Sokszor mondogatjuk, hogy nem jó erőltetni a nevetést, a mosolygást, pedig a pszichológusok szerint a szándékos, kitartó mosolygás is számos jókedvre derítő hormont tud felszabadítani a szervezetünkben. Jól tudjuk, hogy a nevetés gyógyszer, de mintha néha elfelejtenénk, mellőznénk. Mintha az elmúlt évben kevesebb jutott volna belőle. Ha egyetlen fogadalmat tennénk az új évre, akkor talán legyen az, hogy 2023-ban sokkal többet nevetünk! A nevetés, humor fontosságának megértéséhez nyújtunk segítséget most több részben a költő, a színművész, a plébános, a grafikus-karikaturista szemszögéből. Kezdjük a híres költő perspektívájával!
A humorral távolságot teremtünk a világ dolgaitól. Amit például nem tudok megoldani, egy viccel elüthetem, elfogadhatom, így tanulok együtt élni vele. Afféle lelki köhögés, régen letapadt váladékot röhögünk le a lelkünkről. Segít rugalmasnak maradni a nem mindig könnyű napi küzdelmekben.
A humor eszköz. Isten is viccel sokszor, máskor viszont komoly, gyengéd, figyelmes. Ha kapcsolódni akarok hozzá, akkor nem fogom elviccelni az imámat. Persze én, az ő kicsi hívője néha mulatságosan bénázok nagy igyekezetemben. Ezen nem tilos nevetni. Együtt vele, a Teremtőnkkel. Egy ízben bementem a templomba, hogy két munka közt kicsit időzzem Istennel. Nem volt nagyon sietős, az orgonista épp gyakorolt. Mondtam magamban, Uram, szabd meg te az együttlétünk idejét! (Milyen jó fej vagyok már, nem?) Mondjuk addig maradok, míg szól az orgona… A zene abban a pillanatban elhallgatott. Isten megviccelt. Megmutatta, mennyire szabad vagyok. Oké, mondtam neki, nem úgy értettem, hogy már mennék is. Örömmel vagyok veled, amíg szeretnéd! Az orgonista megint játszani kezdett, körülbelül húsz percig. Nagyon szép imaélmény volt. És belefért a vicc is az elején. Komoly dolgot tanított.
A nagy „igazságmegmondás”, a másik képébe dörgölt tuti például a humor nagy ellensége. Ilyenkor az jut eszembe Sirák fia könyvéből, hogy „Aki erőszakkal keresi igazát, olyan, mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni”. Ez a bősz és tehetetlen erőlködés manapság nagyon megy a net világában. Persze nem csak idehaza. Mindenesetre ez a hozzáállás nem tűri a humort, csak a gúnyt, a megsemmisítőnek szánt, vicceskedő alázást. De amúgy ha külföldieket kérdezünk, jó fej, jó humorú figuráknak tartják a magyarokat. Van egy humor-anyanyelvünk, de az is igaz, hogy ezt sokszor észre sem vesszük, csak a keserűséget, a panaszáradatot látjuk és fájlaljuk. No, ezek szétbombázására is hatékony fegyver a humor. De az intimitást nem érdemes szétbaltázni humorral, akkor adjuk oda magunkat nyugodtan a kapcsolatnak, a másiknak, legyen ő Isten vagy ember (vagy mindkettő egyben).
Lackfi János költő, író, műfordító
