Bahreini apostoli útjáról hazatérőben a fedélzeti sajtókonferencia utolsó két kérdésére válaszolva Ferenc pápa az olasz partoknál ismét drámaivá vált migránskérdésről, s ennek kapcsán az új olasz kormány lehetőségeiről, valamint a bahreini kicsi, de életerős helyi és a nagy-múltú, gazdag, de vitákkal teli német katolikus egyház összevetéséről szólt.
Az olasz sajtó nevében a RAI tévé-rádió újságírója Vania De Luca kérdezte a pápát a migránsokról és ennek kapcsán az olasz politikáról. Ön is beszélt erről a napokban. Négy hajó áll Szicília partjainál, nők, férfiak, gyerekek százai nehézségekkel küzdenek, de nem mindenki szállhat partra. Nem tart Ön attól, hogy a jobbközép „bezárt kikötők” politikája visszatér Olaszországba? Hogyan értékeli néhány észak-európai ország álláspontját ezzel kapcsolatban? Általánosságban szólva, meg akartam kérdezni: Mi a véleménye az új olasz kormányról, amelyet először egy nő vezet?
A Földközi-tenger egy temető, talán a világ legnagyobb temetője!
Ferenc pápa válaszában leszögezte: „Ez egy kihívás a migránsokkal kapcsolatban, majd kifejtette a migránsokra vonatkozó alapelvet: A migránsokat be kell fogadni, őket kísérni, támogatni és integrálni kell. Ha ezt a négy lépést nem lehet megtenni, akkor a migránsokkal való munka sem mehet jól. Befogadni, kísérni, támogatni és integrálni, egészen az integrációig eljutva.
Második dologként említem, hogy minden európai uniós kormánynak meg kell állapodnia arról, hogy hány migránst tud befogadni. Ezzel szemben négy ország fogad be migránsokat: Ciprus, Görögország, Olaszország és Spanyolország, mert ők vannak a legközelebb a Földközi-tengeren. Van néhány ország a földrész belső részén, mint például Lengyelország, Fehéroroszország… De a legtöbb migráns a tenger felől érkezik. Az életet meg kell menteni! Ma, mint tudjuk, a Földközi-tenger egy temető, talán a világ legnagyobb temetője!”
Felelős együttműködési és segítségnyújtó politikát az Európai Unió részéről
A pápa ekkor egy korábban már elmesélt spanyol nyelvű könyvre, a Hermanito-ra utalt, amit gyorsan ki lehet olvasni, tán két óra alatt is és már bizonyára lefordították francia és olasz nyelvre is. A könyv egy afrikai fiú történetét mondja el, aki talán Tanzániából jött, testvére nyomdokait követve érkezett Spanyolországba. Öt rabszolgaságot szenvedett el, mielőtt hajóra szállt. Elmondja, hogy sokan éjszaka viszik őket azokhoz a bárkákhoz – nem a más rendeltetésű nagy hajókhoz – és ha nem akarnak beszállni: bumm, bumm, [lelövik] őket és a tengerparton hagyják. Ez valójában egy diktatúra, rabszolgaság, amit azok az emberek [az emberkereskedők!] csinálnak. És hozzá még a halál kockázata a nyílt tengeren. A pápa nagyon ajánlja a könyvet olvasásra.
Minden ország beleegyezésével
Minden országnak meg kell egyeznie a migránspolitikáról. Beleegyezés nélkül erről nem lehet politikát folytatni. Az Európai Uniónak ebben együttműködési és segítő politikát kell kialakítania, mert nem hagyhatja Ciprusra, Görögországra, Olaszországra, Spanyolországra a partjaira érkező migránsok iránti felelősséget. Mostanáig a kormányok az életmentés politikáját folytatták, ez igaz. Egy bizonyos pontig ezt így csinálták és azt hiszem, hogy ennek az [olasz] kormánynak is ugyanez a politikája, nem embertelen… Nem ismerem a részleteket, de nem hiszem, hogy azt akarják, hogy [a migránsok] elmenjenek. Azt hiszem, a gyerekek, az anyák és a betegek már partra szállhattak, ahogy hallottam. Legalábbis megvolt a szándék. Olaszország – gondoljunk itt erre a kormányra, vagy egy baloldalira – nem tehet semmit az Európával kötött megállapodás nélkül, mert a felelősség az Európáé.
