Nagyböjti utunkon kísérjen ez a kevéssé ismert, szép vers, és ismerjük meg szerzőjét is.
Valakit vártak szomjazottan,
Ezer lélekben vajudott a vágy:
Csak jönne s hozná – oh akárki –
az új igét: a jövendő szavát.
Valamit várt a nép, az Élet
Felhők közül a tengerek felől,
Csodát… Csodát a szürkületbe,
Mi megfoganva, megteremve
Kiválni készült az éj méhiből…
…Lassan kihunyt már mind a mécses,
Egy hárfa pengett messze valahol,
Chedron felől a déli éjbe
Illat ömlött az olajfák alól.
Zengett a dal, az illat áradt,
Sötéten égtek lenn a gyehennák,
S Bethániából jött egy ember
Égő, sugárzó lángszemekkel
A békességes déli éjen át.
Megtelt illattal minden ösvény,
Amerre jött, – már szinte bóditón,
S a fehér város fölött sötéten
Csodásan állt a fekete Cion.
A fehérruhás szelid nagy ember
Érezte, mit a szálló dal dalol,
Úgy rémlett néki, hogy a hárfa
Lelkében zengi. Mártha, Mártha,
S áradt a dal az olajfák alól.
Megtelt a lelke áhitattal
és megfogant a csodás nagy titok:
Itt súgták meg a déli éjben
A pisztáceák meg a jázminok.
Megértette, mi itt vajúdik,
Illatba, dalba bóditón remeg
S másnap sugárzó lángszemekkel
Hirdetni kezdte a nagy ember:
Szeressetek… Szeressetek…
Dutka Ákos Sándor (Nagyvárad, 1881. szeptember 11. – Máriaremete, 1972. december 27.) magyar költő, író, szerkesztő, újságíró. A kor egyik legígéretesebb tehetségének tartották. Eleinte szülővárosában a Tiszántúl, a Nagyvárad és a Szabadság című lapok újságírója volt. 1905-ben, 1906-ban Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát. 1906-os hazatérése után több fővárosi és országos lapban is publikált. Megismerkedett és jó barátságba került Ady Endrével. 1908-ban a Nyugat előfutáraként emlegetett A Holnap című antológiában Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka társaságában jelent meg. A Nyugat is közölte verseit. Első két kötetének versein impresszionista és szimbolista hatások érződnek. Az első világháború alatt Adyhoz hasonlóan pacifista versekkel jelentkezett, az újságírás mellett vezető hivatalnoki teendőket látott el Nagyváradon. 1917-ben ő volt az egyik szervezője az Arany János centenáriumi ünnepségnek, amelynek Kosztolányi Dezső a főelőadója. A világháború után Biró Lajos hívására Budapestre költözött, a trianoni diktátum mélyen érintette, szülőföldjén persona non grata lett egy-két revíziót sürgető verséért. A két világégés közt szekértáborokhoz nem csatlakozott, 1940-ig a Külügyminisztérium sajtóelőadója volt. Széles olvasottsága, nyelvismerete révén mindenki megbecsülte, 1939 és 1943 között a Friss Újság felelős-, majd főszerkesztője. A németek bevonulásakor a laptulajdonos utasítására sem volt hajlandó Hitlerről dicsőítő cikket írni, kiköltözött Máriaremetére. Az ötvenes években egy korai versét mint ismeretlen Ady-verset tüntettek fel, ekkor halkan megszólalt, egykori barátja Juhász Gyula szavaival: „Fiatalok, még itt vagyok!”. Ezt követően írta meg prózai munkáit, visszaemlékezéseit A Holnapos Nagyváradról és Adyról, amerikai útjának élményeit. Idősen, özvegyen, fák, virágok közt megújult időskori lírával jelentkezett. Utolsó verseskötete 1970-ben, 89 esztendős korában jelent meg.
