A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program keretében idén hatodik alkalommal gyűltek össze lelkipásztorok június 5-6-án a csíksomlyói Jakab Antal Házban, ezúttal a drogprevenció témája iránt érdeklődve.
Napjainkban sajnos rohamosan terjed a tudatmódosító szerek használata a fiatalok, iskolások körében, olyannyira, hogy szülők, pedagógusok elmondása szerint „lassan már örülhetünk annak, ha egy fiatal csak alkoholt fogyaszt”. Miközben a lelkipásztori feladatok között egyre nagyobb hangsúlyt kap a segítségnyújtás szenvedélybetegeknek, azok hozzátartozóinak, egyre növekvő kihívás a papok számára az is, mit, hogyan tehetnek a fiatalkori drogfogyasztás és -függőség kialakulásának megelőzéséért. A Drogprevenciós lehetőségek a fiatalok lelkigondozásában képzésen dr. Kondor Ágota mentálhigiénés szakember, egyetemi adjunktus vezetésével a prevenció fogalmának mentálhigiénés megközelítése által az érdeklődők átfogó rálátást kaphattak a szerhasználat komplex jelenségére és a lehetséges megelőzési módszerekre.
Az elméleti ismeretek (a függőségek és azok különböző fajtáinak, megnyilvánulási formáinak felismerése, kezelési lehetőségek, a drogok és fogyasztásuk következményei, tudományos kutatások, hatástanulmányok, statisztikák, a lelkipásztori szolgálatban alkalmazható drogprevenciós munkamódszerek ismertetése) mellett számos konkrét, a mindennapi gyakorlatban használható eszközt kapott a 18 pap, akik a szó szoros értelmében aktív résztvevők voltak – nemcsak az élményalapú, játékos gyakorlatok végzésével, de személyes történeteik, megtapasztalásaik őszinte megosztásával is tanították-gazdagították egymást.
A mentálhigiénia, valamint a teológia terén is széleskörű háttértudással és a segítő szakmákban nagy jártassággal rendelkező képzésvezető többek között középiskolai hitoktató is, így „első kézből”, maguktól az érintett vagy veszélyeztetett fiataloktól szerzett közvetlen személyes tapasztalatait adta át a lelkipásztoroknak, a megértésre, elfogadásra, értékteremtésre épülő megelőzés fontosságát hangsúlyozva. A szerek kipróbálásától sajnos gyakran a függőségig is eljutó fiatalok számára a legnagyobb segítség az lehet, ha elfogadó, támogató környezetet tudunk kialakítani a számukra, „megnyitjuk” előttük a plébániát, ahol kulturált környezetben lehetnek együtt, közös minőségi időt eltöltve, lehetőleg a „pap bácsi” vagy pasztorális munkatárs jelenlétében, akik felismertetik a fiatalokkal saját értékeiket, célokat mutatnak nekik, közösséggé kovácsolják őket.
A legkülönbözőbb ifjúsági közösségi programok (akár több alkalmas, egymásra épülő tematikus együttlétek, akár sporttevékenységek, film-, játékestek, táborok, vagy éppen közös munkák, mint például templomtakarítás, faültetés stb.) az elfogadva, értékelve és szeretve lenni érzését erősítik meg a fiatalokban, ami hatásos és hosszú távon fenntartható megelőzése lehet annak, hogy drogokhoz nyúljon, netán a droghasználatban „lecsússzon”. Mindehhez számos konkrét példát és tervet, jó tanácsot és kidolgozott módszertant vihettek magukkal a papok a dinamikus, színes két nap után, melyek során egymást váltották a mély, elgondolkodtató, olykor megrázó, valamint a derűs hangulatú, hahotától hangos pillanatok.
Az információgazdag és lelket megérintő paptestvéri együttlét a visszajelző vallomások szerint hivatáserősítő és lelkesítő élmény volt, ugyanakkor tényleges, konkrét segítség a lelkipásztori munkához, szolgálathoz.
Kép és szöveg: Dávid Tünde
