Március az endometriózis hónapja, amikor a kevesek által ismert női betegségre irányítják a figyelmünket. A terméketlen nők közel harmada szenved ettől a betegségtől, de sokan nem, vagy későn fordulnak orvoshoz, mert a fájdalmas menstruáció – ami a betegség egyik tünete – a közvélekedés szerint „normális”. Korábbi ifis társammal, a jelenleg Magyarországon élő 26 éves Mecseneró Brigittával beszélgettem, aki végigjárta a fájdalmas utat. Minden szavára érdemes odafigyelnünk!
Milyen lépcsőfokokat kellett végigjárnod, amíg eljutottak az endometriózis diagnózisához? Eközben mit tapasztaltál az orvosok, intézmények részéről?
Évek óta küzdöttem fájdalmas menstruációval, de mint ahogy sokan mások, én is elhittem, hogy a fájdalmas menstruáció normális, pedig egyáltalán nem az. 2022 márciusában nagyon rosszul lettem a menstruációm alatt, életemben nem görcsöltem ennyire, borzalmas fájdalmaim voltak, sírtam, az ájulás szélén voltam, akkor ott azt hittem, hogy meg fogok halni. Mintha tüzes vasat forgattak volna bennem. Rá két napra bekerültem a sürgősségire, borzalmas alhasi görcsökkel, kismedencei fájdalommal, és konkrétan már az egész testem fájt, alig bírtam lábra állni. Először vakbélgyulladásra gyanakodtak, de 8 óra várakozás után a hasi ultrahangon láttak valami gyanúsat, ezért este mentőbe raktak és átvittek a nőgyógyászati ambulanciára. Az orvos a vizsgálat után közölte, hogy van egy 4 cm-es ciszta a jobb petefészkemben (ami a műtétig 7 cm-re nőtt), és kismedencei gyulladásom, amivel bent kellett maradnom kezelés alatt a kórházban. Akkor hangzott el az orvostól, hogy lehetséges, hogy endometriózis. Előtte soha nem hallottam erről a betegségről, és mint a legtöbb ember, én is utánaolvastam, hogy mi is ez a betegség, ami még jobban elijesztett. Ezek után közölte az orvos, hogy műtét szükséges, mivel a cisztát el kell távolítani.
Jelenlegi tudásunk szerint az endometriózist nem lehet kimutatni máshogy, csak laparoszkópos műtéttel. Tapasztalatom szerint sajnos óriási a káosz az egészségügyben. Az állami kórházak egyre kevésbé tudják ellátni az ilyen betegséggel élőket, a magánkórházak pedig ezt kihasználva őrületes összegekért kínálják a gyógyulás lehetőségét. A káosz ellenére szerencsés vagyok, mert egy szakképzett orvosi csapat van Magyarországon, ahol az egészségügy helyzete ellenére is lelkesek és kutatnak.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert én csak két hónapot kellett várjak a műtétig. Sajnos sokan fél évet, évet is várnak a műtétre. Az orvosom endometriózis-specialista, és így bíztam benne, hogy jó kezekben vagyok.
Mi játszódott le benned, amikor a diagnózissal és annak részleteivel szembesítettek?
Az első reakcióm a teljes kétségbeesés volt, akkor úgy éreztem magam, mint akibe a villám csapott bele, még fel sem tudtam fogni, hogy ez velem történik. Teljesen összezuhantam. Üresség, elkeseredés, szorongás, félelem, aggodalom és bizonytalanság. Mi lesz velem, mi lesz ezután? Úgy éreztem, hogy ez egy útvesztő. És mivel egyedülálló vagyok és egyedül élek Budapesten, ezt teljesen egyedül kellett megoldanom, sajnos senki nem volt ott mellettem, hogy támogasson, esetleg erőt adjon, ez így talán még sokkal nehezebb volt. Még a családtagjaimat sem tudtam értesíteni, mert az egész napot a sürgősségin töltöttem és a telefonom lemerült, ezért őket is rosszul érintette a hír, viszont teljes pozitivitással biztattak és támogattak.
Szülész-nőgyógyász: befolyásolhatja a termékenységet
Az endometriózis a méhen belüli nyálkahártyához hasonló szövet megjelenését jelenti a méhen kívül, magyarázta megkeresésünkre Zsigmond István kolozsvári szülész-nőgyógyász főorvos. Az endometriózis fő tünetei olyanok, mint a fertőzéseknek, sokszor a hosszan kezelt nőgyógyászati fertőzés, amelyik nem múlik el, endometriózis. Jellemző tünete a fájdalom: érzékenység vagy fájdalom együttlétkor, fájdalmasabb menstruációk. Az endometriózisra jellemző, hogy a fájdalom nem a menstruáció elején, hanem a vége felé van. A megfigyelések szerint azon nők körében, akik terhesek voltak és hosszabb ideig szoptattak, ritkábban jelenik meg ez a betegség.
