Első ízben szerveztek Kolozsváron lelki hétvégét feleségek és édesanyák számára május 12–13. között. A mottó: Szabadon dönteni. Örömmel élni. Szeretettel szolgálni.
Kolozsváron szerveztek lelki napot feleségek és édesanyák számára abból a megfontolásból, hogy ebben a régióban is lehetőséget adjanak a hasonló helyzetben lévő asszonyoknak a találkozásra és a lelki feltöltődésre. A péntek délutáni alkalmon a résztvevőket Isten igéje alapján arra bátorították, hogy merjék elhinni: mindannyian értékes és szeretetre méltó lányai Istennek. Lehetőség volt belenézni a tükörbe konkrétan és lelki értelemben is, hogy megkeressék magunkban azt a csodálatos nőt, akinek Isten teremtette őket!
A közös vacsora után kiscsoportokban egymást jobban megismerték azáltal, hogy a döntéshelyzeteket, a szabadidős tevékenységeket és a családi élet más fontos területeit érintő kérdéseket válaszolták meg. A napot közös imádsággal zárták, amelyben hálát adtak Istennek a 27. zsoltár szavaival azért, hogy nőnek alkototta őket. Dicsérték Istent, amiért minden helyzetben fordulhatnak hozzá.
Szombat délelőtt Gergely Annamária (Panna) marosvásárhelyi háromgyermekes édesanya előadásában a mottó három nagy területét hozta elérhető közelségbe: a döntésekben való szabadságot, az élet örömét és a szeretettel való szolgálatot. Jézus azért jött, hogy szabadságban élhessünk és példát adott számunkra abban, hogy elfogadja és tiszteletben tartja a döntéseinket. Ennek ellenére előfordulnak olyan helyzetek, amikor látszólag nem dönthet szabadon az ember, de ebben a helyzetben sem kell szolgai módon élni, hiszen mindig dönthetünk a saját hozzáállásunkról. Tehát bármilyen kényszerhelyzetben megvan a szabadságunk, hogy eldöntsük, hogyan gondolkodunk és érzünk.
Jézus vágya a Szentírás tanúsága szerint (Jn 15, 10-11), hogy megmaradjunk az ő szeretetében és az örömünk teljes legyen. Van azonban egy ellenség, aki azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10,10), vagyis ellopja az életörömöt és a keserűség irányába tereljen. Amikor tehát vádoljuk és büntetjük magunkat a tévedéseinkért, akkor az ellenséggel szövetkezünk magunk ellen. A bűnös asszony példáján keresztül azonban megértették a résztvevők, hogy ilyenkor meg kell tanulni Jézus szemével tekinteni magukra, el kell hinniük, hogy Jézus szeret, bármi történik is az életben! A szeretetben való szolgálat kapcsán elhangzott, mennyire fontos az az idő, amelyet ki-ki saját lelki épülésére fordít, hiszen ha aki nincs jól, az a család felé sem tud szeretettel szolgálni. Továbbá felsoroltak néhány téves meggyőződést, amely a szeretettel való szolgálathoz kötődik. Megvizsgálták, hogy mit mond a Szentírás Jézus szolgálatáról: időt töltött az Atyával, tudta, hol a helye, mi a küldetése, helyesen állította fel a prioritásokat, illetve valóságosan életét adta barátaiért. Panna rávilágított, hogy nem kell feltétlenül a nagy szolgálatokra gondolni, hanem a hétköznapi feladatokra tekinteni, ezekben meglátni, hol, milyen helyzetben lehet szeretettel és – ha szükséges – önfeláldozással szolgálni.
A nap folyamán következett Tunyogi Erzsébet és Gál-Lázár Hajnalka tanúságtétele arról, hogy Isten pontosan ismer és nagyon jól tudja, milyen módon kell vezetnie ahhoz, hogy ki-ki felismerje a lépteit és elkezdje követni őt. A tanúságtételek azt is megerősítették, hogy nincs az a mélység, amelyben ne lenne jelen Isten gondviselése és szeretete. Az a szeretete, amely nem fogy el, nem szűnik meg, hanem embereken, eseményeken, a Szentírás szavain keresztül elvezet a vele való megtartó, szoros kapcsolatig.
A tanúságtételeket személyes imaidő követte, amelyben minden résztvevő Isten elé vihette a hallottakat és útmutatását kérhette a saját életével kapcsolatosan. A kiscsoportos beszélgetésben a délelőtti előadásban feltett kérdésekre adott személyes válaszokat osztottuk meg. (1. Hogyan szoktam reagálni, amikor kényszer helyzetbe kerülök és látszólag nem dönthetek szabadon? 2. Mi az örömgyilkos az életemben? Hogyan viszonyulok önmagamhoz, amikor bűnt követek el? 3. Mire van szükségem, hogy szeretettel tudjak szolgálni a családom felé?) A program folytatásaként elcsendesedhettek a résztvevők az Oltáriszentség jelenlétében, a szentségimádással párhuzamosan a szentgyónást is elvégezhették. A lelki hétvége méltóan zárult: szentmisével: Károly ferences testvér bátorította a résztvevőket a kitartásra és imádságos lelkületre a szerepeikhez kapcsolódó nehézségek megoldásában, útravalóul pedig szentelt olajjal kente meg a mindenki kezét és homlokát.
