Az éppen száz évvel ezelőtt született Franco Zeffirelli olasz rendező gyönyörű filmjéről a Hittan.ro Filmklubjában beszélgettünk. A március 29-én élőben közvetített beszélgetés itt nézhető vissza: https://fb.watch/jOGHSLdyoE/ A beszélgetésben egyházmegyéink középiskolás diákjai vettek részt és Pál Ágnes tanárnő a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumból.
Nekem az tetszett erősen ebben a filmben, hogy ahogyan haladt előre a történet, egyre több ember volt Ferenc körül, akik ugyanúgy éreztek a szívük mélyén, mint ő. Meghatott, hogy bennük is ugyanaz az elhivatás volt, mint Ferencben, és ők is ugyanazt a célt tartották a szemük előtt…
Tanultam pár dolgot ebből a történetből, például azt, hogy nyissunk az emberek felé és hogy ne ítélkezzünk. A könyvet ne a borítóról ítéljük meg, hanem próbáljunk belelátni az adott személy lelkivilágába, megérezni, hogy ő hogyan érez, és próbáljuk megérteni őt. (Nyáguly Zsombor, Csíkszereda)
Nekem egyértelműen az volt a kedvenc jelenetem, amikor az édesanyja megvédte Ferencet az apjával szemben. Itt valójában arra gondoltam, hogy ha én anyuka lennék, akkor ugyanígy megvédeném a gyerekemet és ugyanígy elébe állnék azoknak a dolgoknak, amik őt bántják. És az, hogy Ferenc kiállt magáért, szerintem nagyon nagy példa lehet számunkra. Annak ellenére is, hogy ha mások ellenzik a cselekedeteinket és meg akarnak állítani, akkor is legyünk magunkban biztosak és álljunk ki magunkért! (Kovács Ágota, Nagykároly)
Én Klára tisztaságát és ártatlanságát viszem tovább, és az ő feltétel nélküli szeretetét. Neki nem volt fontos az, hogy a másik személy kicsoda, hogy milyen betegsége van, semmi… Ő nem szeretetet akart kapni, hanem azt akart adni. (Éltes Karola)
Az én kedvenc jelenetem a filmből a legelején volt, amikor Ferenc madárcsicsergésre ébredt, és felkelt az ágyból, hogy odamenjen a kismadáshoz. Itt kezdődött a kapcsolata a természettel és Istennel. Ezért volt számomra ez hangsúlyos jelenet. (Láng Blanka, Nagykároly)
Az én kedvenc részem az volt, amikor Ferenc kiáltott egyet és kirohant a templomból. Ez kicsit vicces, de tanulságos jelenet volt. Ferenc meglátta Jézus Krisztus arcán az elégedetlenséget, hogy ő nem ezt az egyházat alapította. És látta azt, hogy az embereknek a külsejük a fontos és nem a belsőjük. Nekem nagy tanulság: ne mindig a külsőre menjek, hanem a belsővel is foglalkozzak!… Fontos, hogy menjünk el áldozni és legalább havonta egyszer végezzünk szentgyónást és próbáljunk ki új dolgokat. (Nyulas Petres Norbert, Csíkszereda)
Az én kedvenc jelenetem a film vége felé van, amikor abban a templomban, amelyiket Ferencék építettek újjá, összegyűltek az emberek, és tényleg látszott, hogy nagyon nagy a béke bennük. Hozták a terméseket, az állatokat, amiket odaajándékoztak Ferencéknek, és látszott, hogy ők tényleg a lényeget látják abban, ami a templomban kellene történjen. Még akkor is, ha ez a templom romosabb volt…
Ez a film nagyon szépen bemutatja azt, hogy mennyire megéri kilépni a fényűző életmódból és belépni egy teljesen másba, ahol közelebb kerülhetünk Istenhez. Nekünk nem a fényűző életmódból kell kilépni, hanem a kényelemből kellene egy kicsit engednünk… Mert a túlzott kényelem eltávolít Istentől. (Tímár Henrietta, Csíkszereda)
Ez a film megerősíti azt, hogy a földi javak felhalmozása nélkül is lehetünk boldogok és úgymond sikeresek is az életben anélkül, hogy elképesztő mennyiségű pénzt keresnénk. Ezt a lemondást erősíti meg bennem ez a film, és ezt viszem magammal a nagyböjtben és tovább is. (Nagy Dávid Roland, Szatmárnémeti)
Én azt fogalmaztam meg magamnak a film tanulsága kapcsán, hogy merjem vállalni az Istennel való kapcsolatomban azt a fajta vonalat is, amelyik a világ által nem elfogadott és nem elvárt. Mi a gimnáziumban gyakran tartunk szentmisét, és gyakran előfordul az, hogy a fiatalok elmondják, azért nem járulnak szentáldozáshoz, merthogy akkor mit mondanak róluk a többiek?!… Én azt szeretném megerősíteni bennetek és mindazokban a fiatalokban is, akik megnézik ezt a felvételt, hogy merjék vállalni ezeket az idézőjelben vett „apróságokat”. De nem is apróságok ezek, hogy misére járok, szentségekhez járulok vagy akár beszélek is az Istennel való kapcsolatomról, ha adódik a téma – és teszem ezt függetlenül attól, hogy mit gondolnak rólam. Ha a lelki tisztaságomat meg akarom őrizni, akkor azért semmi sem drága. (Pál Ágnes tanárnő, Csíkszereda)
Én azt viszem magammal a nagyböjtre és azon túlra is, hogy Francescóhoz hasonlóan merjek kiállni saját magamért és az érzéseimért, valamint azt, hogy merjek kipróbálni új dolgokat, amelyek által minél közelebb kerülhetek Istenhez. (Jánó Zita, Csíkszereda)
Én ferences szerzetes szeretnék lenni, és ez a film megmutatta nekem, hogy mi a szép még ebben a rendben, hogy szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadtak. És magammal tudom vinni azt a vágyat, amit Ferencben láttam, hogy ő mennyire képes feladni mindent, hogy a lelke tiszta legyen. Ezt a lelki tisztaságot szeretném magammal vinni. (Antku Denis, Szatmárnémeti)
Forrás: A hittan.ro Facebook-oldala
