákob Istene” mindannyiunk Istene, aki így szeret minket, amilyennek teremtett, amilyenek vagyunk, gyengeségeinkkel, erényeinkkel, testi hibáinkkal együtt. Hallottunk a csodás gyógyulásokról, Jézus csodatetteiről és Bartimeusról, a jerikói vak embertől megtanultuk hittel mondani: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sok jó tanácsot kaptunk. Néhányat megemlítek: például beszéljünk kötetlenül és imán keresztül Istennel, imádkozzuk el a napi négy rózsafüzért, mert lelkünknek is táplálékra van szüksége, nem csak testünknek. Győzzük le félelmeinket az önátadás imájának segítségével: „Jézusom, átadom magam neked mindenemmel együtt!” Ápoljunk élő kapcsolatot Jézussal, kérdezzük meg minden reggel: „Mi a terved, Jézus, velem a mai napra?”
„A dicsőítés nyitja meg a szíveket Isten felé!”- tanította Manfred atya, valamint azt is, hogy mondjunk hálát az életünkért és mindenért, mindenkiért. Rávezetett a Szentírás olvasásának fontosságára, mert „Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik”(Mt 4-4).
A Szentírás, Isten üzenete számunkra, hogy ne váljunk „útszélre hullott magokká” és ki „ne száradjunk” a megpróbáltatások idején. Táplálkozzunk Isten igéjével, ha a „tekercset”szívünkbe fogadjuk, útmutatónk lesz: „…megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz”(Ez3,3), mert aki este is olvassa a Szentírást, eltelik édes üzenetekkel és már más édességre nem is vágyik.
Lelkigyakorlatunk során fokozatosan eljutottunk a harmadik isteni személy megismeréséhez, a Szentlélekhez. Emlékeztettek, hogy Jézus kéri tanítványait, imádkozva várják az utolsó vacsora termében a Szentlélek kiáradását a Szűzanyával együtt. Kérjük mi is, imádkozzon velünk a Szűzanya. Ajánlották, ne feledjük Mária szeplőtelen szívének szentelni magunkat, mert ő közbenjár és védelmezi a neki szentelteket. Az ő szeplőtelen szíve által a Szentlélek tüze megérint, megtisztít, lángjai átjárnak, hiszen ő a Szentlélek mátkája. Mária közbenjárásával legyőzhetjük a meg nem bocsájtás, a meg nem gyónt és bánt bűnök, valamint a belső sérülések akadályát, amelyek gátolják a Szentlélek működését.
Margharita nővér beszélt a hét fő bűnről, a tíz parancsolatról, kiemelve az őszinte megbánást és a bocsánatkérést. Figyelmünkbe ajánlotta a megbocsájtás, a kiengesztelődés fontosságát önmagunkkal, embertársainkkal: „….ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat” (Mt 6,15).
Kövessük Jézus példáját, aki nagyon szenvedett, amint a zsoltáros megírta: „Hátamon szántottak, mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak” (Zsolt 129,3) és ilyen óriási fájdalmat elviselve, keresztre feszítve mégis meg tudott bocsájtani, imádkozni kínzóiért. Az ő példáját követve imádkozzunk mi is bántalmazóinkért, megalázóinkért. Ugyanakkor fontos elődeinkért is imádkoznunk. Kísértés esetén pedig ismételjük: „Jézus nevében parancsolom: távozz!” Ha bennünk Isten kegyelme működik, akkor az pajzs a gonosz ellen, mondta Margharita nővér.
A lelkigyakorlat ideje alatti csend, a mindennapi csendes szentségimádások, a dicsőítések segítettek megérezni Isten közelségét. Nagyon sok személyes tapasztalatot is megosztottak életükről és a sok lelkigyakorlatuk gyümölcseiről. A lelkigyakorlat alatti egyik napon az evangélium Tóbiás és Sára gyógyulásáról szólt Raphael arkangyal közbenjárására. Ez különös csoda volt, mivel a lelkigyakorlatos gyógyító központot, ahol élnek és tevékenykednek Németországban, Raphael Háznak nevezték el, a Szentírásban leggyakrabban megjelenő Raphael arkangyal, Isten gyógyítója nevéről. A ház az ő, valamint Kis Szent Teréz oltalma alatt működik.
A lelkigyakorlat végéhez közeledve Margharita nővér imádkozott mindannyiunkért. Lélekben átvezetett fogantatásunktól, a magzati élettől kezdődően életünk különböző szakaszain, kérve a mennyei Atyától lelki és testi sebeink gyógyulását, a „szívműtétet” számunkra, a belső sebektől megkövesedett szívünk érző hús szívre való cseréjét. Előhozta a Szentlélek segítségével emlékezetünkbe a belső sebzések mindhárom csoportjába sorolható sebeinket, a tudatos sebződéseket, a fel nem ismert vagy már elfelejtett sebződéseket, valamint a tudat alatti sebződéseket. Bármennyire is szerettük volna, hogy még tartson a lelkigyakorlat, mégis elérkezett az utolsó, záró nap, amikor Margharita nővér és Hubert atya mindannyiunkért egyenként imádkozott és megtapasztalhattuk a szerzetesnővér kézrátétele által a Szentlélek kiáradását, működését, gyógyító kegyelmét. Ígérjük, hogy nem feledjük az útravalót, amellyel elláttak a búcsúzás napján: szoros kapcsolatot fogunk ápolni a Szűzanyával, több rózsafüzért fogunk imádkozni és a napunkból több időt adunk Istennek.
Hálával mondok köszönetet a lelkigyakorlaton résztvevők, valamint a magam nevében is Margharita nővérnek, Manfred atyának, Margit nővérnek, Mátyás Károlynak, valamint a sok gyóntatásban besegítő papoknak és mindenkinek, aki részt vett a lelkigyakorlat megszervezésében.
Margaritha Valappila szerzetesnővér a dél-indiai Kerala államból, hívő, katolikus vallást gyakorló családból származik. Tanítónői tanulmányai elvégeztével igent mondott Jézus meghívására és Németországba utazott, ahol a Szent József nővérek kongregációjának tagja lett. Jelenleg is ott él és nővértársával egy lelkigyakorlatos központot, a Raphael Házat működtetik. Margharita nővér az új evangelizáció nemzetközileg elismert hiteles személyisége. A Kovásznán tartott lelkigyakorlat másik vezetője Manfred Huber, aki négy éve a Raphael házban papként és lelki vezetőként tevékenykedik. Margaritha nővérrel közösen nagyon sok országban tart lelkigyakorlatot, amelyeknek gyümölcsei a számtalan megtérés, a belső és fizikai gyógyulás, a hitben való megerősödés, a lelki béke megtalálása. A kovásznai lelkigyakorlat szervezője és fordítója a Kézdiszentléleken élő, Mallersdorfi Ferences Nővérek közösségéhez tartozó Boros Margit nővér volt. A lelkigyakorlat ideje alatt szentmisét mutatott be Mátyás Károly, a kovásznai Szent István templom plébánosa Manfred Huberrel együtt.
Bogyó Csilla
Fotók: Margit nővér