Kiemelt európai felelősségvállalás Afrika migránskérdése iránt
Ferenc pápa az európai felelősségvállalás terén még egy másikat megemlített, ez pedig az Afrika iránti európai felelősség. A nagy női politikai vezetők egyike, talán Merkel mondta: Afrikában kell megoldani a migránsok problémáját. Ám ha Afrikára az „Afrikát ki kell aknázni” mottó jegyében gondolunk, akkor logikus, hogy a migránsok, az emberek elmenekülnek e kizsákmányolás elől. Európának meg kell próbálnia fejlesztési terveket készíteni Afrika számára. Gondoljunk arra, hogy egyes afrikai országok nem birtokosai saját földjeiknek, melyek még mindig gyarmati hatalmaktól függnek. Így képmutatásnak tűnik a migránsok problémáját Európában megoldani, nem, menjünk és oldjuk meg náluk. Az afrikai emberek kizsákmányolása e felfogás miatt oly szörnyűséges! – állapította meg a pápa. November elsején, Mindenszentek napján találkoztam afrikai egyetemi hallgatókkal, ugyanúgy, mint az Egyesült Államok Loyola Egyetemének hallgatóival. Ezek a diákok tehetségesek, okosak, kritikusuk, szeretnék folytatni tanulmányaikat. De néha nem tehetik meg, mert Európa gyarmatosító hatalmai erővel hatnak az afrikai kormányaikra. Ha végleg meg akarjuk oldani a migránsproblémát, oldjuk meg Afrikát. A máshonnét érkező migránsok kevesebben vannak, menjünk Afrikába, segítsük Afrikát és haladjunk előre!
A legjobbakat kívánom az új olasz kormánynak és felelősségre szólítom fel
Az új [olasz] kormány most kezdi meg működését én pedig azon vagyok, hogy a legjobbakat kívánjam neki. Mindig a legjobbakat kívánom egy kormánynak, mert a kormány mindenkiért van. És a legjobbakat kívánom neki, hogy Olaszországot előre tudja vinni; és a többieknek, akik szemben állnak a győztes párttal, kívánom, hogy kritikusan, segítően működjenek vele együtt, de a kormány legyen együttműködő kormányzat, nem pedig olyan kormány, mely elfordítja az arcát és elbuktat téged, ha nem tetszik az egyik vagy a másik dolog. Kérem szépen, ebben a dologban felelősségre szólítok fel. Mondd meg nekem – szólt az pápa az olasz újságírónőhöz: Rendjén való-e, hogy Olaszországnak a század elejétől napjainkig húsz kormánya volt? Hagyjuk már fel végre ezekkel a viccekkel!
A bahreini kicsi, de életerős helyi és a nagy-múltú, gazdag, de vitákkal teli német katolikus egyház
Az utolsó kérdést Ludwig Ring-Eifel tette fel a német katolikus sajtó (Centrum informationis Catholicum) részéről és a kicsi bahreini katolikus egyház és a német katolikus egyház összehasonlítására kérdezett rá. Bahreinben egy kicsi egyházat, egy kicsi nyájat, egy szegény egyházat láttunk, mely sok-sok megszorítással él, de mégis egy élénk, reménnyel teli egyház, amely növekszik. Németországban viszont van egy nagy egyház, nagy és gazdag hagyományokkal, teológiával, pénzzel és mindennel, amelyet azonban évente háromszázezer hívő hagy el, és ami mély válságban van. Van-e mit tanulnia a nagy Németországnak ettől a kicsi nyájtól, amelyet Bahreinben láttunk?
A német egyház katolikus módon legyen katolikus!
Ferenc pápa válaszában megállapította: Németországnak ősi a vallástörténete. Hölderlint idézve azt mondanám: „Vieles haben sie verlernt, viele. Sokat felejtett abból, mit tudott, sokat”. Vallástörténete nagyszerű és összetett, küzdelmekkel teli. A pápa a német katolikusoknak üzeni: Németországnak van egy nagy és szép evangélikus egyháza. Én nem szeretnék még egyet, ami nem lesz olyan jó, mint az, ám azt akarom, hogy katolikus módon katolikus legyen, testvériségben az evangélikus egyházzal. Néha az ember elveszti a nép, Isten szent, hűséges népének vallásos érzületét és beleesünk etikai vitákba, gazdasági fellendülésről szóló vitákba, egyházpolitikai vitákba, olyan vitákba, amelyek ugyan teológiai következtetések, de nem képezik a teológia magvát. Mit gondol Isten hűséges szent népe? Hogyan érzi magát Isten szent népe? Menj oda, hogy megtudd, mit gondol, mit érez, mi az az egyszerű vallásosság, amit a nagyszülőknél találsz. Nem azt mondom, hogy haladjunk visszafelé, nem, hanem menjünk az indíttatás forrásához, a gyökerekhez.
Újból találjunk rá a gyökereinkre!
Mindnyájunk hitének megvan a gyökerekig menő története, így a népeknek is. Újra rá kell találni! Eszembe jut Hölderlinnek a mi életkorunkra illő mondata: „Dass dir halte der Mann, was er als Knabe gelobt”, Hogy megtartsa a férfi, amit gyerekként dicsért”. Gyermekkorunkban, reményünkben nagyon sok mindent megígértünk, Most pedig etikai vitákba, gazdasági vitákba bonyolódunk. Ám a vallás gyökere az a „pofon”, amit az evangélium ad, a találkozás az élő Jézus Krisztussal és ebből ered az összes következmény, így az apostoli bátorság, a perifériákra eljutás, az ember erkölcsi perifériáira is, hogy segítsük őt, de mindig a Jézus Krisztussal való találkozásból kiindulva. Ha nincs találkozás Jézus Krisztussal, akkor lesz egy kereszténységnek álcázott etika. Ezt akartam, szívemből szólva, elmondani.
P. Vértesaljai László SJ
Forrás: Vatican News
