Tineo – Pola de Allande 28,18 km
Szentháromság vasárnapja
Ma reggel nem kellett várnom, hogy kilépjek a szálláshelyről, mert a Caminos ötletek már a szentmise első olvasmányában ott voltak. Tudom, hogy mindenki hallotta a saját fülével, mert mindenki volt ma szentmisén, én csak elmondom, mire gondoltam. Mózes, miután elpusztította az aranyborjút, elindult a Sinai hegyre. Na, mondom magamban, nekem is hegyre kell menni és már tudom, mit jelent. A ,,hegyre épült város” példabeszéd nem lesz a kedvencek között egy jó ideig… Amikor elindultam Tineóból, még köd volt. Egy fél órát gyalogoltam és még mindig látszott mögöttem a ködbe burkolt város. Ma is az első öt kilométer elég komoly emelkedőből állt. Utána jött a hullámvasút, a 97 fel és le (azért csak 97, mert kettőt kicseleztem). Feltűnően sok zarándok volt ma az úton. A képeken is látszik majd. Az egyik megkért, hogy készítsek róla egy képet. A zarándokok nagyon barátságosak és segítőkészek egymással. A tegnapelőtt az egyik idősebb zarándoknak leszakadt a cipőtalpa. A tegnap pedig aki csak találkozott vele, mind kérdezték tőle, milyen az új cipő, minden rendben?
Ha egy kilencedikes fiatal tanácsot kérne tőlem, hogy mi a fontos, mit tanuljon az iskolában, azt mondanám, hogy mindent tanuljon, amit szeret, de angolul feltétlenül. Itt a Caminón ez a közös nyelv. Szerencsére a jó szomszédom (nevet nem mondhatok), Román János atya, megtanította nekem az állatneveket angolul. Nagyon jó tanítási módszere van, nem lehet elfelejteni a tanultakat. Ezek szerint a kacsa háp-háp, a tehén múúú, a disznó meg röf-röf. A Caminón ez már haladó szintet jelent, mert nem állhatunk meg, beszéd közben is haladunk.
Tíz óra körül kisütött a nap. Szép tájakon mentem keresztül, de ezt inkább a képekről lehet majd látni. Sok bámészkodó tehénnel találkoztam, láttam az óriások kihegyezett ceruzáit, és én voltam a csigagyűlés hivatalos fényképésze. Aztán következett az utolsó öt kilométer. Köves út volt és nagyon meredek. Egyszer már éltem a repülésből vett hasonlattal, amikor meredeken és hirtelen kellett fölfelé mennem. Ha most megint a repülésből veszem a hasonlatot, azt kell mondanom, hogy ez nem sima landolás, hanem becsapódás volt. Azt hiszem, bármelyik pilóta megirigyelt volna, milyen bátor szögben ereszkedtem a cél felé. Sikerült. Még a Forma 1 rajtját is láthattam. Pont amikor beléptem a szálláshelyre, látom, hogy kezdődik a verseny. Kértem gyorsan egy jó hideg sört és leültem, hogy legalább a rajtot lássam. Én még életemben nem láttam ilyen gyors sört. Még a Forma 1-es autókat is megelőzte. Egy kört sem tettek meg a versenyzők, és a sör már sehol sem volt.
Vasárnap lévén egész könnyű a házi: megkeresni azt a képet, ahol rajtolnak az autók és még volt valami a pohárban. Pótkérdés: hivatalosan hány kilométert tettem meg eddig?
Ultreia e suseia!