Az endometriózis gyulladást okoz, ezért is fáj, ezek a gyulladások pedig összenövéseket okoznak, amik a termékenységet is befolyásolhatják: elzárhatják a petevezetékeket, illetve hogyha nagyon sok a lézió, nagy ciszta alakul ki, indirekt módon is befolyásolhatják a teherbeesést. Általában a nők 3-5 százalékát érinti a betegség, viszont az infertilis, terméketlen nőknek körülbelül a 30 százalékát.
A tüneteket gyógyszeresen kezelik, de vannak kritériumok, amikor már műteni kell. A kikezelés az, hogyha eltávolítják ezeket a szöveteket. Sokarcú a betegség, ezért a műtétek is sokfélék, mondta a szülész-nőgyógyász. Ha a menopauzához közel jelentkeznek a tünetek, akkor lehet gyógyszeresen kezelni azokat, és menopauza után ezek megszűnhetnek. Zsigmond István szerint nem kell halogatni a dolgot, hogyha a fájdalom nem múlik el a szokásos kezelésekkel, akkor az endometriózisra mint okozóra is gondolni kell.
Mi adott számodra kapaszkodót, erőt ebben az időszakban?
Mindannyiunknak van egy hátizsákja, aminek a zsebei tele vannak mindenféle dologgal a családi háttérből, a mintáinkból, a közösség nyomásából, a stresszből, meg amit még belerakunk magunknak.
Őszintén, ez az elmúlt egy év életem legnehezebb éve volt. Lelkileg nagyon megviselt. A félelmeim a betegség miatt, a sok stressz, az egyedüllét, a sok kérdés a fejemben. Ugyanakkor a hitemet is próbára tették az események, hogy tudjak hinni abban, hogy Isten azért adta az életembe ezt a betegséget, hogy ezáltal megerősítsen.
A félelmeim, amelyek végigkísérték és -kísérik mindennapjaimat a diagnózis és a műtét óta: az elsővel akkor szembesültem, amikor az orvosom közölte velem, hogy endometriózisom van. A félelem, hogy lehet-e gyerekem, a félelem, hogy fiatal és egyedülálló nőként találok-e majd vagy lesz-e olyan társam, aki szeret, elfogad és támogat a betegségemmel együtt. A félelem attól, hogy újra kialakul az endometriózis és a fájdalom visszatér.
Egy év elteltével nagyon sokat erősödtem lelkileg, mondhatni most már egészen jól vagyok. Már nem a félelmeim határozzák meg a mindennapjaimat, bár nyilván vannak mélypontok. A stresszt is próbálom háttérbe szorítani, és kezdem visszakapni saját magam azáltal, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy jól érezzem magam.
Rengeteg olyan dolgot kaptam az elmúlt időszakban, ami segített, hogy a lelkiállapotom jobb lehessen. Elsősorban bátorságot és felismerést ahhoz, hogy merjek segítséget kérni. Ugyanakkor kitartást és hitet ahhoz, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
Az elején szégyelltem és nem mertem beszélni arról, hogy endometriózisom van, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon sokat segít, ha beszélek róla, nem csak a hozzám közel álló embereknek, hanem akár ismeretleneknek is. Ez kezd rávezetni arra, hogy el tudjam fogadni azt, hogy ez a betegség hozzám tartozik, és fontos erről beszélni és felhívni az emberek figyelmét.
Hálás vagyok, hogy olyan családom és barátaim vannak, akik végig mellettem állnak, meghallgatnak, támogatnak. Hálás vagyok Istennek, hogy a sok rossz dolog mellett sok jó dolgot is adott az életembe. Megtanultam, hogyan válik a gyengeségből erő és a fájdalomból boldogság. Az biztos, hogy a fájdalomküszöböm nagyobb lett emiatt, és több mindent bírok ki összeszorított fogakkal.
Tudom már, hogy az endometriózisom mennyit vett el tőlem az elmúlt egy évben, de ugyanakkor adott is valamit. Megtanított küzdeni, kitartani és néha feladni is. Megtanultam, hogy a rossz is ugyanúgy része az életnek, mint a jó. Ha van jó, akkor van rossz is. Hogy gyengének lenni, segítséget kérni teljesen rendben van. Hogy nem akarok és nem is kell mindenkinek megfelelni.
