A csíkszeredai Erőss Zsolt Sportcsarnok adott otthont négy évi szünet után az Élet a Lélekben plébániai csoportok nagytalálkozójának április 15-én, szombaton. Több mint kétezren vettek részt Erdély különböző helységeiből.
A találkozó mottója: „Járjunk együtt!” volt. A hálaadó szentmisét Tamás József ny. segédpüspök mutatta be hét pappal együtt. A homília szentírási alapgondolata: „A Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben” (Róm 15,13). A Mária Rádió élőben közvetítette a hálaadó szentmisét. A zenei szolgálatot a Fénysugár együttes végezte.
A rendezvényre érkezőket egy nagy öleléssel és mosollyal várták az ajtónál, majd kis piros szívecskét kapott mindenki, amelynek a hátoldalán lévő szentírási mondatot a találkozó végén lehetett megnézni.
A barátságos fogadtatás után kilenc órakor rózsafüzér imával kezdődött a tavaszi találkozó, amelyet a csíkszeredai csoport tagjai vezettek. Ezután Bajcsi Tibor, a Krisztus Király-plébánia gondnoka, a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben imacsoport vezetője köszöntötte a jelenlevőket. A bevezetőben elmondta, hogy 152 óra időtartammal közel 850 személy imádkozott minimum egy órát, 76 pap vállalt imát, 57 pedig szentmisét ajánlott fel belföldön és külföldön.
A háttérimádkozóknak, a papoknak megköszönte a szolgálatot, mivel jó eszközöknek bizonyultak arra, hogy aznap Isten kegyelme alászálljon. Köszönetet mondott a közösségvezetőknek is, akik segítettek a terem elrendezésében, azoknak, akik a szemináriumok után folytatják a találkozókat, s annak a négy közösségnek is, akik a héten döntötték el, hogy helységükben imacsoport alakuljon.
A bevezetőben az imacsoport vezetője Teréz anyát hozta példaképnek, akivel személyesen is találkozott, tőle látta, mennyire fontos az alázatosság a keresztény életben, hogy Isten kegyelmét tudjuk hordozni.
„Mi manapság azzal dicsekszünk, hogy mennyi mindent csináltunk az életben, templomokat, új ravatalozóházat, kápolnát építettünk, keresztutat, különböző dolgokat csináltunk. Az őskeresztények azzal dicsekedtek, hogy mi tett Isten általuk. Ide kell visszatérnünk. Vissza kell térnünk, hogy legyünk Isten eszközei, hogy tudjon cselekedni általunk. Ezért jött Jézus Krisztus, ezzel bízta meg tanítványait és minket is. Ezért a mai egyháznak is kötelessége az evangelizáció, kötelessége bizonyságot tenni Isten hatalmas valóságáról, az ő mennyei jóságáról.”
Tanúságtételek
A tanúságtételek a találkozók fontos részei, a testvérek arról számolnak be, mit tett a jó Isten az ő életükben, miután Jézust beengedték a szívükbe és megnyíltak a kegyelem befogadására.
Arról is szól a tanúságtétel, hogy az imádkozó közösségre mindig lehet számítani nehézségekben, óriási ereje van a közösen, hittel és lélekkel mondott imának. András Csíkszeredából arról számolt be, hogy akkor ismerte meg az imacsoportot, amikor minden összecsapott a feje fölött. Ám hatalmas változás állt be életébe, miután elkezdett járni a találkozókra és elvégezte a szemináriumot.
Egy hölgy arról tett tanúságot, hogyan sikerült megismernie önmagát és mindenkit kiosztó, mindenkinek mindent megmondó természetét megváltoztatnia az Úr segítségével, így nagy változások történtek az otthonában és munkahelyén. Egy szatmári fiatalember, aki jelenleg Londonban él, képes volt az éjszakai virrasztásra csak azért eljönni, mert meg akarta ismerni Jézust. Majd úgy végezte a kilenchetes szemináriumot Felső-Háromszéken, Szentkereszten, hogy utána rögtön visszarepült Londonba. Később egy görgényüvegcsűri háromgyermekes házaspár arról számolt be, hogy amikor a férjjel baleset történt és le kellett vágni a bal lábát, zúgolódás nélkül tudták elviselni a tragédiát.
Három órakor egy négytagú család vezette az irgalmasság rózsafüzért. Majd ezután az anyuka, aki depresszióban szenvedett, elmesélte, hogy miután elkezdett járni az imacsoportba, Jézus átformálta, meggyógyította, és mennyire boldog lett. Ez a boldogság kisugárzott a férjére és a két kamasz gyermekére is, most már boldog családként élnek.
