Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” (Jn 1,35-42)
A mai vasárnapon ismét megdöbbent Jézus irántunk tanúsított tisztelete, ami a szabad akaratot illeti. Sokan vannak, akik szeretik megmondani, hogy mi a helyes, ki hogyan élje az életét, mit tegyen, hová menjen, de Jézus nem ilyen. Felkínálja a lehetőséget, és szabadon hagy, hogy döntsd el, mit szeretnél.
Az evangélium egy meghívástörténetet ír le, amelyben Jézus azokat hívja meg, akik érdeklődnek felőle: „Hol laksz?”. Jézus válaszában egy bensőséges és kettős meghívásra figyelhetünk fel: „Gyertek és nézzétek meg.” A „gyertek” kifejezés egy meghívás a kilépésre, a cselekvésre, amely elfordíthatja az apostol és a mi tekintetünket is magunkról mások felé. A „nézzétek” szó pedig arra utal, hogy Krisztus-követésünk abból is áll, hogy szemléljük és imádjuk őt. Talán ebben a kettőben áll a keresztény élet lényege: imádkozni és dolgozni, ahogyan ezt Szent Benedek is kéri szerzeteseitől.
Az apostolok azután kezdenek el Jézus után menni, hogy keresztelő János felhívja a figyelmet: „nézzétek, ő az Isten Báránya”. Mennyire nagyszerű lenne, ha az életünkben legalább néhány embert mi magunk is Jézus követésére tudnánk ösztönözni szavaink, tetteink és életünk által.
Sok minden világossá lenne az életünkben, ha ma is időt szánnánk arra, hogy „nála maradjunk”, ahogyan ezt az apostolok tették. Nála maradni, ránézni életünk és mindenapjaink történéseire. Hálát adni az örömteli és boldog pillanatokért, rájönni arra, hogy mindez ajándék. Megköszönni a megpróbáltatásokat, és megdöbbenni azon, hogy mennyire kicsik vagyunk Isten kezében, de mégis látni, hogy Isten mennyire nagyra értékel és szeret minket. Nála maradni és engedni, hogy Isten a sebeinket begyógyítsa, és orvosává tegyen minket is mások számára. Nála maradni és megfürödni a felszabadító szeretet és megbocsátás fürdőjében, amelyben újjászületünk az istengyermekségre. Nála maradni és megérteni, hogy az élet boldogsága valóban a hegyen elhangzott beszéden keresztül valósul meg.
Jézus közelében kezdődik el és kap értelmet minden. Ezután indulhatunk el mi is, mint András, hogy elmondjuk másoknak: „megtaláltuk a Messiást”. Ez a hitelesség nem a betanult szöveg és a másoktól hallott tudás az Istenről. Ez vonzza a fiatalt, a gyermeket és minden embert Jézushoz. Elég volt a hiteltelenségből. Jézus vár rád és beenged a házába, hogy nála maradj és a „jobbik részt válaszd”.
Tóth Attila Levente
Megjelent a Vasárnap január 14-i számában.
