A Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) február 22-25. között tartotta meg Marosvásárhelyen a fiatalok nagyböjti találkozóját, a Grundot. Kósa Ágota XI. osztályos csíkszenttamási diák számolt be a táborról.
A fiatalok Gyimesekből, Csíkszenttamásról, Csíkszentdomokosról, Ditróból, Szabédról, Marosvásárhelyről érkeztek. A vezető Magos Gyöngyvér és Hajlák Attila plébános volt.
A tábor témája: Jézus szenvedése és a mi szenvedéseink. Az első estét beszélgetéssel töltöttük, mindenki nagyon örült a találkozásnak. Második nap elkezdtünk foglalkozni a témával, sok segítséget kaptunk, hogy megértsük, Jézus miért szenvedett, és azt is, hogy a mi életünkben miért van szenvedés, és hogy hogyan fogadjuk el, éljük meg azt. Néhány rávezető feladattal közelítettük meg a szöveget, ami segített, megérteni a lényeget. Páros beszélgetésre indultunk, és arról beszélgettünk, ki hogyan viseli a szenvedését, mit jelent neki, mit tesz ezekben a nehéz helyzetekben, és mi segíthet neki.
Majd két csoportban elolvastuk Júdás árulását (Lk 22,1-6), Péter tagadásának megjövendölését (Lk 22,31-34), Jézust elfogatását és elítélését (Lk 22,39-23,25), és Jézus keresztrefeszítését és halálát (Lk 23,26-49).
Jellemeztük a szereplőket, aztán mindenki belehelyezkedett a történetbe úgy, hogy azonosult egy szereplővel és így folytattuk a beszélgetést.
Délután Székelyvéckére kirándultunk, megmásztuk a keresztutat, megnéztük a kápolnát, majd szentmisén vettünk részt és a plébánián vacsoráztunk.
Harmadik nap elolvastuk minden evangéliumból Jézus utolsó szavait, és összehasonlítottuk őket. Rájöttünk, hogy Máté és Márk Jézus emberi oldalát domborítja ki, viszont Lukács és Jánosnál Jézus mint Isten jelenik meg, beteljesíti a küldetését, a legnagyobb szeretetet. Jézus a kereszten a legfájdalmasabb zsoltár szavait imádkozta: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2; Mt 27,46; Mk 15,34), aztán az Atyára hagyatkozva halt meg: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46).
Érdekes volt elgondolkozni, hogy az előzőnél miért szólította Istent ,,Istenemnek” és az utóbbinál ,,Atyámnak”. Rájöttünk, hogy Jézus szeretetből halt meg értünk, és a mi a szenvedéseinknek is van értelme. Jézus minden szenvedést átélt, amit az emberek átélhetnek, ezért mindig megért, velünk szenved.
Aztán mi is megfogalmaztunk azt a hét szót is, amit életünk utolsó perceiben mondanánk. A napot somostetői sétával, beszélgetéssel, játékkal, majd színes esttel zártuk.
Negyedik nap a 22. zsoltárt olvastuk. Arról beszélgettünk, hogy az elhagyatottságtól, hogyan lehet a bizalomig, majd Isten dicsőítéséig eljutni. Kiegészítettük ezeket a mondatokat: Miért… Kezedbe ajánlom… Beteljesedett… Megfogalmaztunk egy mottót is, ami így szól: , A szenvedésnek van értelme, erőssé tesz!” Ezzel azt szerettük volna kifejezni, hogy a szenvedésben nemcsak a rosszat kell észrevenni, mert ez nem a mi kárunkra van, hanem meg kell látni benne Jézust, az ő akaratát, ami a javunkat szolgálja.
Vegyük észre a körülöttünk élők fájdalmát is, és nyújtsunk segítséget!
Kósa Ágota
