Az ünnep közeledtével ezt olvassuk és halljuk mindenhol, de átélni ennek a lényegét egészen más dimenzió. Istennek hála, volt szerencsém megtapasztalni ezt az élményt, nemcsak a szűk családi körben, hanem egy tágabb közösségben is. Tizenhét éve Gyergyószárhegyen élek feleségemmel és három gyermekünkkel, részt vállalva a közösség életében is. Az ünnepek nosztalgikus hangulatot váltottak ki belőlem, szülőfalum, Orotva karácsonyát, húsvétját és Szent Péterét hiányoltam. A hiányérzet megváltozott, amikor néhány évvel ezelőtt bekerültem a szárhegyi Kájoni János egyházi kórusba. Ez a nagyszerű emberekből álló közösség hamar elfogadott, és ezáltal kezdtem én is itthon érezni magam. Sőt! Annyira, hogy az idei adventben már én beszéltem rá a csapatot egy énekes pásztorjáték betanulására, Anaklét ferences testvér felkérésére. Az idő sürgetése kötelezett a gyors szereposztásra. Nem volt könnyű feladat senkinek sem, mert ez az időszak kevés szabad időt hagy, nem mehetett az énekpróbák rovására a pásztorjáték-tanulás. Az sem elhanyagolható tény, hogy a szerepet vállalók között voltak családanyák, idősebb és fiatal állattartó gazdák, munkahelyi kötelezettségekkel elfoglalt emberek. Itt nagy szerep hárult Bartalus Vincze karnagyra, aki önzetlen hozzáállást tanúsított az egész felkészülés alatt. Az előadás mindkét alkalommal sikeres volt. A meghatódott emberek arcán egyszerre jelent meg a mosoly és a könny. Ez váltotta ki az előadókból is az igazi történet átélését. Ez már több volt, mint karácsonyi hangulat, a szeretet érzése töltötte be az ünnepen résztvevők szívét. Köszönöm a jó Istennek, hogy tagja lehetek a Kájoni János-kórusnak. Köszönet Anaklét testvérnek, a kórustársaimnak és a karnagy úrnak.
Gyergyószárhegy, 2017 karácsonyán Gál-Pál László
