Vannak események, melyeket nem értünk meg azonnal. Ilyesmi lehetett Jézus feltámadása is. Asszonyi beszéd, üres sír, otthagyott leplek… Az apostolokhoz hasonlóan mi is minden húsvétkor egy jó adag értetlenséggel találkozunk. Persze nekünk sokkal könnyebb a helyzetünk, mert Szent Péternek azt a beszédét halljuk a húsvéti szentmiséken, amit az első pünkösdkor mondott. Az apostolok már túl voltak azon a 40 napon, amikor Jézus megmagyarázta a róla szóló írásokat, és kezdték megérteni, hogy mi és miért történt. Szent Péter arra hivatkozik, amit hallgatói tudtak, hogy Isten kente fel a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és Isten igazolta előttük, amikor hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztük. És ti – mondja Péter – ezt a Jézust az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. A próféták és mi is tanúsítjuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt, és aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát. Szent Péter és a többi apostol is csak pünkösd után értették meg, hogy ez volt Isten előre elhatározott terve.
Egyházmegyénkben a gondviselés évének a végén vagyunk, és szeretnénk megérteni, hogy mi köze van a húsvétnak az isteni gondviseléshez. Ez a hároméves időszak mit is hozott az életünkbe?
Két év járványt és egy év háborút, aminek még nincs vége! Mondhatná valaki: Hát, köszönöm szépen ezt a gondviselést!
Azért ne legyünk igazságtalanok, testvérek. Az emberek bűneiért ne Istent tegyük felelőssé. Viszont Isten elég hatalmas ahhoz, hogy minden rosszból valami jót hozzon ki, éppen úgy, mint a húsvéti misztériumból. A keresztre feszítés gyilkosság volt, bűn, de Isten éppen ezt az emberi gaztettet belsőleg átalakítva a megváltás és ugyanakkor a gondviselés eszközévé tette. Vagyis Isten mindenható szeretetében és bölcsességében nemcsak megteremtette a világot és az embert, és nemcsak megőrzi a létezésben és fenntartja Igéje által, hanem arról is gondoskodott, hogy elvezesse minden teremtményét a maga végső céljához. Ezt szolgálja Isten előre elhatározott üdvözítő terve. Mert nem azért küldte Isten egyszülött Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. S hogy amit a bűn elrontott, azt Isten egyszülött Fia kereszthalála és feltámadása által helyreállítsa.
Az ószövetségi Szentírásban van egy nagyon szép történet, amely megvilágítja az isteni gondviselést. Az egyiptomi József történetéről van szó. Jákobnak 12 fia volt. A legkisebb József, atyja kedvence, akit nagyon szeretett. Ezért a bátyjai irigykedtek rá. Az irigység az mindig rosszul lát. Mert egyszer ők is kisgyerekek voltak. Az öregedő apa most úgy szereti ezt a kicsit, ahogy valamikor őket szerette, de azt már elfelejtették. És az irigység, az gyilkos! Mikor József atyja kérésére elment a bárányokat legeltető testvéreihez, meg akarták ölni. Az egyikük tanácsára egy kiszáradt ciszternába dobták, hogy a kezüket ne szennyezzék be vérrel, hiszen csak a testvérük, mondták. Majd arra jöttek valami kereskedők, akik Egyiptomba tartottak, és eladták nekik, hogy életben maradjon. Így kerül Egyiptomba ez a nagyon tehetséges fiatalember. Gazdasági miniszter lesz. Tanácsot ad a fáraónak, hogy amikor nagyon nagy a termés, a fölösleget tegyék félre, mert lesznek ám szűk esztendők. Óriási sikere van. A második ember lesz a birodalomban. Beköszönt a szárazság és vele a hét szűk esztendő. És jönnek a testvérek, hozzák az állatbőröket meg mindenfélét, amit majd becserélnek búzára, hogy éhen ne haljanak. József látja őket és fölismeri, de ők nem ismerik fel Józsefet, hiszen már felnőtt férfi, és tolmáccsal beszél velük. Nem árulja el, hogy kicsoda. Nagyon megleckézteti őket, de csak addig, amíg hazudoznak.
De amikor a testvérek már megtörtek és mindent őszintén bevallottak, ünnepi lakomát rendez nekik. S megdöbbennek, hogy a lakomán úgy ülteti le őket, abban a sorrendben, ahogy születtek. Aikor József fölfedi kilétét és mondja nekik, én vagyok az, a ti testvéretek, akit eladtatok 30 ezüstpénzért, nagy félelem fogta el őket … és sírva fakadtak korábbi tettük miatt. József pedig így szólt hozzájuk, ne féljetek és most már ne sírjatok. Az Úristen akarta ezt, hogy megmeneküljetek.
Isten gondviselő szeretete a testvérek gyilkos árulását úgy alakította, hogy később ez a tettük szolgált a saját és családjaik megmenekülésére.
Kézenfekvő a hasonlóság, Jézust is eladták harminc ezüstpénzért. És hányszor adtuk el mi is őt talán egy nagyobb darab kenyérért, érvényesülésért és még Isten tudja, mi mindenért. Minden húsvétkor bennünket is átjár a fájdalom, a szégyen, és jó hallanunk Szent Péter szavait, aki zseniálisan meglátta Isten gondviselését kortársai tettében. Testvérek, árulásotokat Isten a legnagyobb jóvá alakította, a megváltás kegyelmévé, mert a názáreti Jézus, az Isten Fia minden bűn megbocsátását kérte az Atyától, és amit a Fiú kér, azt az Atya teljesíti. Ne szomorkodjatok és ne sírjatok, hanem térjetek meg, forduljatok el eddigi bűnös életetektől, és örüljetek, mert Isten megbocsátott nektek. Krisztus kereszthalála és feltámadása így lett számunkra is lehetőség megszabadulni a bűntől, Istennel kibékülni, bocsánatot nyerni.
A húsvét azért egy kicsit mindig titok marad testvérek, mint a szeretet, a kegyelem meg az isteni gondviselés is, de azért megsejtjük, hogy mögöttük egy óriási, tiszta szeretet kell hogy álljon, aki Isten – Atya, Fiú, Szentlélek –, s aki mindent megtett értünk azért, hogy amire szánt minket, végső célunkat, örök üdvösségünket elérjük.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket, bátorságot a tragédiákkal és a megpróbáltatásokkal való szembenézéshez, valamint hitet és ebből fakadó rendíthetetlen bizalmat a gondviselő Mennyei Atya szeretetében! Krisztus feltámadt!
Schönberger Jenő szatmári megyés püspök
