A nagybányai Szentháromság-templomban György Alfréd kamilliánus szerzetes mutatott be szentmisét Tempfli Máté jelenlegi, valamint Fanea József egykori kápán koncelebrálásával.
Mindannyian törékenyek és sebezhetőek vagyunk. Mindannyiunknak szüksége van arra az együttérző figyelemre, amely tudja, hogyan kell megállni, közel lépni, gyógyítani és felemelni. A betegek élethelyzete ezért olyan felhívás, amely megtöri a közömbösséget. Nem csak az számít, ami jól működik, és nem csak az az ember fontos, aki termelni tud. Isten népe életének középpontjában a betegek állnak, az egyház velük együtt halad előre — írja Ferenc pápa a betegek 31. világnapjára megfogalmazott üzenetében.
A világnap célja, hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.
Február 11-én délután 6 órakor a nagybányai Szentháromság-templomban György Alfréd kamilliánus szerzetes, az osztrák és magyar rendtartomány provinciálisa mutatott be szentmisét Tempfli Máté jelenlegi, valamint Fanea József egykori kápán koncelebrálásával.
Prédikációjában a kamilliánus elöljáró a Szűzanya és a betegség, szenvedés közötti kapcsolatról beszélt. Miért kellene ünnepelni a betegséget, amikor amúgy is azzal vádolnak minket, katolikusokat, hogy szeretjük a fájdalmat? Nem a betegséget jöttünk el ünnepelni, hanem Isten gyógyító közelségét – mondta a szónok.
Az emberi élet része a fájdalom, mindenkinek része van benne. A fájdalom az embernek a sajátja. Minden gyermek fájdalommal jön világra, és ennek emléke megmarad a sejtjeinkben, nyoma marad az emlékezetünkben. A keresztény hívő ember sajátossága az, hogy a fájdalomban, szenvedésben békét talál.
Minden beteg a pusztában él, és az a vigasza, hogy minden szenvedésben ott van Isten, aki békét készít nekünk. Ezt kérjük Szűz Mária közbenjárására Jézustól.
Egy anya tanúságtételében elhangzott, akinek fiát tizenegy hónapon keresztül kezeltek égési sérülések miatt, hogy amióta a baleset történt, egyre nagyobb a csend és a béke körülöttük: a küzdelem békét hozott. A betegség arra tanít, hogy meneküljünk bátran Szűz Mária békét hozó köntöse alá. Tanuljuk meg a betegektől beférkőzni Mária ölébe. Jó nekünk, ha halljuk Mária szívdobogását. Ezt az imádság által tehetjük meg. A fájdalom pusztaságában ott van Mária a kereszt alatt és Jézus az ő oltalmába ajánl minket. Alázat szükséges, hogy ráhajtsuk fejünket a Szűzanya keblére. Ha így teszünk, nem vagyunk egyedül a szenvedésben.
Lourdes-i barlangokat szoktunk építeni templomainkban, ezt kell tegyük a lelkünk mélyén is. Sőt mi magunk is lourdes-i barlangokká kell váljunk, az üzenet átadói, amikor elmondjuk, hogy Isten nem úgy gyógyít, ahogyan mi elképzeljük.
Azért vagyunk ma itt, hogy Isten gyógyító szeretetét átélhessük. A gyógyító szentségek által megszabadít minket a bűntől: a gyónás, áldozás, szentírás olvasása, szentkenet által Isten megérint bennünket gyöngéd szeretettel. A nyitott tenyerünk jele annak, hogy be akarjuk fogadni az ő gyógyító kegyelmét, amellyel jóságosan és teljesen betölt minket.
Amikor a gyermek puszit kap a sebre, mintha gyorsabban gyógyulna. A szentségek által lelki puszit kapunk, amely a tenyerünkön keresztül a szívünkbe hatol. Nemcsak a fájdalom hagy nyomot, hanem Isten gyógyító érintése is. A Szűzanya közben jár értünk azért, hogy mi is lourdes-i barlangok legyünk, hirdessük a világban Isten szeretetét.
A szenvedés hullámhosszán helyezzük be magunkat a Szűzanya ölébe, és hangolódjunk rá szívverésének gyógyító ritmusára – tanácsolta György Alfréd.
A prédikáció után a lelkipásztorok kiszolgáltatták a betegek szentségét.