Elmélkedések
Mivel egy sportcsarnokban sok minden történik, ezért a szükségesnek látták a terem megszentelését, amire Madarász Attila bögözi plébánost kérték fel. Majd Csiszér Imre Erzsébetbányán szolgáló plébános tartotta meg az első elmélkedést Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket (Jn 20,21) témával. A csíkszentgyörgyi születésű plébánis elmondta, hogy 21 éve pap, adása van a Mária Rádióban is, de kicsit meg van lepődve ennyi ember láttán. Másnap búcsú van Erzsébetbányán, az ukrán határ szélén, mégis elvállalta a felkérést. „A mottó az irgalmasság vasárnapjának evangéliumi része, ez akkor történik meg, amikor Tamás apostol kételkedik. Látom, ha hiszem. Jézus odalép hozzá, azt mondja, ne légy hitetlen, hanem hívő. Én Uram, én Istenem. Majd elmegy Tamás apostol, tanúságot tesz és vértanúhalállal hal meg. Hányszor szólít bennünket is néven az Úr? Annyiszor hallom és tapasztalom, hogy néven szólít az Úr: Imre, neked most ez kell tenned. Mindenkit külön-külön néven szólít az Úr, menj tedd meg ezt, ne félj a hitedet megvallani. Azt mondják, hogy egyre nagyobb a hitetlenség a világban. És ennek oka, hogy nem merünk eleget beszélni a hitünkről. A szektások jobban csinálják, mint mi. Merjük hirdetni az igét, mert megszólít az Úr, neveden szólít. Nagy erőforrás és öröm számomra, hogy szentmisét mutathatok be”, hangsúlyozta a plébános. ,,Nem könnyű az igehirdetés. De nem szabad hallgatnunk. Nekünk nem halott, hanem élő Jézusunk van. Ahogyan Szent II. János Pál pápa mondta: Ne féljetek! Nem kell félnünk Krisztust hirdetni” – buzdította a jelenlévőket Csiszér Imre plébános.
A második elmélkedést délután a csíkszeredai születésű Darvas Emil Kadicsfalván szolgáló plébános tartotta Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”(Mt 18,20) mottóval. Az elmélkedésében három témáról beszélt: az időről, a hitről és az imádságról. „Sokat gondolkodtam, mi az, ami vonzó a mai világban, amit egy mai édesanya, édesapa, egy özvegyasszony tudna hazavinni tarsolyában. Nagy dolog a mai világban együtt imádkozni, együtt sírni, együtt örvendeni. Mert a mai ember egyedül van. Milyen az én időm a saját életeben?”- tette fel a kérdést. Több apró történeten keresztül bontotta ki az idő témáját. A hit témájával kapcsolatosan párhuzamot vont a keresztény és a pogány élet között. Arra biztatott mindenkit, gyökeresedjen meg a hitben.
Az elmélkedéseket vissza lehet hallgatni a Mária rádióban.
A Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben
A hálaadó szentmisét Tamás József ny. segédpüspök mutatta be. Megköszönte a jó Istennek azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyeket személyesen mindenkinek adott. „A záró szentmisében kérjük, amit az emmauszi tanítványok is kértek: Maradj velünk, Urunk! Kérjük, hogy maradjon velünk, segítsen életünk további megpróbáltatásaiban, küzdelmeiben. Háború dúl a szomszédunkban, egyre jobban elmérgesedik a helyzet, Isten őrizzen meg és óvjon meg bennünket a háborúnak minden ártalmaitól és káros hatásaitól. És adja meg a békét. Az Úr Jézus föltámadása után akárhányszor megjelent apostolainak, békét kívánt. Adja meg nekünk, hogy önmagunkkal, a jó Istennel és embertestvéreinkkel szemben is békében tudjunk lenni.”
„Ennek a találkozónak az igazi gyümölcse az lenne, ha úgy mennétek haza erről a találkozóról, mint akik a reményben gazdagodtak. Hogy ezzel a reménnyel azt a küzdelmet, azt a harcot vagy azt a feladatot, amelyet a jó Isten ad minden egyes embernek, meg tudja tenni. A reményre itt a földi életben óriási nagy szükség van. A remény olyan, mint a levegő, a mindennapi betévő falat kenyér, olyan, mint a felüdítő víz. Aki Istenbe veti reményét, aki hozzá folyamodik, aki Istenbe kapaszkodik, az mindig megéli azt, hogy a nehéz helyzetekből megszabadul. (…) Legyünk mélyen hívő emberek, hogy erős legyen a hitünk, s az erős hitünk igen erős reményt adjon a mi számunkra abba az Úr Jézus Krisztusba, aki így biztat bennünket: Bízzatok, mert én legyőztem a világot!” — ezekkel a biztató mondatokkal zárta prédikációját a püspök.
A 24. nagy találkozó ünnepségén sok kegyelem áradt. Sorban álltak a gyóntatószékek előtt az emberek, hogy letegyék terheiket, elvégezzék a lelki nagytakarítást. Olyan pap is volt, aki kilenc órán keresztül gyóntatott. Az egyórás szentségimádás alatt többen adtak hálát sok mindenért az oltáriszentségben jelen levő Jézusnak.
Többen gyógyultak meg különböző betegségekből. Felemelő volt látni, hogy élő egyházunk van, hiszen minden generációból voltak résztvevők. Nagyon sok kisgyermekes család babakocsikkal és karon ülőkkel is jelen volt, mert részesedni akartak a találkozóból. Istennek legyen hála mindenért!
Józsa Zsuzsanna
Fotó: Palkó-Gyöngyösi Tibor
