2022-ben jelent meg Egeresi László Sándor Bibliai héber–magyar szótára. Az alábbiakban Koncz Attila recenzióját közöljük a kötetről.
Gyermekkorom óta két „műfaj” képes a kanti értelemben vett érdek nélküli gyönyörködéssel lekötni figyelmemet: a térképek és a szótárak. Nehéz megfogalmazni, pontosan mi az, ami megragad bennük mind a mai napig, de talán az a tömörséggel párosuló sokszínű gazdagság, ami az életben legtöbbször kizárja egymást, ezeknél az alkotásoknál viszont nemcsak magától értetődő, hanem el is várt. Ahogyan a térkép méretaránya, színei, vonalai, piktogramjai, feliratai, sőt betűmérete mind-mind segítik a világban való eligazodásunkat, úgy vezetnek minket helyes irányba a szótárak szócikkei is egy-egy nyelv sajátos univerzumában. Az pedig már igazi hab a tortán, ha a szóban forgó vokabulárium valamely ősi, szentnek tartott könyv megértéséhez nyújt kulcsot, mint amilyen Egeresi László Sándor Bibliai héber–magyar szótára.
Hosszan lehetne – és persze megérdemelten kellene – értekezni arról, mennyire korszakalkotó ez a munka, milyen évtizedes, sőt évszázados hiányt pótol, illetve mekkora hasznára lesz a jövő teológusainak. Én azonban inkább arról szeretném meggyőzni a laikus olvasót, hogy egyszerű hívőként is érdemes kézbe vennie a könyvet.
A reformáció egyik legfontosabb tanítása, ami mára egyetemes keresztény örökséggé vált, a Szentírás szerepének újraértékelése az egyes ember életében, illetve az eredeti forrásokhoz való visszanyúlás követelménye az Isten által ihletett szöveg precíz meghatározásában. Ha e kettőt összekapcsoljuk, azt mondhatjuk, hogy az eredetiben való olvasás tulajdonképpen minden felnőtt hitre jutott keresztény számára – ha nem is kötelesség, de fontos lehetőség. Ez pedig elképzelhetetlen olyan segédkönyvek nélkül, amelyek tudományosan megalapozottak, közérthetők és figyelemmel vannak a célnyelv sajátosságaira, egyszersmind könnyen használhatók. Egeresi László Sándor munkája mindhárom követelménynek megfelel: az előszóban felvázolt szakirodalmi háttér, illetve szerkesztői koncepció, továbbá a szinte beláthatatlan mennyiségű, éppen ezért elkerülhetetlen módon szelektálandó információ egyetlen kötetbe sűrítése jól használható kézikönyvvé teszi a szótárt – mondhatnánk: az ószövetségi Biblia bibliájává.
A kézbe fogható terjedelem ellenére a kötet nem csupán szótár, hanem szinte teljes konkordancia is – a szerző közlése szerint a szócikkek kilencvennél is több százalékára igaz, hogy az adott kifejezés összes előfordulását felsorolja. Miért jó ez az olvasó számára? Elsősorban azért, mert a különböző jelentésárnyalatok és kontextusok egymás mellé helyezésével a laikus számára is átélhetően villantja föl a szövegértelmezés munkájának sokszínűségét, egyben gondolkodásra serkentő erejét. Hiszem, hogy a Biblia szövegével való aprólékos foglalatoskodás pedig a hitben való elmélyülés lehetőségét is magában rejti.
Az Egeresi – mert biztos vagyok benne, hogy hamarosan ez lesz a szótár közhasználatú neve – azonban nem csupán a klasszikus héber nyelvi adatok gyűjtőhelye, hanem igazi bibliai tezaurusz, amelyben igen szerencsésen ötvöződik a szerző régészeti érdeklődése, a modern Izrael és annak nyelve, az ivrit iránti elköteleződése, valamint pedagógiai szemlélete, amely a növények, állatok, kőzetek és hétköznapi használati eszközök azonosításában segíti az olvasót. Külön ki kell emelni továbbá az ókori nyelvi párhuzamok (ugariti, akkád, föníciai, pun, moábi) mértéktartó, mégis igen hasznos és tanulságos közlését, illetve a függelékként közölt jegyzéket a teljes bibliai arámi szókészletről – amelynek fontossága korabeli „világnyelvként” korántsem eléggé ismert a laikus közönség előtt.
