„Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” (Jn 6, 53.58.35)
Az első szentáldozás az első találkozás szentsége az Eucharisztiában jelen lévő Jézussal, az oltáriszentség első vétele. A gyermekkeresztelés elterjedése vonta maga után az önálló ünneplését. A 19. században általában fehérvasárnap történt. 1215-ban a IV. lateráni zsinat az első áldozás idejét az értelem használatához, a 7. életév tájához kötötte, amikor megfelelő okatás után a gyermek már különbséget tud tenni az Oltáriszentség és a közönséges kenyér között és képes bűnei fel- és beismerésére, a gyónásra. A 20. század elején általában 9-11 év táján bocsátották elsőáldozáshoz a gyermekeket. Szent X. Piusz Quam singulari dekrétumával a korhatárt újra az értelem használatához és a gyónáshoz kötötte, de nem kívánta meg az Eucharisztia misztériumának teljes és tökéletes megértését.
A hatályos egyházjog szerint gyermekek elsőáldozáshoz bocsátása akkor megengedett, ha gondos fölkészítésben részesültek; kellő ismerettel rendelkeznek; képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, s az Úr testét hittel és áhítattal tudják magukhoz venni; előzőleg szentségi gyónáshoz járultak. A felnőtt korban megkeresztelkedő ember a keresztség után gyónás nélkül rögtön szentáldozáshoz járulhat.
A teljesség igénye nélkül képösszeállításban mutatjuk a vidám gyermeki arcokat az ünnep fényében.
Székelykeresztúr
Korond
Parajd
Kovászna
Kaplony
Székelyudvarhely, Szombatfalva
Kézdivásárhely, Boldog Özséb-plébánia
Pécska
Várad-olaszi
Nagykászon
Oroszhegy
Csíkcsicsó
Székelyudvarhely, Kis Szent Teréz-plébánia
Gyergyóalfalu
Zsögödfürdő