Már egy éve annak, hogy Kolozsváron is elindult az Alzheimer Café rendezvénysorozat „Gondozni a gondozót” mottóval. Február utolsó szerdáján összefoglaló előadással, tortával és filmnézéssel összekötött beszélgetéssel ünnepelték az első születésnapot a Katolikus Nőszövetség termében. Ez volt az első alkalom az egy év során, amikor nem volt kiemelt előadó, különleges meghívott, ezúttal egy együtt beszélgetésé, találkozásé, ünneplésé volt a főszerep. A BBTE Szociális munka karának, valamint a Romániai Máltai Szeretetszolgálat támogatásával működő rendezvény célja volt induláskor, hogy olyan légkört teremtsenek, ahol el lehet mondani a problémákat, amivel a gondozás vagy hivatásunk gyakorlása közben találkozunk, választ találjunk kérdéseinkre és támaszt kapjunk a csoport erejéből. A dr. Berszán Lídia, a BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának tanára és Madaras Katalin pszichológus gondozásában működő rendezvény vezérfonala az ünneplés mellett az volt, hogy mit jelent a környezetnek a demencia, mi az, ami elvesz a betegséggel, s mi az, ami megmarad.
Madaras Katalin pszichológus üdvözlő szavaiban elmondta, a kezdeményezés 1997-ben indult Hollandiából, 2014-ben érkezett Magyarországra, 2018-ban pedig Erdélybe, s azóta már tíz helységben jelen van. Az Alzheimer Café havi egyszeri találkozást jelent a már jól megszokott csapattal, ahová folyamatosan várják az új tagokat is. Az Alzheimer Cafénak színes vendéglistája volt az egy év alatt: különböző szakembereket hívtak, akik abban nyújtottak kapaszkodót, hogyan lehet méltóságteljesen gondozni; hogyan lehet demensbaráttá tenni a környezetet, ugyanakkor a spiritualitásnak is jutott tér. Volt a meghívottak között gyógytornász is, aki gyakorlatokat is mutatott, hisz az ápolt szerettünk el fog költözni a Teremtőhöz, de a gondozónak még szüksége van az egészségére. Szakember segítségével mutattak rá arra is, hogyan kell eligazodni demencia esetén a hivatali ügyintézés bugyraiban, és a sort hosszan lehetne folytatni. Ez alkalommal egy ötletdoboz is ki volt helyezve az asztalra, ahová bele lehetett tenni témákat, ötleteket, kérdéseket, amire a következő alkalmakon a jelen lévők választ szeretnének kapni.
A születésnapi találkozón demenciáról szóló rövidfilmekből nézhettek részleteket a jelen lévők, amihez kapcsolódóan beszélgetés is kialakult. A Koltai Róbert főszereplésével készült filmeket olyan kulcsszavak vezették be, mint Úgy könnyű! – már ha tudja az ember, mit is keres; Otthon – amikor otthonról indulna haza a beteg; vagy a Hogy vagy, apa? rész, ahol már a közeli szeretteit sem ismeri fel a demenciás beteg.
Az egy év alatt formálódott csapatból mindenki érintett valamilyen formában a témában, hisz sokan demenciás beteget, hozzátartozót ápoltak, vagy ápolnak jelenleg is. Így sok jelenet nagyon is ismerős volt. Berszán Lídia moderálta a beszélgetést, mely során a jelen lévőktől gyűjtöttek ötleteket, arról, hogy a film során látott helyzeteket ők hogyan oldották meg, vagy más, gyakran felmerülő problémát hogyan kezelnek? Elhangzottak olyan kérdések is, hogy a gondozó hogyan segíthet abban, hogy a beteg felismerje a gyerekeit? A fiataloknak milyen hatásuk van a demens betegekre, beteg nagyszülőkre? Hogyan reagálnak a betegségre? Felmerült az is, hol lehet utánanézni, hogyan reagáljunk gondozóként, hozzátartozóként bizonyos helyzetekre?
A torta megvágása, a csoportképkészítés és kötetlen beszélgetés előtt még egy kisfilmet néztek a résztvevők, ami újra rávilágított arra, hogy minden demens emberben ott van a valamikor én, ha mentálisan nincs is tudatában ennek. Hisz amit megéltünk, azt visszük magunkkal.
A szervezők továbbra is várnak mindenkit a minden hónap utolsó szerdáján tartott Alzheimer Caféra, fiatalokat is, hisz számukra is fontos, hogy megértsék, miből is áll ez a sokakat érintő betegség.
