A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program ez évi ciklusának végéhez közeledvén, október 3-4-én 11. alkalommal került sor képzési rendezvényre papok számára a csíksomlyói Jakab Antal Házban.
Az emberekhez való egészséges kapcsolódás művészete című képzés során Sisak Imola klinikai főpszichológus, pszichoterapeuta abban segítette a közel 20 érdeklődő lelkipásztort, hogy jobban és mélyebben rálássanak az egészséges kapcsolatteremtés feltételeire, megismerjék a koragyermekkori kötődéstípus, valamint a személyiségtípus kihatásait az emberi kapcsolatokra, kiutakat és/vagy gyógyulást keressenek és találjanak a bizalmatlanság, a sztereotíp vagy éppen előítéles megközelítések kelepcéiből, felismerjék a személyes életből fakadó, az emberekhez való kapcsolódást meghatározó tudattalan mintákat, támpontokat kapjanak az értékfelismerő és -elismerő közeledés, találkozás, kapcsolat kialakításához és gyakorlásához – és mindezek által pasztorációs munkájuk során hatékonyabban segíthessenek a rájuk bízottaknak. A több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező pszichológus meghitt, elmélyülésre és önfeltárásra alkalmas hangulatkeretetet biztosított a tanulási folyamatnak, a résztvevők nyitott és szívvel-lélekkel együttműködő hozzállással „honorálták” ezt, így nemcsak szakmai tudással, gyakorlati tanácsokkal, de az egymás között és előtt nyíltan megosztott tapasztalatok, őszinte önfeltáró közlések által is gazdagodhattak mindannyian. „Istent bevonva az emberek közötti kapcsolatok művelésébe, mély hittel átszőtt szakmai tudásátadásban volt részünk” – összegzett az egyik résztvevő a tartalmas és élménydús együttlét végén, amelyet mindannyian mintegy lelkigyakorlatként éltek meg.
Számos felismerést és értéket visznek magukkal, mindezt tudatosan építik be a későbbiekben személyes életükbe és lelkipásztori munkájukba, többek között azt, hogy szükséges a helyes önismeret és a folyamatos önnevelés, valamint saját magunk és mások tudatos, alázatos és tiszteletteljes elfogadása. Különösen fontos a hála mindennapos gyakorlása, az értékelés kifejezése, ugyanakkor teremtményi mivoltunkból fakadó felelősségünk a másokhoz való nyitott, feltételek és előítélek nélküli közeledés, az igazi, „lélektől lélekig szóló” találkozásokra, az elfogadásra, törődésre, támogatásra alapuló kapcsolatokra való törekvés.
Istennel és embertársainkkal való szép, jó, igaz kapcsolataink feltétele és záloga is egyben, megszívlelni a képzésen elhangzott néhány kulcsszót: „Nem elég látni a jót, azt szóvá is kell tenni! Elismerni! Értékelni! Megköszönni!”
Szöveg és kép: Dávid Tünde
