A böjti csend, szigorú önfegyelem és mértéktartás hetei után elemi erővel tört ki a húsvétot követő napokban a táncos- és daloskedv a közigazgatási értelemben Moldvához, néphagyomány tekintetében azonban a gyimesi csángó kistájhoz tartozó falvakban is.
A húsvétünnep utáni harmadnapon Háromkúton volt hagyományos, kizárólag hegedű és ütőgardon által szolgáltatott muzsikával kísért bál. Hosszabb idő óta tartó szünet után ez volt a faluban az első ilyen alkalom, amely a mindössze másfél éve a faluban dolgozó Didici Norbert gyimesközéploki hagyományőrző és táncpedagógus munkásságának egyik igen jelentős mérföldköve. Ő a tavalyi Perkői Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóján lépett először színre a helyi gyermekek tánccsoportjával, majd ezt követően idén először a felnőtt hagyományőrzőkkel is, a bákói Csontkirály és Babkirály farsangzáró eseményen és a virágszombati Aranymiatyánk archaikus egyházi énekek- és apokrif népi imádságok hagyományát ápoló találkozón, Somoskán.
A bál egy közös filmnézéssel kezdődött: egy 1988-ban készült táncgyűjtés felvételeit most először láthatták és nézhették meg a gyermekeikkel, unokáikkal azok a ma is élő táncosok, akik a felvételen láthatók. Egyúttal tiszteletteljes főhajtás is volt ez azok előtt, akik ezt a pillanatot már nem érhették meg. A megtekintett felvétel végén már nem hallatszik a zene, ekkor kapcsolódott be zenéjével a teremben már jelen lévő zenekar és táncukkal a helyi gyermekek, akik ilyenformán csatlakoztak táncos őseikhez, folytatván hagyományaikat. Az eseményen jelen volt Gál Hunor helyileg illetékes gyergyószentmiklósi plébános is, aki köszöntőt mondott, a közös ima után pedig Márton Arnold magyarországi vendég diakónus megáldotta a jelenlévőket.
A táncban a falu apraja-nagyja részt vett, és miután az aprónép és szüleik nyugovóra tértek, az idősek még sokáig énekeltek a tánchellyé alakított osztályteremben, mely máris szűknek bizonyult az eseményhez. A bálnak a hagyományos szórakozáson túl igen jelentős közösségépítő funkciója is volt!
Vegyes felekezetű településeken csak később, legkorábban április 16-án, vasárnap este kerülhetett sor a húsvéti bálra, de akkor mindjárt kettő is zajlott egyszerre.
Gyimesbükkben a bál a közelmúltban felújított helyi kultúrotthon ünnepélyes átadója is volt egyben.
Erre az alkalomra a Varga Zsuzsanna néptáncpedagógus által vezetett helyi Csalóka Néptáncegyüttes mellett a hangszeres népzeneoktatási program által kinevelt ifjú zenészek is felléptek, Görbe Gyopár népzeneoktató vezetésével, valamint a középlok-sötétpataki Virics Banda is, de volt egy több műsorszámmal is fellépő távolabbi vendégcsoport is: a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes, akiket ezúttal is a kézdivásárhelyi Finom Zenekar fiatal muzsikusai kísértek. Az ünnepi műsort követte a bál, amelyben a meghívott báli zenekar mellett természetesen továbbra is szerepet kaptak a helyi népzenészek is.
Ugyancsak ünnepi műsorral kezdődött a helyi kultúrotthonban a kosteleki bál is. A legkisebb gyermekek énekes játékokat és moldvai táncokat adtak elő, majd többféle hangszeres felállásban felléptek a hangszeres népzeneoktatási program növendékei is, majd a nagyobb gyermekek mutatták be, ezúttal helyi-néphagyományos tánctudásukat.
A helyi hagyományőrző, népművelő és mindenes Vaszi Levente kiemelten köszöntötte a közönség soraiban helyet foglaló Sára Ferenc sötétpataki táncmestert, aki a műsorban vendégként itt is fellépő Virics Bandát hozta el az eseményre, s aki aznap ünnepelte a születésnapját. Ő volt a kezdetekkor a helyi Szellő Néptáncegyüttes szakmai irányítója is, így érthető volt a közönség lelkes reakciója. De jelen voltak a bálon az MCsMSz egykori tanárai, Ferencz András és Imre Éva is, akik a magyar nyelv-oktatási program elindítói voltak a faluban és azóta is szívesen „hazajárnak” Kostelekre. A gálaműsort hajnalig tartó bál követte.