Néhány visszajelzés a résztevőktől arra a kérdésre, hogy mit kaptak, mit visznek magukkal a lelki hétvégéről: „Magammal viszem emlékeztetőnek, hogy királylány vagyok, a magasságos Isten szeretett gyermeke, bár nem mindig tudok változtatni a körülményeimen, tudok változtatni azon, hogy hogyan fogadom. Továbbá magammal viszem azt a felismerést is, hogy milyen nagy szükségem van a töltődésre, hogy én is tudjak szolgálni. Talán a legemlékezetesebb tanulság az, hogy a két éves lányomtól kell tanulnom a határozottságot, aki tudja mit akar és nem fél azt ki is mondani, tehát nekem is meg kell tanulni kimondani, hogy „akarom” megtenni azt, amiről érzem, hogy nem mindig teszem szívesen. De mindenek előtt egy csodálatos élménnyel távozom, hiszen számomra ez a hétvége kezdettől a végéig csupa kényeztetés volt, köszönöm, hogy részt vehettem rajta.” (Fodor Tímea, Kolozsvár)
„Befogadó közösséget, szerető-bátorító feleségeket, édesanyákat, akik akarnak bátran fölfele tekinteni. Tápláló gondolatokat a mindennapok kihívásaihoz, útjelző táblákat a forráshoz vezető úton. Az egy órás imacsendet mindenképp a szívembe zárom.” (Tóth Emese, Kolozsvár)
„Örömmel élni! -hangzott el többször is a hétvége folyamán. Jó volt a felismerés, hogy melyek azok a dolgok, melyek elveszik az örömünket. Ugyanakkor a hétvégéről magammal viszem annak az (újra) felismerését, hogy Isten minden pillanatban velem van!” (M. G. K., Kolozsvár)
„A személyes imaidő kegyelmét annak felismerésében, hogy mi lopja el az örömömet. Az elfogadását annak, hogy Isten kegyelméből Krisztus Jézusban nemcsak az életet érdemlem meg, hanem hogy az örömöm teljes legyen. Magammal viszem a felszabadító szentgyónás élményét, a tanúságtételeket és a szentmise után felolvasott idézetek általi megérintődést is. Továbbá Isten gyöngéd figyelmességét egy asszonytárs által, egy gyermeknevelési kérdésben, amiben nem reméltem ilyen gyors és konkrét választ.” (Schefler Csengele, Kolozsvár)
„Ez a hétvége felhívta a figyelmemet arra, hogy ne hanyagoljam el magamat és a saját szükségleteimet, mert ha én nem vagyok jól, más felé sem tudok szolgálni. Ismét megerősödött bennem, hogy Istent helyezzem az első helyre és ne hanyagoljam el az imát!” (Zakariás Tímea, Kolozsvár)
„Csodálatos alkalom volt, megerősítette az Istenben való hitemet és bizalmamat. A legnagyobb felfedezése a mai alkalomnak a bizonyosság, hogy értékes vagyok Istennek. Meghitt, színes és gazdag volt az alkalom, szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem rajta!” (Szováti Rozália, Szamosújvár).
„Magammal viszem a felismerést, hogy mennyire hálás lehetek Istennek az életemért, mindenért. Feltöltődést és a bizonyosságot, hogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal, hogy van remény, megtanuljam meglátni a jót és a szépet. Isten mindig támaszom tud lenni csak kérnem kell az ő segítségét és ő vezet azon az úton, amely a legjobb nekem. Ne hagyjam, hogy a negatív erők lehúzzanak és a gonosz munkálkodjon bennem, letérítsen az Isten felé vezető útról. Továbbá magammal viszem a kényszerhelyzetben hozott döntésekhez való hozzáállás fontosságát!” (M. Noémi, Szászfenes)
„Magammal viszem az Istenbe vetett bizalmam megerősítését, megnyugvást, megbocsájtani tudást, mélyreható szentmisét, a hasonló küzdelmekben lévő társakat. A kegyelmet, a kikapcsolódást a hétköznapok monotonságából, felüdülést, jókedvet, a változtatásra váró ötleteket, Isten jelenlétét a szentségimádásban és a tanúságtételeket, amiből tanulni lehet.” (Bíró Jolán- Ilona, Kolozsvár)
Rugină Gabriella
Fotó: Tunyogi György, The Thiera Vision
