Bizalommal számíthatunk Isten angyalaira

Ternyák Csaba egri érsek volt a gyulafehérvári székesegyház és egyben egyházmegyei búcsú vendége szeptember 29-én. ,,Örömmel fogadtam el Kovács Gergely érsek atya meghívását, hogy a gyulafehérvári székesegyház búcsúján együtt ünnepeljük Szent Mihály főangyalt, akinek a személye összekapcsolja a gyulafehérvári és az egri főegyházmegyét, hiszen a mi felújítás alatt álló székesegyházunk is az ő oltalma alatt áll”, mondta Ternyák Csaba érsek.

Az ünnep előestéjén a székeskáptalan tagjai Marton József nagyprépost vezetésével esti dicséretet végeztek a székesegyházban, amelyen jelen volt Kovács Gergely érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Kerekes László segédpüspök, a nagy- és kisszeminárium elöljárói, valamint a növendékek. A seminarium.ro beszámolója szerint a nagyprépost Szent Mihályról és angyalairól mint az alázat megtestesítőiről beszélt elmélkedésében, valamint az alázatot megvető angyalokról, a gőg megtestesítőiről, szembenállásukról és küzdelmükről, amely nem ért véget, tétje nagy: maga az emberiség! A nagyprépost az ünnep előestéjén minden jelenlevőt, közvetve a főegyházmegye egészét arra hívta, legyenek, legyünk alázatosak, hiszen az alázatosság az erények koronája, sikereinket pedig tulajdonítsuk Istennek.

Fotó: Kováts Álmos/SIS

A gyulafehérvári főegyházmegye és a székesegyház védőszentjének, Szent Mihály főangyal ünnepére sokan gyülekeztek a székesegyház előtt és a püspöki palota udvarán: az egyházmegye különböző pontjaiból érkeztek a papok, zarándokok, ministránscsoportok, hívek.

Az ünnepen Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök, valamint a vendég egri érsek mellett jelen volt Jakubinyi György nyugalmazott érsek és Tamás József nyugalmazott segédpüspök is. A szentélyben foglalt helyet a papság, a két mellékhajóban a papnövendékek, illetve a kisszeminárium diákjai, a padokban pedig a zarándokok.

Ternyák Csaba egri érsek elöljáróban azt is elmondta, a főegyházmegye vezetőjéhez, Kovács Gergely érsekkel még közös római éveik alatt kialakult baráti kapcsolata miatt is örömmel fogadta el a meghívást, annak ellenére, hogy ez azt jelentette, nem saját egyházmegyéjében ünnepli a közös védőszentet. Homíliája igazi teológiai tanítás volt, amelyben helyet kapott a jelenért való aggodalom, de az Istenben bízó reménység is (a homília szövegét teljes egészében olvashatják alább).

A felemelő ünnepség jelentette a tanévnyitót a szemináriumban tanuló kispapok és tanáraik számára, akik sorában most kezdi el működését a római tanulmányai után hazatért Bojtor Attila, aki szebeni segédlelkészi szolgálat mellett látja el a szemináriumi tanári feladatot is, és aki az ünnepélyes szentmise végén hitvallás tett, hogy az egyház tanításával összhangban fejti ki tevékenységét.

Kovács Gergely érsek a szentmise végén köszönetet mondott a vendégnek, hogy elfogadta a meghívást, tanította a gyulafehérvári főegyházmegye közösségét, majd arra emlékeztetett: sajátos emlék fűződik ehhez az ünnepnaphoz: Márton Áron püspök ugyanis e napon költözött az örök hazába, mi pedig hisszük, hogy őrködik felettünk, sőt, köztünk van.

Az ünnepélyes kivonulás után a püspöki palota kertjében a nagy püspök, Márton Áron szobra előtt fénykép is készült emlékül, és Kovács Gergely érseknek arra is volt ideje, hogy a főegyházmegye központjába érkezett ministránsokat, a zetelaki, csíkdánfalvi gyermekeket is köszöntse, és a Kalányos Ottó segédlelkész vezetésével érkezett kászoni és csíki roma gyermekekkel is elbeszélgessen.

