Három héttel ezelőtt a leányegyházközség, Borzsova ünnepelt, a mai vasárnapon, Pünkösd várásában pedig a csíkszentmiklósi egyházközség. Május 18-a Szent II. János Pál pápa születésnapja, emiatt választotta a közösség a mai napot a szobor megáldása napjának. Az ünnepi alkalom meghívottja Kerekes László segédpüspök volt, aki a szentmise végén a papság és a hívek jelenlétében, a szavalatok és köszöntések után megáldotta az ember nagyságú szobrot. A szobrot a templom bejárata előtti téren helyezték el, jelképként a közösség lakóinak.
A templom előtti téren, a hetekkel ezelőtt elkezdődött munkálatok előcsalták a község lakosságának kíváncsiságát. Aki csak elhaladt, érdeklődött, mi létesül a templom bejáratánál. Voltak, akik arra gondoltak, hogy talán a közösség védőszentjének állítanak emléket. Az ünnepi szentmise végén a plébános ismertette a szobor történetét, létesülésének okát. Így fogalmazott: „Az elmúlt években − a jó Istenre és egymásra figyelve − közösen olyan dolgokat valósítottunk meg, amit csupán emberi erővel nem tudtunk volna megvalósítani.
Ahogy haladtunk az egyházközségben különböző munkálatokkal, szinte a jó Isten mutatta, hogy szükségünk lenne egyházközségünk védőszentjének szobrára. Szent Miklós szobra után vágyakozva, és keresve, hogy hol találunk – értettük meg, hogy az isteni gondviselés olykor másként működik. És hogy mit mutatott a gondviselés, kit adott nekünk? Ma azt válaszolnánk, látva a templom előtti szobrot, hogy Szent II. János Pál pápát.”
2019 őszén az egyházközség híveinek egy kis csoportjával Lengyelországba, „az irgalmasság útja zarándokútra” indultunk. Zarándokutunk egyik napján a múzeummá alakított auswitzi lágerbörtönt is felkerestük, majd az ott látott szörnyűségek után, késő délutánra érkeztünk meg Szent II. János Pál pápa szülővárosába, Wadowicébe. Így lelkünkben nem születhetett törés, mert egy valóságos csoda lenyűgözött bennünket.
Míg Auschwitz lágerének egyik kamrájába, síró és életükért küszködő gyermekek szívdobogása volt hallható, addig Wadowicében a szent pápa halálos ágyáról utolsó, békés szívdobogásai fogadtak. Akik ott voltunk, könnyes szemmel, más emberekként jöttünk ki, mert a könnyek mindig megtisztítanak. „Kétféle szívdobogás volt, mely közül a pápáé volt az erősebb!” – így foglalhatnám sorokba a mai ünnep lényegét.
„Amikor nem találtuk Szent Miklós ember nagyságú szobrát, felajánlotta Rózsa László váci egyházmegyés diakónus, hogy adományoz egy Szent II. János Pál pápa szobrot. Ezt gondviselésnek vettem. Most itt van, megállhatunk előtte. Szent II. János Pál pápa látható ember nagyságú szobra legyen jel a templomuk előtt elhaladóknak. Jel, abban, hogy egyéni döntésünkön függ, hogy jelenlétünkben a szívek milyent dobbannak.
Szent János Pál pápa egyházunk erkölcsteológusaként az élet védeleméért küzdött. Jelleme ma is mutasson rá, hogy az élet Isten szent ajándéka. Kérem a mai ünnepen az ő égi közbenjárását, hogy közösségünkben a megfogant élet mindig szent legyen, és legyünk felelősséggel egymás és önmagunk iránt” – mondta a plébános.
György Mihály Levente plébános arra bátorította az egyházközség tagjait, hogy tekintsenek minden időben a szent pápára és legyen erőforrásuk. Pünkösd ünnepére készülve, a közösség lelki megújulásában jelentős a mai ünnep. Jelentős, mert valahányszor elhaladnak majd a közösség tagjai a pápa szobra előtt, szívükben visszhangzik, amit 45 éve, pápává választásakor mondott: „Ne féljetek Krisztust befogadni a szívetekbe!” Ha még köztünk lenne, 103 évesen is ezt üzenné nekünk.
Csíkszentmiklósi egyházközség