Évtizedek óta Oroszhegyen a virágzó tavaszban köszöntik a 18 éveseket, akik szentmisén adnak hálát, hogy elérték a nagykorúságot.
A szervezők a 18 évesek, akik meghívják tanítójukat, osztályfőnöküket, az iskolaigazgatót, a polgármestert és a plébános celebrálta közös szentmisén hálát adnak az eltelt 18 évért, Isten áldását kérik az életükre, céljaikra.
Április 23-án Oroszhegyen virággal köszöntöttünk 22 nagykorúvá érett fiatalt. Ezen a szentmisén ők olvastak, verset mondtak, zsoltárt énekeltek. A templom előtt virággal vártuk őket, Opra István plébános is megajándékozta őket.
Jókívánságainkat suttogva átöleltük őket, kértük Isten segítségét, hogy virágzó közösségünk éke, Oroszhegynek hasznos tagjai legyenek. Adja Isten, hogy így legyen.
Bálint Piroska
Kovács Enikő így köszöntötte a fiatalokat:
Gyermeknek lenni oly egyszerű. Az ember ilyenkor még őszinte, nem fél önmaga lenni, nem irigykedik a szomszéd autójára és hát nem fáj a feje a számlák miatt. Egy kis álomvilági lét az övék. Aztán az a biztonságérzet, hogy mindenkinek a saját apukája a világ legerősebb embere, bármilyen félelmet elűz. Édesanyja ölelő karja pedig a legbiztosabb menedék. A felnőtté válás során megváltoznak a mindennapok, rájövünk, hogy szuperhősnek vélt szüleink keze mégsem ér el mindenhova, az élet bizonyos területein egyedül kell helytállnunk. Lesznek majd napok, amikor nem görbül mosolyra az szánk, amikor túl sok lesz az elvégzendő feladat, amikor csak magunkra számíthatunk. Van-e valami kivitelezhető megoldás túlélni a felnőttek világában, és arra jutottam, hogy ez nem más, mint megmaradni gyermeknek. Ha bennünk él, valahol a lelkünk mélyén a kisgyerek, akkor nem lesz olyan nehéz. Nyilvánvaló, hogy az évek során rengeteget változunk, de azon, hogy kik vagyunk legeslegbelül sem az idő, sem a körülmények nem tudnak változtatni. Hagyjunk egy kis helyet a lelkünkben, amely tud tiszta szívvel nevetni, játszani. Ez a kicsi részünk mer álmodni, remélni, mer más lenni.
