Melega Péter a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója, aki idén is zarándokútra indul a sokak által ismert El Caminón. A Camino Primitivo vagy Eredeti Camino a legrégebbi Camino de Santiago útvonal, erről olvashatják majd beszámolóit.
A tegnap megpróbáltam röviden elmesélni a Camino történetét. A zarándokok több irányból is megközelíthetik Santiago de Compostelát. De hogyan találnak oda?
Ma egy pár szót szeretnék ejteni az útjelzőkről, a sárga nyílról, a fésűkagylóról és más jelzőkről, amelyek eligazítják a zarándokot, segítik, hogy célba érjen.
Merem állítani, hogy a francia utat végig lehet járni térkép és egyéb segédeszköz nélkül. Csak nyitott szemmel kell járni, az elágazásoknál szét kell nézni és valahol biztosan észrevesszük a sárga nyilat, ami egyértelműen mutatja merre menjünk tovább (ritka esetben, ha nincs jelzés, a helybeliek integetnek és mutatják a helyes irányt).
A fésűkagyló pedig úgy lett a Camino szimbóluma, hogy a középkorban az emberek elmentek Finisteráig, vagyis a világ végére, az óceánig, és onnan magukkal vittek egy fésűkagylót bizonyítékként, hogy ők elzarándokoltak az apostol sírjához. Ma a fésűkagylót az út elején kapja meg a zarándok, kitűzi, felköti a hátizsákjára és erről lehet tudni, hogy ő egy igazi zarándok, aki éppen Santiagóba tart.
Útközben az ember mindig ezeket a jeleket keresi, és olyan megnyugtató, amikor megtalálja, ezáltal tudja, hogy jó úton jár.
Az előző útjaim képeiből megosztok egy párat, hogy hozzászokjunk ezekhez az útjelzőkhöz, amelyek végigkísérik majd utunkat. Útközben köszönni is szoktunk egymásnak. Naponta többször halljuk: Hola! Buen Camino! Ritkán azonban megüti a fülünket egy másik köszöntési forma: Ultreia e suseia! Fontosnak tartom, hogy erről is írjak, vagyis megosztom, amit találtam a Szent Jakab Zarándokút Facebook-csoportban erről a köszöntési formáról (én sem tudtam volna szebben megfogalmazni).
„Ultreia e suseia! – A középkori Buen camino!
Gyakran látjuk, halljuk, olvassuk, de ritkán hallunk arról, mit is jelent, honnan jön ez a mondat.
Latin kifejezés, az ultr(a) (túl, több, tovább) és a sus (alulról fölfelé, magasabb) szótövek -eia (menjünk, folytasd) mozgást kifejező toldalékkal ellátott formái, körülbelüli jelentésük: folytassuk, menjünk tovább, menjünk túl, menjünk magasabbra!
Jean-Claude Benazet francia zeneszerző a pár éve komponált Zarándokindulójának refrénjében is megőrizte teljes terjedelmében a Codex Calixtinus középkori mondatát: ,,Ultreia, ultreia! E suseia! Deus adjuva nos!”
A Benazet-féle zarándokinduló magyar fordítása is megtartotta a szakrális szöveget a refrénben:
,,Ultreia, ultreia! E suseia! Utunkon, Isten, segíts!”
Zarándokok! Bármerre mentek, bármilyen úton jártok, legyen mindig erőtök folytatni, mindig csak előre és mindig magasabbra, a jó Isten segít!”
Nem vagyok nagy szaki a megosztásokban, de azért megpróbálom…
Szóval: Ultreia e suseia!
Folytatás következik.
