Ferencesek asztalánál: szakácskönyv Csíksomlyóról az 1690-es évekből

Milyen étel készülhet tyukmonyból? Eszik vagy isszák a szerdéket? Miért kellett megtrágyázni a mézes borba áztatott kenyeret? Az erdélyi–székelyföldi étkezési kultúra, akárcsak nyelvünk, rengeteget változott az évszázadok alatt: egyrészt sokat gazdagodott, másrészt viszont ‒ ezzel párhuzamosan ‒ számos eleme kifakult vagy teljesen eltűnt. Izgalmas kérdés marad, hogy vajon milyen ízeket élveztek 300 évvel ezelőtti őseink.

Urbán Erik erdélyi ferences tartományfőnök hívta fel a figyelmet a kiadványra, amelynek ötletét elmondása szerint a Csíki Székely Múzeum korábbi igazgatója, Gyarmati Zsolt vetett fel és Saly Noémi készített el. Az igényes, szép kiadvány megörvendeztette a ferenceseket is, akiknek a régi könyv nincs ugyan a birtokában, de az elvi hozzájárulást a kiadáshoz szívesen megadták. A kötet most a csíksomlyói kegyhely kegytárgyüzletében is megvásárolható.

A szerkesztők kiválasztottak néhány híján hatvan ételt abból a felbecsülhetetlen értékű kéziratból, amelynek rejtelmeiről a bevezető tanulmány szól, receptjeiket három kalandvágyó szakács kísérletei nyomán a mai olvasó számára is használhatóvá tették, a kóstolható végeredményt pedig képeken is megmutatják.

Szépséges és játékos könyv ez, igazi gasztronómiai időutazás. A csíksomlyói szerzetesek kéziratos szakácskönyve háromszázharminc év után végre otthonában is kinyomtatattik, nem is akárhogyan: a lehető legelegánsabb és legmodernebb köntösben kerül az olvasó elé. A receptek a régiek, de minden más vadonatúj, a krimiszerűen izgalmas bevezető tanulmányt jegyző Saly Noémi gondos figyelmétől az étkeket mai csúcséttermek asztalára kívánkozó minőségben újrafőző Szőcs Előd – Gáll Tímea – Cseh Levente szakácshármas munkáján át egészen Mihály László festményszámba menő ételfotóiig. Öröm kézbe venni, nézegetni, álmélkodva végigolvasni, figyelni, hogy az előszónak, a képeknek, és a szövegbe főzött hasznos gasztro-kommentároknak köszönhetően miként válnak az egzotikusan és avíttan régi étkek maiakká és elevenekké, úgyhogy feltámad az olvasóban a vágy, egyiket-másikat bátran megpróbálva valóban visszautazzon háromszáz évet a múltba, és odaüljön a szerzetesek asztalához.