Virág István diakónus, Lázár Hunor-Imre IV. éves és Karnel Mario-Cristian II. éves kispap a csíkszentgyörgyi plébánia életébe bekapcsolódva vettek részt a csíksomlyói pünkösdszombati fogadalmi búcsún.
,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Ezzel a gondolattal indultunk el mi is péntek délután Csíkszentgyörgyre. Amikor megérkeztünk, Pál Vilmos-Barna főesperes-plébános és Mihály András segédlelkész fogadott bennünket. Szombaton reggel hat óra körül két csoportra osztva gyülekeztünk a templomban, ahol a Mennynek Királynéasszonya imádsággal kezdtük zarándoklatunkat. Ezt követően elindultunk a csíksomlyói kegytemplomhoz, amely 17 kilméterre van tőlünk. Körülbelül 200 személy zarándokolt, közöttünk sok fiatal is. Útközben együtt imádkoztunk, énekeltünk, ismerkedtünk, beszélgettünk, hallgattuk egymást. Meghallgattuk, ki mit mesél az életéről, meghallgattuk mindenkinek a történetét, mint egy igazi nagy családban. Mi, a kispapok, is tanúságot tettünk hivatásunkról, arról, hogy Isten hogyan hívott el minket. És ami lenyűgözött, hogy legtöbbször az emberek megkérdezték, hogyan született meg a papi hivatásom. Ez azt jelenti, hogy tényleg érdeklődtek, és tudni akarták.
Legmélyebben egy idős asszony érintett meg, akinek mondtam, amikor pihentünk egyet, hogy ő jobban bírja ezt az elég hosszú utat, mint én. Erre ő azt válaszolta, hogy most még talán el tudna menni, de visszafelé már nem biztos, hogy olyan erős lesz. Aztán megkérdeztem tőle, hogy hány éves, és azt mondta, hogy 80. Minden évben elment Csíksomlyóra, és idén is el akar menni, hogy a Szűzanya segítségét és kegyelmét kérje. Egy pillanatra gondolkodóba estem. Ezután folytattuk az utunkat.
Útközben sok más zarándokcsoporttal is találkoztunk. Volt, aki gyalog, volt, aki lovon. A mi csoportunkban volt egy hölgy, aki csak németül beszélt, Svédországból jött, egyáltalán nem beszélt magyarul. És bár a szentmisét és az útközben elmondott imádságokat valószínűleg nem nagyon értette, mégis úgy döntött, hogy velünk jön és imádkozik.
Amikor megérkeztünk a hegyre, ahol a szentmise volt, sok régi baráttal és ismerőssel is találkozhattunk. Az az intenzitás, amivel az emberek átélték a szentmisét, és amivel a csíksomlyói Boldogságos Szűz Mária közbenjárását és kegyelmét kérték, nekem is sok erőt adott. A szentmise után békességgel a lelkünkben és örömmel a szívünkben indultunk haza, mert idén is együtt imádkozhattunk a csíksomlyói Szűz Máriához.
Hazaérve Csíkszentgyörgyön a templomba mentünk és együtt imádkoztunk, majd mindenki hazament, néhányan még könnyes szemmel, hálával telve. Hétfő délutánig mi, a három kispap, Csíkszentgyörgyön maradtunk, ahol találkozhattunk és beszélgethettünk a hívekkel, ahol tanúságot tettünk hivatásunkról. Mivel én a temesvári egyházmegyéből származom, pünkösdvasárnapján nagy öröm volt számomra, hogy pár temesvári hívő meglátogatott minket. Szóval ez a pünkösdhétvége biztosan különleges élmény volt mindannyiunk számára, amely kegyelemmel és reménnyel töltött el bennünket.
A Szentlélek adjon nekünk kegyelmet, és a csíksomlyói Szűz Mária segítsen bennünket tovább földi zarándoklatunkon, és adjon nekünk erős és rendíthetetlen hitet. Ámen.
Karnel Mario-Cristian II. éves kispap
Forrás: SIS
