Bevallva vagy titkon foglalkoztat mindannyiunkat a közelgő karácsony. Hiába ég még csak három gyertya a koszorún, mi már fél lábbal az ünnepi lakoma és a „Rózsikának mit vegyek?” kérdése, sőt problémája körül forgunk. De úgy lehet, nem mostani keletű ez. Az adventi készületet hajlamosak vagyunk csöndben háttérbe szorítani, elfödni az ajándékkultusszal, a szorongató, „mások már mindennel készen vannak” ünnepi mantrával. Összeállításunk címe is jelzi, annak eredtünk utána, miként „kínozzuk” magunkat ünnepek környékén, illetve hogyan és mit ajándékozunk.
Kis karácsony, nagy karácsony stresszfaktor
A karácsonyi ünnepkörhöz kétféle módon szoktunk viszonyulni: vagy rajongunk érte, már októberben tervezzük az ajándékokat és az ünnepi menüt, vagy rettegve gondolunk az előttünk álló időszakra, és az év legstresszesebb időszakaként éljük meg. Saját – távolról sem reprezentatív – közvélemény-kutatásom szerint évről évre több ismerősöm gyarapítja a második tábort. Talán köze van ennek ahhoz, hogy október végén megjelennek a boltokban a csokimikulások, november közepén megnyitnak a karácsonyi vásárok és reklámok sokasága ontja az elvárásokat a tökéletes ünneppel, dekorációval, ajándékokkal, menüvel kapcsolatosan. A pszichológiában már közismert ténynek számít, hogy minden változás, így a pozitív is stresszel jár, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a hétköznapok megszokott egyensúlya, rutinja felborul. Thomas Holmes és Richard Rahe pszichológusok összeállítottak egy skálát a leggyakoribb stresszkeltő eseményekről. Minél „stresszelőbb” egy esemény, annál nagyobb a pontszáma. Ezen a százpontos skálán a házasságkötés ötven, a karácsony pedig tizenkilenc pontot ér.
A stressz pszichológiai elmélete szerint az, hogy egy esemény mennyire szorongató, attól is függ, mennyire tartjuk azt veszélyesnek, fenyegetőnek, illetve mennyire ismerjük fel azokat a külső és belső erőforrásokat, amelyek segíthetnek az előttünk álló feladatok megoldásában. Mindenki számára stressz tehát a karácsonyi ünnepkör, de nem mindegy, mennyire. Az, aki hagyja, hogy a december vége feladatok, teendők tömkelegévé változzon, csak azt fogja látni, mennyi minden áll még előtte. Valószínűleg egyre fáradtabbnak fogja érezni magát, és egyre inkább zavarni fogja az is, hogy nem sikerül megteremtenie a „karácsonyi hangulatot”. Azt a karácsonyi hangulatot, amiről senki sem tudja pontosan, mit is jelent, de érezni kellene ilyenkor, legalábbis ez az elvárás, és ez talán még stresszelőbb, mint a feladatok tömkelege. Hiszen érzelmeket akarunk kipréselni magunkból, holott az érzelmeinket nem mi hozzuk létre, hanem azok maguktól születnek meg bennünk, ha elég nyitottak vagyunk, és hagyjuk, hogy a világ, az események, a másik ember megérintsen bennünket. A karácsonyon stresszelő ember pedig minden, csak nem nyitott. Nem engedheti meg magának ezt a luxust, hiszen többoldalas a teendőlistája, és közben még karácsonyi hangulatba is kellene hoznia magát.
Keresztény emberként ez annál is paradoxabb, hiszen az eredeti karácsonyi hangulat kellékei a szülési fájdalom, az istállószag, a hideg és az elutasítottság érzése. Az első karácsony éppen a tervek felborulásáról szól és arról, hogy a jó Isten hogyan tudja a legkiszolgáltatottabb helyzetet a történelem legnagyobb fordulópontjává tenni.
Nincs gyors recept arra, hogyan iktassuk ki az ünnepi stresszt. Hiszen az ünnep lényegét tekintve: stresszelő. Azonban az, hogy mennyire szorongat, kínoz bennünket, nagyon is függ a mi hozzáállásunktól. A helyes hozzáállás kulcsa a tudatosság, a nyitottság és a nagylelkűség. Tudatosság arra, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat, mi is az ünnep lényege és arra, hogy el tudjuk különíteni a saját igényeinket, terveinket a kereskedők által ránk erőltetett elvárásoktól. Nyitottság, hogy hagyjuk magunkat megszólítani, meglepni a jó Isten által, és hogy el tudjuk engedni az elvárásainkat, vélt vagy valós kötelezettségeinket. Nagylelkűség, hogy a valóságot úgy fogadjuk el, ahogy van, ne pedig egy elvont, meghatározhatatlan karácsonyi hangulatot próbáljunk meg ráerőszakolni.
Arany, tömjén és mirha helyett próbáljuk meg tudatos, nyitott és nagylelkű készülettel megajándékozni a jó Istent és saját magunkat. Ha tökéletes nem is, de biztosan nyugodtabb és derűsebb lesz tőle az ünnepünk.
Illyés Magda pszichológus, pszichoterapeuta
A Vasárnap hetilap 51. lapszámának Fókusz rovatában olvashatják még Csog Ildikó Mária kézművesszempontból megírt gondolatait, illetve az alternatív életmódot választó és élő Ványolós Orsolya zenetanár ünnepi készülődésre és ajándékozásra vonatkozó gondolatait.
