A jezsuiták Ignác, hova sietsz? című vetélkedőjére több mint hatszázan neveztek be magyar nyelvterületről. Az alábbiakban Bujk-Földesi Tünde (jezsuita.hu) összefoglalóját olvashatják.
A versenyzők kooperatív, játékos feladatokon keresztül ismerték meg a rendalapító Szent Ignác életét. A döntőt májusban, a budapesti Párbeszéd Házában tartották, ahol a csapatok stúdiókörülmények között, kamerák előtt mérkőztek meg egymással.
„Az Ignác, hova sietsz? című jezsuita vetélkedő célja az volt, hogy a Kárpát-medencében élő fiatalokat és felnőtteket közösségi játékba hívja. A részvétel nem igényelt előzetes felkészültséget vagy hitbéli elkötelezettséget, sokkal inkább szerettünk volna építeni a problémamegoldásra, a kreativitásra, az együttműködésre, a csapatszellemre és persze a felhőtlen jókedvre” – foglalja össze az elmúlt hónapokat Nagy Ilona, az Ignáci Pedagógiai Műhely vezetője.
Kreatív megoldások
A vetélkedőre három korosztályban 610 fő nevezett, akik márciusban 3-5 fős csapatokban vetették bele magukat az online selejtezőbe. Az 5-8. osztályosok az iskolai digitális témahét keretén belül, tanáraik segítségével is teljesíthették a feladatokat, a gimnazisták és a felnőttek pedig önállóan láttak neki a kitöltésnek. „Korosztályonként differenciáltunk, és a három kategóriában hasonló jellegű, de különböző nehézségű feladatokat állítottunk össze” magyarázza Elek László SJ, a vetélkedő ötletgazdája. A csapatoknak hatvan perc állt rendelkezésükre, hogy megoldják a feladványokat. A játékosoknak – többek között – az IHS rövidítésnek kellett alternatív jelentést adniuk, egy kép alapján haikut írniuk, illetve jezsuitákhoz kapcsolódó mozaikszavakat kirakniuk a környezetükben található tárgyakból. A selejtező feladatait részben a számítógépes program javította ki, a kreativitást viszont a zsűri pontozta; így alakult ki a sorrend a csapatok között, amelyekből korosztályonként kilenc jutott tovább a középdöntőbe.
Az újabb fordulóban a csapattagoknak közösen kellett megvalósítaniuk egy projektet: zarándoklat, szociális, ökológia, művészet és lelkiség kategória közül választhattak. A szervezők minden témához megadtak egy-két alapfeladatot, amin felül pluszpontokért extra küldetéseket is vállalhattak a résztvevők. A kihívás célja az volt, hogy a játékosok közösen találják ki, hogyan tudnak úgy együtt cselekedni, hogy ne csak maguknak szerezzenek élményt, de a szűk környezetükre is jótékony hatással legyenek.
A résztvevők a projektfeladat teljesítéséről videót készítettek, amit Guba Dávid, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákbizottságának elnöke, Kiss Ferenc SJ és Nagy Ilona, az Ignáci Pedagógiai Műhely vezetője pontozott. A zsűritagok az ötletek egyediségét, kreativitását, a megvalósítás formáját értékelték, valamint azt, hogy a versenyzők miként gondolkodtak és dolgoztak együtt, s a végén hogyan reflektáltak az elkészült projektre.
A Párbeszéd Házából stúdió
„Az ignáci nevelés egyik legfontosabb eleme, a reflexió is része volt a feladatoknak, melyek bemutatása során mély érzéseket, gondolatokat fogalmaztak meg a versenyzők” – értékelte a második fordulót Nagy Ilona. A zsűrinek pedig nem volt könnyű dolga, már csak azért sem, mert 217 percnyi videóanyagot kellett végignézni. „Zseniális alkotások születtek. Több alkalommal megdöbbentett minket a csapatok kreativitása, ötletessége, és bizony gyakran előfordult, hogy meghatódtunk.” Az egyik csapat például nagy családi főzést és étkezést szervezett: ezzel megteremtették a közösségük számára azt a minőségi időtöltést, amit a rengeteg teendő mellett sokszor nehéz tető alá hozni.
Korosztályonként három csapat jutott a döntőbe a budapesti Párbeszéd Házába. A szervező csapat lázasan dolgozott az előkészületeken. A jezsuiták központjában megépítették a stúdiót: a mennyezetről lelógó függönyökkel sötétítették el a termet, felállították a kamerákat és a reflektorokat, berendezték a teret, tesztelték a hangtechnikát. A játékeszközök többségét kézzel készítették el, ezeken is elvégezték az utolsó simításokat.
