Kilencvenedik születésnapját ünnepli ma, december 16-án az Úr Feltámadásáról nevezett Jelenits István piarista áldozópap. A Bihar megyei Berettyóújfaluban született 1932-ben. Huszonhárom éves korában öltötte magára a kegyes tanítórend ruháját, 1959. november 29-én szentelték pappá.
Ezt követően gimnáziumi tanár Budapesten és Kecskeméten, 1965 és 1980 között a budapesti Kalazantinum tanára, tartományfőnöki asszisztens, a növendékek spirituálisa, a rendi hivatások prokurátora. 1986 és 1995 között a Magyar Piarista Tartomány főnöke, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az esztétika tanszék vezető professzora. Életútján több értékes könyvvel, nagyszámú tanulmánnyal gazdagította lelkiségünket és általános tudásunkat, közelebb hozva hozzánk a magyar költészetet, irodalmat. Kiemelte, hogy minden költőt közel érez magához, személyesen is jól ismerte Pilinszky Jánost, különösen kedves szívének Vörösmarty Mihály és Arany János.
Felejthetetlenek maradnak számomra a budapesti Mikszáth Kálmán téri rendházban való találkozásaink, amikor finom gyümölcsteára való meghívottként megbeszéltük az erdélyi magyarság gondjait, az itteni piarista újjászületés lehetőségeit. Az utóbbi években pedig maradandó emlékek, immár a Piarista Köz gyönyörű épületében, a rendalapító szentatyánk tiszteletére alapított rendház ebédlőjében elköltött közös reggelik és vacsorák alkalmával a Jelenits tanár úrral, Ruppert József kiérdemesült generálisi asszisztenssel, a Romániai Piarista Provincia ügyeinek odaadó volt delegátusával, a piarista sírok felelősségteljes gondnokával és Lukács László hittudományi és bölcsészdoktorral, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola emeritus professzorával, a Vigilia folyóirat volt főszerkesztőjével folytatott bensőséges, ugyanakkor tanulságos beszélgetések.
Jelenits tanár úr fáradságot nem ismerve, többször is szívesen jött a kincses városba, Kolozsvárra mind rendtartományfőnöki, mind előadótanári minőségében, akár a Katolikus Egyetemi Lelkészségen, akár a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Római Katolikus Teológia Karon tartott színvonalas előadásokat, illetve lelkigyakorlatokat. Egy életre megjegyeztem tanításából, hogy mindig van mit tanulnunk, van mire rácsodálkoznunk, a szüntelen keresés határozza meg emberi voltunkat.
A kolozsvári Zágoni Mikes Kelemenről nevezett néhai piarista főgimnáziumhoz kötődő érzelmeit igen beszédesen írja le a piarista öregdiákok 1992-ben megjelent Emlékkönyvének előszavában: „A második világháborút követő rendszerváltozás iskolánkat sem kímélte, a piarista nevelést és oktatást 1948-ban beszüntették. El akarták temetni, és még az emlékét is el kívánták törölni egy olyan ősi hagyománnyal rendelkező tanintézetnek, amely Európa ezen részében híres tudósokat, írókat, papokat és más közéleti kiválóságokat nevelt nemzetiségi, felekezeti megkülönböztetés nélkül. Ennek az iskolának tartása és szelleme volt, amely mindenekelőtt a vallásnak az életet megszentelő erejét és a munka megbecsülését, nagyra értékelését tudatosította.”
Napjainkban is hatványozottan érvényesek Jelenits István piaristának az ifjúság figyelmébe ajánlott tanácsai. Többek között hangsúlyozta, hogy az élettől ne reméljenek és ne várjanak ajándékokat, hanem soha nem csökkenő akaraterővel és komoly igyekezettel törekedjenek a szükségesek előteremtésére. Csak az az igazán értékes, amit kitartással és odaadó munkával tud az ember megszerezni magának.
Kedves Jelenits István tanár úr! Számtalan erdélyi tisztelőd, ugyanakkor a Vasárnap hetilap, a Romkat hírportál, valamint a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat szerkesztői és olvasói őszinte tisztelettel, nagyrabecsüléssel, hálás szeretettel gondolnak rád. Ad multos annos!
Fodor György piarista konfráter
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/51-es számában.
