Úrnapján a szabadtéri oltárok közül egyiket a nőszövetség tagjai díszítenek, és mivel ezen az ünnepen a város katolikusai együtt ünnepelnek, együtt vesznek részt a körmeneten, a központi plébánia nőszövetsége a város minden plébániájának nőszövetségeit is hívta és hívja együtt ünnepelni. És hogy ez ne csak egyszeri együttműködés legyen, Kolozsvár római katolikus nőszövetségeinek tagjai találkoztak június 5-én, hogy terveket egyeztessenek és közös tevékenységekről beszéljenek, így erősítsék egymást a szolgálatban. Ferencz Emese, az erdélyi Mária Rádió munkatársa jegyzetét olvashatják.
A kolozsmonostori plébánián találkoztunk, imádkoztunk, ötleteltünk, kerestük a közös pontokat, valamint néztünk rá a nőszövetségek múltjára, jelenére és jövőjére.
A találkozó jó hangulatban telt, és merem állítani: a gyümölcs a kellő időben beérik. Én mondhatni csak becsöppentem erre az alkalomra (egy meghívásnak eleget téve), viszont úgy érzem, nem véletlenül: feladatom és szerepem van közöttük. Fiatalként, az egyház sorsát szívében hordozóként, médiában dolgozóként, a nők szerepének kihangsúlyozójaként, a peremre szorultak segítőjeként. Mert a peremre kell menni. Oda (is) kell mennünk. A nőszövetségek feladatát ebben is látom. Én abban hiszek, hogy a közös gondolkodás, egymás véleményének és ötletének meghallgatása viszi előre a nőszövetségek mindennapjait, tevékenységeit. Nem mindig látható és érthető, hogy tulajdonképpen milyen feladatot látnak el az egyházban (jómagam sem értettem mindaddig, amíg egy-két alkalomra nem mentem el), az azonban biztos: mindent megtesznek azért, hogy csendben, sokszor láthatatlanul legyenek ott, ahol szükség van rájuk. Imádsággal, közösségi alkalmakkal, egyházi szolgálattal, és sok más egyébbel hirdetik az örömhírt. Igyekeznek mindent megtenni abból, amit rájuk bízott Isten: a nem látványos vagy mostoha feladatokat is. Az erő felettinek látszó feladatokat is.
Remélem, hogy a mai közös alkalom utat nyitott valami újnak, valami szépnek, valami másokat szolgáló tevékenységnek a kibontakozására. Amíg ennyi vidám és lendületes nő van az egyházban (kortól függetlenül), addig van és lesz miről beszélgetni, az elmondottakat pedig tettekre váltani. Mert a beszéd nem elég, tettekre van szükség. Elmélet nélkül nincs gyakorlat, ahogy gyakorlat nélkül sem elmélet.
Kép és szöveg: Ferencz Emese
