Rengett a föld, megroppantak a házak, emberéletek vesztek, megindult a nemzetközi összefogás, áldozatkész emberek indultak azonnal, jól felkészített kutyák szimatolták ki a romok alatt a túlélőket.
Rengett a föld Törökországban és Szíriában, és megrendült a lelkünk. Közben egyéves évfordulójához érkezett az ukrajnai háború, túlontúl ,,megszoktuk” már, azon nem rendülünk meg, nem könnyezünk, pedig egy éven át a pokolban, állandó készültségben, halálfélelemben élni több is, mint megrendítő. Mi kétségbe vagyunk esve, mert háromszorosára drágult minden, a fizetésünket kivéve, a polcon sorjázó, már elérhetetlen vajat, sajtot nézzük, és szomorkodunk.
Nem erre vártunk, nem erre készültünk, amikor azt hittük, a külső szabályok változásával automatikusan jobb élet köszönt ránk. Lelkesülten azt hittük, mert megdőlt, megváltozott a hatalmi rendszer, minden jobb lesz. Egykor megelégedtünk volna az üres polcok láttán azzal, ami most itt van: hogy ha nem tudjuk is megvenni, de ne a tátongó üzleteket lássuk… Milyen gyorsan változnak az igényeink, milyen hamar megszokjuk a jót. Mintha az kijárna nekünk. Mintha bármi kijárna nekünk. Hát nem ajándékba kaptuk az életünket, nem ajándék minden lélegzetvétel? Elfelejtettünk örülni a napsütésnek, a jó szónak… Még inkább elfelejtettünk magunk jó szót ajándékozni a másiknak, s csak elvárjuk, mert nekünk, csak nekünk jár ki minden.
Egy társadalomtudós háttérmagyarázata során mondta: a rendszer, a szabályok változhatnak, az emberek, a mentalitás azonban csak nagyon lassan követi, ha követi. Hiába teremtődtek meg egy szabadabb élet külső körülményei, ha belül az ember nem érett meg rá, nem képes élni vele. Mert a lehetőséggel élni kell tudni, és érte felelősnek lenni!
A szabadsággal élni nem tudunk, nem tanultunk meg, talán a most növekvő generáció, amely nem szenved a mi nemzedékünk sérelmeitől, képes lesz végre felelősen használni a szabadságát! Képes lesz önállóan mérlegelni, amit a politikusok, a hatalom képviselői mondanak. Képes lesz meglátni a szép szavak és ígéretek mögött az érdeket. Legfőképpen pedig lesz annyira szabad, hogy hatalmi pozícióba kerülve felelősen tud majd élni a rábízott lehetőséggel: nem a saját zsebét tömi meg elsőként és legfőképpen, hanem valóban a köz érdekében cselekszik. Képes lesz szolgálni uraskodás, kiskirálykodás, urambátyámozás helyett. A szabadság akkor kezd majd működni, és akkor kezdünk majd mi, kisemberek is érezni valamit belőle.
Errefelé tartsunk, és erre neveljük gyermekeinket, unokáinkat!