Ternyák Csaba egri érsek homíliája Szent Mihály ünnepén

Háborúktól, feszültségekről és különféle csapásoktól terhelt korunkban, amikor a gonosz erők jelenlétét tapasztaljuk a világban, különösen szükségünk van a mennyei segítségre, amely egyedül képes legyőzni ennek a világnak a hatalmasságait. Amikor az ősi gyulafehérvári katedrálisnak a búcsúünnepén Szent Mihály főangyal pártfogásába ajánljuk magunkat, azért imádkozunk ezen a napon a szent főangyalokhoz, hogy védelmezzék Isten Egyházát és minket is, akik oltalmáért esedezünk. Szent Mihály főangyalnak küldetése és neve is – ki olyan mint az Isten – hűségről, erőről, keménységről árulkodik. Ez a karakter áthatja az erdélyi egyházmegye egész történelmét. Ennek az acélos erőnek és egyúttal evangéliumi szelídségnek kiváló példája volt Isten Szolgája, Márton Áron püspök, akinek alakja egy egész történelmi korszakot fémjelez, és ma is követendő példaként emelkedik utódai, a főegyházmegye papjai és hívei, az egész magyar egyház előtt. Kedves Testvérek! A Hiszekegyben megvalljuk, hogy hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Két világ van tehát: egy látható és egy láthatatlan világ. Ma, a szent Főangyalok ünnepén ennek a két világnak a kapcsolatára, a láthatatlan világ erejére és annak győzelmére emlékezünk.  A látható világról a tudomány előrehaladtával egyre többet tud az ember, mégis az az érzésünk, hogy minél többet tudunk, az annál több ismeretlent rejteget. A felfoghatatlan távolságokban lévő ismeretlen világok, a makrokozmosz megismerése még gyermekcipőben jár. Ugyanez mondható el a mikrokozmosz felfedezéséről is. Nagyítók, mikroszkópok, kézi távcsövek és űrteleszkópok segítségével kutatjuk a millió fényévekre lévő égitesteket és az anyagvilág legapróbb részecskéit. Minél távolabbra és minél mélyebbre hatolunk az anyagvilág titkaiban, annál több ismeretlent rejteget ez a látható világ. Ehhez járulnak az olyan láthatatlan, de mérhető erők, mint az elektromosság, a sugárzás, a vonzás, a nehézségi erő, és egyéb különféle jelenségek. Még ezeknél is több titkot tartogatnak az élővilág csodái, a növények és az állatok világa. Amikor elámulunk a teremtett világnak ezen a gazdagságán és szépségén, a zsoltárossal együtt óhatatlanul megvalljuk: „Mily nagyszerűek a te műveid, Uram” (Zsolt 91), és belátjuk, hogy a teremtett világból joggal következtetünk az alkotóra. A felfedezésre váró látható világ mellett van azonban egy láthatatlan világ is, amelyet sem érzékszerveink, sem műszereink nem érzékelnek, amelybe egyedül csak a hit segítségével tudunk behatolni, és megismerni Isten mélységeit. Ez Isten világa, az angyalok, a többi szellemi lények, fejedelemségek, hatalmasságok, és az üdvözült lelkek világa. Ennek felfoghatatlan szépségét egyedül csak Isten Lelkének ereje által tudjuk megsejteni, hiszen „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9). Bár a láthatatlan világ titkaiba, az angyalok világába csak a hit segítségével tudunk betekinteni, az utóbbi évtizedekben ez a téma mégis mintha kiszorult volna a prédikációinkból és teológiai értekezéseinkből. Nagyon ritkán és keveset szólunk róla. Olykor még hívő emberek is úgy tartják, hogy nem modern dolog a mai világban angyalokról beszélni, sőt vannak, akik még a létüket is megkérdőjelezik. Érdekes módon azonban, miközben csökkent az angyalok iránti érdeklődés, megnőtt a földönkívüli életről szóló fantasztikus irodalom utáni kereslet. Egyes országok költséges programokat dolgoznak ki a földönkívüliekkel való kapcsolat keresésére, és arra, hogy hírt adjunk magunkról. Vannak, akik idegen életek után kutatnak minden lehetséges eszközzel, abban a reményben, hogy érintkezésbe léphetünk földönkívüli lényekkel. Anélkül, hogy ezeket a fáradozásokat leértékelnénk, eszünkbe juthat Szent Pál apostol Timóteusnak szóló második