Salas – Tineo 20,30 km
Különös találkozások…
Tegnap valaki megkérdezte tőlem (ici-pici negatív hangzással – ennél szebben nem tudom megfogalmazni), hogy mikor írtam ezeket a beszámolókat? Nos elárulom, hogy reggel amikor kilépek a szállásról még halványgőz (sem lila, sem más színű) fogalmam nincs, hogy miről is fogok írni délután. Aztán megyek és a témák ott hevernek az úton, vagy az út mellett. Csak észre kell venni őket. Össze is gyűjtök egy párat, de mire leülök írni, a felét elfelejtem. Azt írom, ami megmaradt, vagy jobban megfogott. Gondolom, mindenki észrevette, hogy nincs egy jól kivehető fonala a napi eseményeknek. Azt írom, ami éppen eszembe jut. Egyezzünk meg abban, hogy úgy teszünk, mint az egyszerű ember, aki nem tudott egy imát sem kívülről. Elment a templomba, beült a padba és elmondta az ábécét (kétszer!!!), aztán így szólt: Uram, te minden imádságot tudsz. Kérlek, rakd össze a betűimből azt az imát, ami a legjobban tetszik neked.
Biztos vagyok abban, hogy az ilyen egyszerű szívből jövő szavak nagy értéket képviselnek az Úr előtt. Magyarul ez azt jelenti, hogy én írok, amit írok, az olvasók pedig értsék jól a dolgokat. A tegnapi útjelző táblát pedig tartsuk szem előtt minden nap: az olvasást nem szabad abbahagyni! Mert amikor betérek egy templomba és imádkozom az olvasókért, azt mondom: Uram, mindazokért imádkozom, akik legalább a felét elolvassák az útinaplómnak (most szinte látom lelki szemeimmel, ahogy sokan gyorsan keresik az előző bejegyzéseimet és sietnek elolvasni, amit kihagytak). Minden nyitott templomba bemegyek. Ha csak külső képet osztok meg, azt jelenti, hogy zárva volt.
Ma több különös találkozásom volt (magáról az útról nem sok mondanivalóm lesz, fel és le 99-szer). Az első különös találkozás az egyik templomnál történt. Már messziről láttam, hogy egy fehér ruhás szerzetes van a templom tornácán. Odamentem hozzá, bemutatkoztam, pap vagyok Romániából, ő pedig elmondta, hogy az Egyesült Államokból jött, és domonkos szerzetes. Erre én azt válaszoltam, én nem vagyok szerzetes, csak egy rendes pap. Felcsillant a szeme, ő még rendes pappal soha nem találkozott… Nevettünk egy jót mind a ketten, ő megkért, hogy áldjam meg, én készítettem egy szelfit.
Ezenkívül még két különös találkozásom volt. Egy fekete csiga ment át az úton és egy érdekes béka figyelte a zarándokokat az erdő mélyén. A francia úton nagyon gyakran találkoztam a fekete csigával. Itt ez volt az első. Néha úgy érzem magam, mint a városi gyermek, aki falura kerül és nem tudja megkülönböztetni a kacsát a libától. Én mindent lefényképezek, mert nem tudom, kinek melyik állat tetszik.
Akkor térjek rá a tárgyra (aki csak eddig olvasta el, azért már jár az ima, de most következik a lényeg, csak szólok).
A mai nap egy kicsit tűrhetőbb volt. Nem csak azért, mert ez volt a legrövidebb az eddigiekből, hanem mert a 99 fel és le nem volt épp olyan meredek (kivéve egy párat, ami tényleg kemény volt). Ma az a gondolat született meg bennem, hogy én a barátoknak is ajánlani fogom, tudom, hogy ők majd megbocsátanak nekem. Az ellenségeket pedig két részre osztanám (ha valaki nem érti, miről beszélek, olvassa el az előző bejegyzéseket és minden világos lesz). Lenne a szívbeteg ellenség és a sima egészséges ellenség. A szívbeteg ellenségnek nem ajánlanám, mert az szemétség lenne, a sima egészséges ellenségnek pedig azért nem ajánlanám, mert nem érdemli meg, hogy ilyen szép élményben legyen része.
Ma megjelentek a szélturbinák. Ez azt jelenti, hogy olyan 700 méter magasan vagyunk. A francia úton Pamplonától kezdve sokáig elkísérik a zarándokokat.
Amikor kifogyok a mondandóból, vissza kell nézzem a képeket. Szóval eszembe jutott pár dolog, de már igyekszem távirati stílusba foglalni, mert a végén nem lesz kiért imádkozzak…
- Ma egy vízeséstől kellett bocsánatot kérjek. Nagyon meredek volt lemenni és visszajönni. Viszont hallottam a hangját…
- Robi barátom nagy Camino-szerető, a Hoka cipőre esküszik. Láttam egy zarándok lábán és megkértem, engedje hogy lefényképezzem. Közben dicsérte a cipőt 120-szal, azt mondta, hogy még úszni is lehet benne. Lehet van, benne valami beépített medence? De az is lehet, hogy akkora nagy lába van…
- Amikor beértem Tineo városába, egy bár előtt ott ült a két holland barát, és rögtön azzal fogadtak, hogy nincs víz. Ezért sört ittunk. A nagy meleg miatt megint elpárolgott még a fénykép elkészülte előtt.
- Valamelyik nap pontosan az üres sörösüveg és pohár csendélet kompozíció kapta a legtöbb szavazatot.
- Mafalda az utolsó meccsen végérvényesen legyőzte Woody Allent. A végeredmény 103-100 volt.
Ezzel befejeztem a mai napot. Szombat lévén egészen könnyű házira gondoltam: Melyik képen látható a legtöbb szélturbina? És aki nagyon unatkozik, az mondja meg, ha a szél sebessége 6 m/s, mennyi áramot termelnek a képen látható szélturbinák? A helyesen válaszolók egészségére holnap megiszom egy sört.
Ultreia e suseia!
