A magyar jezsuiták online lelkigyakorlatot hirdettek a tavalyinak a nagy sikere után idén is. A rohanó életvitelhez jól alkalmazkodó forma rugalmas keretet ad, amelyet ki-ki egyénileg tölthet meg a számára megfelelő módon. Lényegében emlékeztet arra, hogy minden nap szükség van egy kis ,,énidőre” Isten színe előtt. Arra is alkalmas, hogy begyakoroljuk, újra megszokjuk a ritmust: a nap során valamikor 15-20 percet, félórát csendben, befelé-felfelé figyeljünk. Ennyit a legelfoglaltabb háziasszony vagy családapa is félre tud tenni a 24 órájából. Így nemcsak letudta 2023-ban is a nagyböjtöt megfelelő jó feltételekkel, de szert tett vagy visszatért egy egészségesebb ritmushoz, amely hosszú távon segít, javít az életminőségen.
A forma, a keret biztosítása mellett a lelkigyakorlatos táplálék, a tartalom is kulcsokat ad az élet legkülönbözőbb területeinek átvilágítására. Jezsuita módon csak impulzus, rövid gondolat, egyetlen fénycsóva, amit a napi email-üzenet kínál, de az bizony mélyen bevilágít még az ágy, a szőnyeg alá sepert témákra is.
Egyik ilyen téma a tökéletesség volt. Csak ennyi: ,,Sok keresztény szerint a tökéletesség abban áll, hogy teljesen belesimulnak egy rendszerbe, maximálisan betartják a törvényeket, a vallási előírásokat. Néha ezt annyira odaadóan teszik, hogy nem jut energiájuk szeretni még a hozzájuk legközelebb állókat sem, nemhogy az ellenségeiket. Jézus a minden előírást tökéletesen megtartó farizeusokat fehérre meszelt sírokhoz hasonlítja. Szerinte az igazi tökéletesség próbája, hogy miként viszonyulunk azokhoz, akik kritizálnak minket, nem értenek egyet velünk, ellenzik gondolatainkat és tetteinket.”
Kedves, vissza-visszatérő témám, vesszőparipám a szövegben is megjelenő a kritika. Különösen is jólesően csengenek a sorok: az igazi tökéletesség próbája, hogyan viszonyulunk a kritikához, a minket, munkánkat érő — esetleg jogos — bírálathoz. Tökéletesség és kritika. Bölcsészként az egyetemen az egyik legigényesebb műfajként tanultuk a kritika műfaját, hiszen tapasztalat, műveltség, részletek egyben látása és nem utolsó sorban bátorság kell hozzá. A kritika segít az új művek elhelyezésében, új szempontokat villant fel, nem utolsó sorban az alkotóknak külső, elfogulatlan tükröt tart. Intézményeknél, vezetési pozícióban levőknek az elemző kritika azért fontos, mert általában a rendszertől függők, az alárendeltek, beosztottak, függő helyzetben levők nem fognak elfogulatlan visszajelzést adni, állásukat, pozíciójukat, előmenetelüket, fizetésüket féltve. Nem véletlenül tartott a mindenkori király udvari bolondot, akinek az volt a feladata, hogy hol viccesen, hol komolyan, tükröt tartson a királynak.
Legyen a nagyböjt az őszinte, elfogulatlan szembenézés ideje! Amikor megpróbálok a kellemes felszín alá látni, odafigyelni az engem bírálókra, és magam is hozzájárulni az építéshez, épüléshez őszinte kritikámmal is.
