A szerző az Ohio állambeli Sanduskyban él, cikkét az America jezsuita magazin számára írta, jelenleg a Columbia, a Kolumbusz Lovagok havi magazinjának társszerkesztője.
Több mint 150 év után a Catholic Sentinel, az Oregon állambeli Portland érsekség hivatalos újságja utoljára került nyomtatásra. Az érsekség és a lapot kiadó Oregon Catholic Press bejelentette, hogy a Sentinel és spanyol nyelvű társa, az El Centinela október 1-jén megszűnik, hogy ,,jobban összpontosíthassunk az evangelizációra és az igehirdetésre, és kevésbé a klasszikus újságírásra”.
Nem a Sentinel az egyetlen egyházmegyei újság, amely idén bejelentette leállását — a Catholic New York november 17-én adta ki utolsó nyomtatott lapszámát –, és valószínűnek tűnik, hogy sok más egyházmegyei nyomtatott kiadvány is ugyanerre a sorsra jut.
Számomra a Sentinel megszűnése egy családtag elvesztéséhez hasonló csapás. Először 2014-ben olvastam az újságot, amikor a családommal a középiskola első évében Oregonba költöztem. Már akkor tudtam, hogy újságíró akarok lenni, de még mindig ragaszkodtam ahhoz a vágyálmomhoz is, hogy a New York Yankees játékosa legyek. Az egyetlen egyházmegyei újság, amit addig olvastam, gyakorlatilag az egyházmegyei események hirdetőtáblái voltak, egy maréknyi Catholic News Service-közleménnyel megszórva. A Sentinel más volt. Az első számok, amelyeket olvastam, a nyugat-oregoni katolikusok valós problémáiról szóltak: egy párról, amely 19 hónapig tartózkodott a szexuális élettől, miután katolikussá váltak, hogy érvénytelenítsék korábbi házasságukat; erőfeszítések egy olyan törvényjavaslat elfogadására, amely lehetővé tenné a papírok nélküli bevándorlóknak — az [amerikai] egyház egyre növekvő részének Oregonban és máshol –, hogy legálisan autót vezessenek, dolgozzanak és eltartsák családjukat; egy pap szolgálatáról a portlandi hipszter bárszcénán. (Nem világos, hogy az Oregon Catholic Press meddig tartja meg online a Sentinel archívumát.)
Ezeket a történeteket sehol máshol nem olvastam. Néhány hónappal később megírtam az első cikkemet a Sentinel számára, egy 400 szavas elmélkedést a technológia és a hit összeegyeztethetőségéről. Ettől kezdve csak nőtt a Sentinel és az egyházmegyei újságok küldetése iránti megbecsülésem. A főiskolán a diplomamunkámat az egyházmegyei kiadványokról írtam, mert bele akartam merülni a létezésük ,,miértjébe”. A Sentinelben volt egy bizonyos nemesség, és ahogy egyre többet tudtam meg az ország egyházmegyei újságairól, rájöttem, hogy ez a katolikus újságírói hivatás velejárója.