levele, amikor azt írja: „jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4). Hitigazság viszont, hogy léteznek szellemi, test nélküli lények, akik szintén Isten teremtményei, és akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, és létezésüket soha nem vonja kétségbe. A Jelenések könyvéből vett ünnepi szentleckében arról hallottunk, ahogy Mihály és angyalai harcoltak a sárkány ellen. A sárkány és angyalai pedig védekeztek, de nem tudtak ellenállni, és nem maradt számukra hely a mennyben, ezért a földre vetették őket. Az egyházatyák úgy értelmezik ezeket a sorokat, mint annak igazolását, hogy Isten próbára tette az angyalokat és ennek során került sor a harcra. Ennek fényében értelmezték azt a harcot is, amelyet a Sátán az Egyház ellen folytat, és amely harc az idők végéig tart. Ez a harc ma is dúl, mivel a Sátán azóta is él és működik a világban. Mert bár a végső küzdelem egyszer s mindenkorra eldőlt, amikor a Szűz Fia széttaposta a Sátán fejét, de ő még továbbra is a sarka után leselkedik. Részleges győzelmeivel sokakat megtéveszt, és úgy állítja be azokat, mintha ő lenne a világ igazi ura. Az üdvösség elleni tusakodása a betegségekben, háborúkban és viszályokban nyilvánul meg leginkább. Szent Ágoston így tanít róluk: „Az angyal szó hivatalt, nem pedig természetet jelöl. Ha a természete után érdeklődöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal.” Maga a szó is azt jelenti: küldött. Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái, hírnökei, vagyis küldöttei. Segítik az embereket az üdvösség elérésének útján. Az Ó- és Újszövetségi Szentírásban egyaránt gyakran találjuk őket ebben a szerepben: Krisztus segítői az üdvösség művében, őrzik és segítik az embereket, bemutatják Istennek a szentek imáit, a paradicsomba viszik az igazak lelkét. Szent Mihály főangyallal az élen oltalmazzák az Egyházat és küzdenek a Sátán ellen. Segítségükkel bensőséges kötelék fűzi össze a földi világot az égivel. Ez a kötelék különösen is nyilvánvaló a liturgiában. Az angyalok és arkangyalok örök istentiszteletet tartanak az Úr színe előtt, és az Egyház liturgiája az ő ünnepükbe kapcsolódik be, azzal egyesül idelent. Gondoljunk csak a szentmise prefációjának a záradékára: „az angyali seregek őáltala mondanak neked áldást, és téged imádva mi is lelkesen hozzájuk társulunk, velük együtt dicsérünk, és hálás szívvel mondjuk“. Ma különösen is aktuális arról szólni, hogy az Egyház liturgiájában külön megünneplünk három szent angyalt, akiket a Szentírás néven nevez. Az első közülük Mihály főangyal, a második Gábor, a harmadik pedig Ráfáel. Amikor a Zsidókhoz írt levél az angyalok küldetéséről elmélkedik, és arról tanít, hogy Krisztus mennyivel fönségesebb az angyaloknál, ezt olvassuk: „Nemde ők mind szolgáló lelkek. Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget“ (Zsid 1,14). Az a tudat tehát, hogy ők léteznek, hogy segítenek bennünket mindennapi tevékenységünkben, sőt, hogy a mi szolgálatunkra állnak, arra indít minket, hogy a mai szentmise szavaival imádkozzunk: „Istenünk, te csodálatos bölcsességeddel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket.“ A zsidó hagyományok és egyes egyházatyák egybehangzó tanítása szerint a Sátán és társai is angyali teremtmények, de Isten ellenségei lettek, mert nem fogadták el, hogy Isten olyan nagy méltóságot adott az embernek. Ezért vetették őket a földre és megpróbálnak minden alkalmat kihasználni, hogy bennünket megtévesszenek. Ebben a küzdelemben bizalommal számíthatunk Isten angyalaira, hogy lelki és szellemi küzdelmeinkben mellettünk állnak és oltalmaznak bennünket, akik testi mivoltunkban a látható világ polgárai vagyunk, halhatatlan lelkünk és Jézus Krisztustól kapott istengyermeki méltóságunk által pedig meghívást kaptunk arra, hogy a láthatatlan világ polgárai legyünk.