A szótár szerzőjének céljai között érezhetően ott szerepel, hogy munkájával ne csupán megkönnyítse a héber Bibliával való foglalatoskodást, hanem fel is ébressze az érdeklődést iránta. Keresztényként hozzászoktunk, hogy a szentírási szövegmagyarázatok, homíliák alapanyaga szinte kizárólag újszövetségi, az ótestamentumi idézetek pedig legfeljebb illusztrációként vagy párhuzamként jelennek meg bennük. Nagy hiányossága ez a templomi igehirdetésnek és még fájóbb vesztesége a hívő léleknek. Jézus ugyanis – amint maga is mondja – nem eltörölni jött a törvényt és a prófétákat, hanem teljessé tenni (vö. Mt 5,17).
Az Ószövetség tartalmi gazdagsága megérdemli, hogy újra felfedezzük, és ismét a hívő ember „mindennapi kenyerévé” váljon, köszönhetően az Egeresi László Sándor által nagy gonddal kikövezett útnak.
Mindez szervesen kapcsolódik ahhoz a protestáns hagyományhoz, amelynek egyes kritikusai egyenesen azt állítják, hogy Kálvin teológiájában annyira az ószövetségi nézőpontok dominálnak, ami miatt a református vallásosság lényeges pontokon már-már visszalépést jelent az Újszövetség mögé. Erről nyilván sem akkor, sem most nincs szó, viszont hasznos biztatás számunkra, hogy visszaadjuk napjainkban a héber Biblia régi fényét.
„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban” – írja A méla Tempefői alcímében Csokonai Vitéz Mihály, és engedtessék meg nekem, hogy nem tiszteletlenségből, hanem épp ellenkezőleg, a főhajtás jeleként állítsam ugyanezt a szótárírókról. Kétlem ugyanis, hogy Dr. habil. Egeresi László Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense pusztán hobbiból vállalta volna magára, hogy nem csupán évtizedes munkával megírja a szótárt, hanem megszerkeszti, tördeli és a nyomda számára teljes mértékben elő is készíti a kéziratot, hogy aztán magánkiadásban megjelentesse azt. Bizony, a Bibliai héber–magyar szótárt aligha tarthatnánk ma kezünkben, ha hősünk az elefántcsonttorony után ne lenne ugyanolyan elkötelezett és tehetséges a „való világ” dolgaiban is.
No de aki idáig bírta cérnával, és végigolvasta ezt a recenziót, megérdemli, hogy végre kiderüljön, mi is a helyzet a szótáríró szakállával. Egeresi László Sándor rögtön könyve legelején, a köszönetnyilvánításban idézi a világhírű nyelvész, David Crystal bonmot-ját, amely szerint a szótárírók szakállasok – sem idejük, sem kedvük, sem szükségük nincs arra, hogy a fegyelmezett munka által megkövetelt remetei magányukban a borotválkozás világi hívságának hódoljanak.
Ami engem illet, sajnos nem ismerek személyesen túl sok szótárszerzőt, hogy őszinte legyek, egész pontosan kettőt. Egeresi László Sándor mellett egyetemi éveim egyik legnagyobb hatású tanára, az ógörög és latin szótárakat szerkesztő Tegyey Imre volt a másik – akinek arca viszont mindig patyolatra volt borotválva. Közvetlen tapasztalataimat tekintve tehát így aztán egy-egy az állás ebben a kardinális kérdésben, de hamar rájöttem, hogyan kellene módosítani a kijelentést, hogy mindenképp igaz legyen: a szótárírók egykor sötét haja, bizony, őszbe vegyül, mire munkájuk eredményét mindannyiunk asztalára tudják tenni.
Hála és köszönet illeti őket önfeláldozó, fáradhatatlan és pótolhatatlan szolgálatukért!
Egeresi László Sándor: Bibliai héber–magyar szótár
Magánkiadás, Budapest, 2022.
A kötet a bibliaihebermagyarszotar@gmail.com e-mail-címen megrendelhető.
Fotó: Koncz Attila
Forrás: Magyar Kurír