Balatoni vitorláshetvége
Május 19-én az Ignáci Pedagógiai Műhely és a jezsuita Kommunikációs Iroda munkatársai, valamint önkéntesek fogadták a játékosokat. Többen Magyarországon kívülről érkeztek: egy csapat Szatmárnémetiből, kettő Gyimesfelsőlokról. Délelőtt az általános iskolások, délután a középiskolások, este a felnőttek mérkőztek meg egymással.
A stúdióban Tóth András színművész, a vetélkedő műsorvezetője várta a résztvevőket. Ismertette a forduló szabályait: a csapatok hat játékban versenyeznek, amelyek során pontokat gyűjtenek. Egy asztalon különböző formájú építőkockák találhatók, a játékosok annyit vehetnek el belőlük, ahány pontot szereznek egy adott versenyszámban. Hogy mire kell felhasználniuk az építőkockákat, az csak a döntő végén derül majd ki.
Tóth András villámjátékkal melegítette be a versenyzőket. Minden csapat kapott három táblát, amelyeken az I, H és S betűk szerepeltek. Adott jelre fel kellett emelniük egyet; az a csapat kapott pontot, amelyiknek sikerült olyan betűt választania, amit rajta kívül más nem.
A következő, Mesterségem címere játék arra utalt, hogy a jezsuiták civil szakmájukkal is támogatják a környezetüket. A játékosoknak egy-egy foglalkozást kellett elmutogatniuk a társaiknak, akik ha kitalálták, pontot szereztek a csapatuknak. Ezután a rendezők egy kör alakú asztalt hoztak a stúdióba, aminek lapja alá három papírkosarat erősítettek, az asztalra pedig piros, kék és zöld színű labdákat tettek. Minden csapatnak a saját labdáit kellett begyűjtenie a kosarába úgy, hogy csak fújással mozgathatták őket. A játék azt jelképezte, hogy amint a labdák az asztalon, úgy a jezsuiták is sokfelé szétszóródnak a világban küldetésük során. A negyedik körben a játékvezető hatalmas dobókockát adott át a csapatoknak, aminek oldalaira egy-egy jezsuita fényképét ragasztották. A versenyzők telefonon beszélgettek azzal a szerzetessel, akit „kidobtak”; meg kellett tudniuk, hogy az illető milyen jelmondatot választott, illetve mióta tagja a rendnek. Az utolsó előtti játékban a csapatok együtt alkottak szavakat úgy, hogy felváltva tettek le egy-egy betűt a játéktáblára. Végül kiderült, hogy mi a feladat az építőkockákkal: a versenyzőknek harminc másodperc alatt templomot kellett építeniük belőlük, s minden felhasznált elem egy pontot ért.
Az eredmények összesítése után Tóth András kihirdette a győzteseket. A gimnazisták és a felnőttek első helyezettjei balatoni vitorlás hétvégét nyertek, Elek László SJ kapitánysága mellett, a többiek ajándékutalványt kaptak, amit közösen válthatnak be egy általuk választott élményre. Zárásként a jezsuiták minden csapatot vendégül láttak közös étkezésre, melynek során a játékosoknak lehetőségük nyílt beszélgetni, megismerkedni és átbeszélni a vetélkedő izgalmait.
A döntőről készült felvételeket a jezsuiták közösségimédia-felületein és a megújult jezsuita.hu oldalon láthatják majd az érdeklődők.
A döntős csapatok
Általános iskolások:
- Kínai tulipánfa: Benkő Ágoston, Forián-Szabó Ábel, Káldor Lóránt, Palicz Gergely, Vető Sámuel (Pannonhalmi Főapátság Máriaremete Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolája, Budapest)
- Fehér nyár: Horváth-Sulyok Franciska, Molnár Eleonóra Mária Jozefa, Mosolygó Mihály, Turi Kamilla, (Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont, Budapest)
- Illatos lilomfa: Antal Melánia, Bálint Bíborka, Bara Dávid, Tankó Karola, Tankó Mária-Kitti (Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum, Gyimesfelsőlok)
Középiskolások:
- Amerikai ámbrafa: Balogh Julianna, Bors János, Domos Benedek, Pozsgai Csanád (Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, Budapest)
- Mosódiófa: André Hunor, Bálint Johanna, Tankó Tekla, Timár Anita (Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum, Gyimesfelsőlok)
- Zsakaranda: Gombos Barbara, Leményi Pap Laura, Oroszi Alexandra Andrea, Tamás Alexandra Júlia (Hám János Római Katolikus Líceum, Szatmárnémeti)
Felnőttek:
- Pöttyös Vitorlás: Herendi Zsófia, Juhász Imre, Marincsák Miklós
- MATÓLA – pH11%”: Bángi-Magyar Tódor, Bencz Mátyás, Szente László János
- Csodák földje: Csepely Eszter, Vesztergombi Tamás, Vesztergombi-Bárdos Orsolya