A korai katolikus újságoknak — 1849-ben már 17 katolikus kiadvány jelent meg az Egyesült Államokban, hat évtizeddel később pedig mintegy 325 — három fő feladata volt: a katolikusok kateketizálása, az emberek tájékoztatása az egyház tevékenységéről, és különösen az evangelizáció katolikusok és nem katolikusok számára egyaránt. Sok lapot azzal a kifejezett szándékkal alapították, hogy felvegyék a harcot a katolikusellenes fanatizmus és félretájékoztatás ellen, amely a 19. században és a 20. században burjánzott. Ahogy a Sentinel alapítója, Henry Herman írta az első vezércikkében, a lapnak pontosan az volt a célja, aminek hangzott: ,,hitünk őrzője, védelmezője a külső és belső zavaroktól, testvéreink számára pedig az eszmék cseréjének médiuma, a kölcsönös javulást és hasznot szem előtt tartva”. A legvégsőkig pontosan ezt nyújtotta olvasóinak a Sentinel: kateketizál, tájékoztat és evangelizál. Utolsó száma kizárólag szentimentális búcsúztatókkal és szerkesztői levelekkel lehetett volna tele, de a lap ugyanazt a tartalmat adta, ami évtizedeken át a Sentinelt jellemezte, beleértve a Katolikus Karitász által Portlandben fejlesztett megfizethető lakásokról és a Dobbs-döntés után egyre intenzívebbé váló életvédő virrasztásokról szóló beszámolókat. A Sentinel az elmúlt években folyamatosan az élvonalban szerepelt, díjakat nyert, és mércét állított a jelenleg nyomtatásban megjelenő mintegy 130 egyházmegyei újság és magazin számára. Ha ez a lap megszűnhet, akkor bármelyik egyházmegyei újság vagy magazin is megszűnhet. Sok püspök és egyházmegyei döntéshozó egyre inkább meg van győződve arról, hogy a nyomtatott sajtó nem éri meg a fizikai vagy pénzügyi befektetést. Ám a statisztikák ennek ellenkezőjét mutatják. A Content Evangelist magazin 2017-es tanulmánya szerint az egyházmegyei nyomtatott kiadványok együttes példányszáma 6,4 millió volt, ami az Egyesült Államok összes katolikus háztartásának 24 százalékába jut el. Ugyanezen tanulmány becslése szerint a katolikusok mindössze 4 százaléka követte az egyházmegye Facebook-fiókját, és 2 százalékuk követett egy egyházmegyei Twitter-fiókot — ezek az arányok az elmúlt öt évben talán nőttek, de valószínűleg nem érték el a nyomtatott kiadványok hatását.
Ahogy az amerikai J. D. Long-García írta 2020-ban, a Katolikus Média Szövetség elnökeként: ,,Nem dobhatjuk ki a nyomtatott sajtót. Ha úgy döntünk, hogy csak digitális terméket készítünk, azzal a gazdaságosságot választjuk az evangelizáció helyett… A katolikus egyháznak az Egyesült Államokban és az egész világon van egy története, amit el kell mesélnie. És ezt a történetet érdemes nyomtatásban elmondani.”
A Sentinel és minden egyházmegyei újság megszűnése, amely ezt követi majd, pusztító veszteség. Nélkülük ki fogja elmondani a helyi egyház történetét? Az olyan testvérlapok, mint az El Centinela bezárásával hogyan fognak helyi szinten eredeti spanyol nyelvű tartalmakat előállítani, hogy kiszolgálják az Egyesült Államok növekvő latin-amerikai katolikus lakosságát?
A Sentinel kritikus időszakban lépett az életembe. Tudtam, hogy újságíró akarok lenni, de fogalmam sem volt arról, hogy ez hogyan fog kinézni, vagy hogyan jutok el odáig. De amikor Ed Langlois, aki 1993 óta a Sentinel munkatársa, 2016 óta pedig a főszerkesztője, meghívott, hogy csatlakozzam az ifjúsági írói testülethez, tudtam, hogy megtaláltam a hivatásomat. A Sentinelnek való írás a középiskola és a főiskola alatt lehetővé tette számomra, hogy megfigyeljem a kiváló katolikus újságírást működés közben. Ed hihetetlen mentor volt számomra, aki megmutatta azt az együttérző lelket, amely szükséges ahhoz, hogy valaki ebben a munkakörben — vagy ahogy ő mondaná, szolgálatban — dolgozzon. De munkájának hatása messze túlmutat rajtam. A Sentinel több mint 150 éve kateketizzálta, tájékoztatta és evangelizálta az oregoniak nemzedékeit. Számtalan történetet mesélt el katolikusokról a legmagasabb és a legalacsonyabb szintekig. Bármilyen új kommunikációs erőfeszítéseket tesznek is az egyházmegyék, ezeknek a történeteknek a hatása és hatósugara nem reprodukálható egy digitális termékben.
A legrosszabb történet az el nem mondott történet. A katolikusok mindenütt megérdemlik és szükségük van arra, hogy a helyi egyház elmondja a történeteiket, mert ezek inspirálják a helyi egyházat. Mivel a jövőben valószínűleg több egyházmegyei újság is a Sentinel útjára fog lépni, nem szabad alábecsülnünk a hiányuk valódi költségeit. Megszűnésük kétségtelenül gyengíteni fogja az egyház kateketizációs, tájékoztatási és evangelizációs képességét.
Elisha Valladares-Cormier
Az America jezsuita magazin cikkét fordította Bodó Márta
