Miért volt számomra jó tapasztalat a teológia?

0
1128
A teológia az ismeretszerzési, valamint a fejlődési lehetőség és a remek közösség miatt volt számomra jó tapasztalat

Őszi felvételit hirdetett szeptember 12. és 16. között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara, így inspirációként korábbi teológushallgatókat kértünk meg arra, hogy idézzék fel, mit adott számukra a teológia kar, merre alakult később az életük. Bontó Gabriella írását olvashatják.

Rég volt… 2004-ben végeztem a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán az alapképzést római katolikus teológia – német nyelv és irodalom szakon. Ha nagyon röviden kellene megválaszolni a címbeli kérdést, csak ennyit írnék: a teológia az ismeretszerzési, valamint a fejlődési lehetőség és a remek közösség miatt volt számomra jó tapasztalat.

Vallásos családban nevelkedtem, teológiai líceumban tanultam, tehát volt bizonyos alapom, de bőven akadt új ismeret a teológián, amivel gazdagodhattam. Még ma is jól emlékszem arra, amikor elsőévesként az ószövetségi biblikum előadásokon szembesültem azzal, hogy milyen sokat tudhatunk az egyes szentírási könyvekről, keletkezésükről, történelmi hátterükről és miért fontos, hasznos ez a tudás a Szentírás tanulmányozásakor. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy lesz itt mit tanulni, és ez be is bizonyosodott az elkövetkező években az alapvető hittan, a dogmatika, az erkölcsteológia, az egyháztörténelem vagy épp a liturgika előadásokon. Jó tapasztalat volt, hogy tanáraim nem csupán a tárgyi tudás elsajátítására ösztönöztek, hanem bátorították, sőt elvárták a kritikus gondolkodást, az összefüggések keresését, felismerését. Más szakokon tanuló barátaim és ismerőseim számára meglepetés volt, amikor az mondtam, hogy a dogmatikatanárunk elvárja tőlünk a kritikus gondolkodást: nem elég ismerni a hitigazságokat, tudni kell válaszolni, ha valaki kérdést tesz fel ezekkel kapcsolatban. Olykor ő maga tett fel ilyen kérdéseket a vizsgán, hogy lássa, hogyan gondolkozunk, érvelünk. Jó tapasztalat volt az is, hogy amit tanultunk, annak nagyon sok köze volt a mindennapi életünkhöz. Az erkölcsteológia tanulmányozása például nagyon sok olyan kérdést vetett fel, ami fiatal felnőttként foglalkoztatott. Ilyenek voltak például a bioetikával kapcsolatos kérdések, témák: klónozás, mesterséges megtermékenyítés, abortusz, eutanázia, génmódosítás… Az egyháztörténelem tanulmányozása megtanított a múlt tapasztalataira figyelve formálni a jelent, a liturgika tanulmányozása pedig megérteni és értékelni a szentmisét.

Az ismeretszerzés mellett fontos szerepe volt a fejlődési lehetőségnek és a jó közösségnek is. A közösségnek köszönhetően nemcsak ismeretekben gyarapodtam, hanem emberileg is fejlődtem. A bentlakásos évek segítettek megtanulni odafigyelni másokra, alkalmazkodni, felelősséget vállalni. Utólag visszagondolva a hétköznapi feladatok (tanulás, főzés, takarítás) közben szinte észrevétlenül fejlődtek a kommunikációs és a szociális kompetenciáink. Természetesen gyakran találtunk okot közös program szervezésére, ünneplésre is. Készítettünk születésnapi meglepetést tanárainknak és társainknak is, közösen szilvesztereztünk vagy épp színházba, koncertre mentünk. Voltak közös programok az egész évfolyam, sőt az egész kar számára: kirándulások, farsangi ünnepségek. Ezek a közösségi élmények jelentették számomra a legjobb tapasztalatot a teológián.

A közösségi élmények mellett jó tapasztalat volt számomra a teológián, hogy volt alkalom a lelki életben való fejlődésre, az Istennel való kapcsolat megerősítésére. Nagyon szerettem például a szerda esti miséket. Egyik szobatársammal gyakran ministráltunk és mindig nagyon vártuk a bevezető gondolatokat, mert tudtuk, hogy rövid és tartalmas útmutatást kapunk, amely segít elmélyíteni az Istennel való kapcsolatunkat. Az is többször előfordult, hogy a következő héten útközben vagy épp a konyhában főzés közben arról beszélgettünk, hogy mi is volt a múlt héten az evangéliumban és a bevezetőben. Ugyanakkor volt lehetőség lelkigyakorlatokon, lelki beszélgetéseken való részvételre is. Nem köteleztek, de bátorítottak minket tanáraink, és amennyiben velük szerettünk volna beszélgetni, nyitottak voltak és időt szántak rá. Egy jó kávé mellé útmutatást, bátorítást is kaptunk.

Az elmúlt évek járványügyi korlátozásai még jobban tudatosították bennem, hogy mennyire értékesek voltak egyetemi tanulmányaim idején ezek a közösségi élmények és milyen mértékben hozzájárultak a fejlődésemhez. Azt kívánom minden egyetemistának, minden fiatalnak, hogy találja meg azt a közeget, ahol jó közösségi élményben lehet része, ahol tanárai, diáktársai nyitottak a párbeszédre és támogatják a fejlődésben.

Bontó Gabriella

Az írás megjelent a Vasárnap 2022/36-os számában.