Mit tud kínálni ma számunkra a liturgia, a liturgikus élet kínálni? Az egyik legtekintélyesebb mai ortodox teológus volt Joánnisz (Ziziúlasz) metropolita, aki 92 évesen, február 2-án elhunyt. 1931. január 10-én született, az ortodox liturgikus élet jó ismerője, elemzője volt. A Vigilia folyóirat nyomán Az eucharisztián keresztül nézni a világra című írásának részletével emlékezünk rá.
Az ortodox hagyományt mélységesen áthatja a liturgia. Az ortodoxia szerint „az egyház az eucharisztiában és az eucharisztia által létezik”, konkrét formája pedig az eucharisztia ünneplésének helyszínéül szolgáló templom, amelyet – természetesen nem véletlenül – számos nyelvben ugyanaz a szó jelöl, mint az egyházat. Az egész világmindenség liturgia, olyan kozmikus liturgia, amely az egész teremtést felajánlja Isten trónusa előtt. Az ortodox teológia maga is alapvetően doxológia, vagyis nem más, mint liturgia: más szóval eucharisztikus teológia.
Ám milyen jelentősége van ennek napjainkban? Bizánchoz viszonyítva annyira megváltozott a világról és az életről alkotott felfogás (és gyors ütemben folytatódik is átalakulása a tudomány, a filozófia és a társadalom változásával párhuzamosan), hogy óhatatlanul felmerül a kérdés: mit tud kínálni ma számunkra az ortodox liturgikus élet? A kérdés különösen is elevenbe vág annak tudatában, hogy a modern világ gyökeresen szakított az egyházzal. Bár a nyugati kultúra a kereszténységből táplálkozott, rövid idő leforgása alatt eltávolodott a kereszténységtől. A továbbra is letűnt korok nyelvén beszélő és régi kérdéseket boncolgató egyháznak mintha egyre csekélyebb jelentősége lenne. A keresztények különösen Nyugaton szembesültek a szekularizálódás roppant erejével. Csakhogy a nyugati hagyomány, amely a világot szentre és profánra felosztó szemléletmód terhét nyögi, inkább megsokszorozza a problémákat, mintsem megoldaná őket. Ebben a helyzetben az ortodox liturgikus élet a remény tanújának mutatkozik. A világról és a világ történetéről kialakított eucharisztikus látásmódot valójában nem kezdi ki az a teológia és az élet közötti kapcsolatban jelentkező válság, amelyet a kortárs gondolkodás módosulása idéz elő, s elkerülhetetlenül megérez magán a filozófiai színezetű teológia – bár liturgikus műveltségük hiányosságai miatt ezt maguk az ortodoxok sem mindig értik meg. Az ortodox liturgikus életnek megvan a saját világlátása, s nemcsak lehetőségünk van rá, de kötelességünk is, hogy beágyazzuk a mai életformába. Az emberi létezésről alkotott ortodox felfogásnak különösen is nagy jelentősége van ma, mivel (tömören kifejezve) mind a történelemről és a történelmi problémákról, mind az erkölcsi életről és annak lehetőségeiről átfogó értelmezéssel szolgál.A liturgia a lehető legpozitívabb és legtevékenyebb módon fogadja el a világot és a teremtést. Ha a szerzetesség olyan cselekvésmód (nem elmélet, és nem is gyakorlat), amelyet a világtól eltávolodó mozgás (a világtól való menekülés) jellemez, akkor a liturgiában ezzel ellentétes mozgást kell látnunk. A liturgiára elmenő hívők kivétel nélkül magukkal viszik a világot (mégpedig egészen kézzelfoghatóan és valóságosan).
Forrás: Vigilia
