Március 31. és április 2. között tartotta a Főegyházamegyei Ifjúsági Főlelkészség a második TSZ képzését. Az első alkalomnak Gyergyószentmiklóson Szent Benedek Háza adott otthont, a folytatást a szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Házban élték meg. Az Ifjúsági Főlelkészség képzéséről Kristály Veronika írását olvashatják.
A Teljes Szívvel vezetőképzés című mesénk második felvonásában a királyságok lakói (a résztvevők) egy új helyszínt ismerhettek meg, ami nem más, mint a szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Ház.
Megérkezve a hétvégére, az ismerős zsongás várta őket, ölelkező emberek, akik a találkozás örömének adtak utat, beszélgetések, az elmúlt idő történéseiről, és ismerős mosolygó arcok, akik útba igazították őket a szobáik fele. Kis idő elteltével, a kalandjuk, új fordulatot vett, ugyanis a rövid köszöntés után, melyben a részvevők után a Jóistent is köszöntöttük, máris egy játékba csöppenhettek, ahol a hozott izgalmakat játékok keretén belül oszlathatták el. Ezek után mindünk Tibi bája, identitásunkról beszélt a Teremtőnk tükrén át, amely a legtisztább tükör, ami létezhet.
Nem csak kenyérrel él az ember, de kenyér is szükséges olykor, ha éhes az ember, így vacsorával folytattuk, majd a kedves színeinkhez gyűlhettek a királyságok lakói, ugyanis kiscsoport beszélgetések következtek, azután nyugovóra térhettek.
Történetünk szombaton folytatódott, ahol egy különös fordulatot következett, mivel, a királyságok lakói két úton folytatták a mesét, mely az önismeretükről szól, viszont az önmagukhoz közelálló módon, kinek a vérmérsékleten a konfliktuskezelésen és szeretet nyelveken, kinek pedig a zene, a hangnemek által. Ahogyan egy jó meséhez illik, újabb és újabb kihívások vannak benne, mely által a főhősök igazi fejlődésen mehetnek keresztül. Ez velünk is hasonlóan történt, mivel hogy, ima műhelyek következtek, ahol a szerencsét próbálók, több imamódot próbálhattak ki. Ezen a ponton történt az, ami a mesében is szokott, a legkisebb királyfi felhasználja a segítő által kapott tárgyat a mese sikeressége érdekében, hiszen a szentírás és imamódok által különösen közel jöhetett hozzánk Isten. Volt, akinek levélben üzente mennyire egyedi, volt, aki a természet, a madárcsicsergés által érezhette a jelenlétét, volt, akihez a szentírás által szólt, vagy egy alkotáson keresztül szólított meg. Ezzel a lelkülettel indultunk a szentmisére készülni, ami talán a mesénk csúcspontja volt, hiszen virágvasárnapi vigiliát ülhettünk, ahol passió története által a jó Isten közénk ült, és így a hozzá szóló sorok énekek személyessé váltak.
A szombati napunkat ezek után, beszélgetésekkel zártuk, ahol újra találkozhattunk a csoportjainkkal, és mesélhettünk élményeinkről.
Vasárnapi napot is kihasználtuk, hiszen az Istennel való személyes kapcsolatunkról hallgathattunk előadást, zsoltártónusokról, és prioritási sorrendekről tanulhattunk ki-ki a maga képzésében. Mindezek után lassan elfogyott tartalmas és izgalmakkal, ismeretekkel teli hétvégénk, hiszen egy rövid beszélgetés után mindenki útnak indult, de ezúttal a saját királyságába.
Kristály Veronika