Hiszek abban, hogy nem azért van „endom”, mert rossz ember vagyok, vagy mert kiérdemeltem. Nehéz lesz ez az út, de minden lépés megerősít. Néha gyengének fogom érezni magam, néha padlón leszek, de mindez része az egésznek. Egy vagyok a tízből.
Műtéti beavatkozáson estél át…
Több mint fél éve műtöttek, 2022. augusztus 30-án, és műtét után meg is kaptam a diagnózist az endometriózisra. A műtét során eltávolítottak a cisztát, és megállapították, hogy 3-as stádiumú endometriózisom volt.
A műtét utáni lábadozás sosem könnyű időszak, de szerencsésnek mondhatom magam, mert számíthattam a családomra, akik mellettem voltak és segítettek.
Én például bele sem gondoltam, hogy a műtéti vágás heget hagy maga után, ezért el kellett fogadnom a testem megváltozását is, még ha picik is a hegek. Magam sem gondoltam volna, hogy ez ennyire rosszul fog érinteni. A másik fontos dolog, hogy a műtét nemcsak külsőleg változtatott meg, de az egész életmódomat át kell alakítani.
Folyamatosan keresem a megfelelő módszereket, mivel az endometriózis teljes életmódváltást igényel. Ez egy hosszú és kihívásokkal teli út. A gyógyszeres kezelés csak késlelteti a kiújulást, de ha mellette sok mást is megteszünk a gyógyulás érdekében, akkor kevesebb az esélye, hogy újra megjelenik a betegség.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a műtétem óta nem alakult ki újabb elváltozás, de tudom, hogy sokan borzasztó fájdalmakat élnek át, és rengetegen vannak, akik nem is tudják, hogy ebben a krónikus, jóindulatú betegségben szenvednek. Jelenleg tünetmentes vagyok és gyógyszeres kezelés alatt állok.
Hogyan látod a fájdalmas menstruáció társadalmi megítélését, ami sokszor abban merül ki, hogy az természetes, a nőknek azt el kell viselnie? Szerinted miként lehetne ezen változtatni?
Nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nők gondoljanak az endometriózis lehetőségére akkor, ha komoly menstruációs fájdalmakkal vagy egyéb tünetekkel rendelkeznek.
A fájdalmas menstruáció nem normális. Ha a menstruáció nem csak kellemetlen érzéssel, befelé fordulással, fáradtsággal jár, hanem fájdalmas, fájdalomcsillapító szedését teszi szükségessé, akkor amögött valamilyen egészségügyi probléma is meghúzódhat. A statisztikák szerint minden második termékeny életkorban levő nő, aki fájdalmas menstruációtól szenved, endometriózisban érintett.
Egy krónikus betegséggel élő nőnek óriási nehézséget tud jelenteni, hogy nem mindig tud ott lenni a munkahelyén, nem mindig tud helytállni a hétköznapokban, mert a fájdalom megakadályozza ebben, épp ezért nagyon fontos lenne, hogy ne vonjuk kétségbe a nehézségeit, hanem inkább megértsük és támogassuk őt.
A betegség arra sarkallt, hogy jobban odafigyelj magadra, a tested jelzéseire. Ezt milyen formában törekszel megvalósítani?
A saját történetem alapján látható, hogy a jelek ott vannak, csak nem figyelünk rá. A testünk jelez, csak nem hallgatunk rá. Majd a testünk kiált, és még mindig nem hallgatunk rá. Figyelni kell a jelekre! Ha fájdalmas a menstruáció, utána kell járni annak, hogy mi lehet az oka.
Amit köszönhetek az endometriózisnak, hogy önmagamhoz közelebb kerültem, és testi-lelki fejlődésen mentem, megyek keresztül. Rájöttem, hogy amit megeszek, az hatással van a hormonrendszeremre, a vércukorszintemre, a bőrömre, a hajamra, beindíthatja a gyulladási mechanizmusokat. Törekszem a tudatos életmódra, a rendszeres testmozgásra és arra, hogy fenntartsam a testi-lelki egyensúlyt.
Mit tanácsolnál a sorstársaidnak, akik most kapták meg a diagnózisukat, esetleg műtét előtt állnak?
Ne hagyja magát lerázni, kérjen magyarázatot, és harcolja ki, hogy az orvos valóban meghallgassa őt. Nagyon fontosnak tartom, hogy hozzáértő specialistához forduljon az ember. Ne féljen a diagnózistól! Akkor kezdődik a gyógyulás útja, amikor meg van határozva a baj. A testünk nem akar mást, csak hogy figyeljünk rá. Ne kerüljük a jeleket, ne fordítsunk hátat neki, ne feszítsük túl a húrt. A testünk értünk dolgozik, nem ellenünk.
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/12-es számában.
