„Még mindig kisfiúk és kislányok milliói szenvednek és élnek a rabszolgasághoz nagyon hasonló körülmények között. Ők nem számok, hanem emberek, akiknek van neve, saját arca, identitása, amit Isten adott nekik. Túl gyakran megfeledkezünk felelősségünkről, és behunyjuk a szemünket ezeknek a gyerekeknek a kizsákmányolása előtt, akiknek nincs joguk játszani, tanulni, álmodozni. Még a család melegét sem élvezhetik. Minden peremre szorult gyermek, akit elhagyott a családja, aki nem jut hozzá az oktatáshoz és az orvosi ellátáshoz, egy kiáltás! Egy kiáltás, amely felemelkedik Istenhez, és elítéli azt a rendszert, amelyet mi, felnőttek építettünk. Az elhagyott gyerek a mi hibánk. Nem engedhetjük meg többé, hogy egyedül és elhagyatva érezzék magukat: oktatásban kell részesülniük, és érezniük kell a család szeretetét, hogy tudják, Isten nem felejti el őket. Imádkozzunk azért, hogy a szenvedő kisfiúk és kislányok, akik az utcán élnek, a háborúk áldozatai és árvák, hozzá juthassanak az oktatáshoz, és újra felfedezhessék a család szeretetét” – kéri a pápa novemberi imaszándékában.
