A bizánci hagyomány szerint szeptember elseje a teremtés első napja és egyben a teremtésvédelem imanapja is 2015 óta Ferenc pápa kezdeményezésére, október negyedike pedig Assisi Szent Ferenc ünnepe. E két dátum közötti időszakot nevezzük a „teremtés idejének”, amikor figyelmünket a teremtett világ felé fordítjuk, és hálát adunk a Teremtőnek azért a gazdag és sokszínű világért, amivel megajándékozott bennünket, embereket. Ugyanakkor azt is tudatosítjuk, hogy ez a világ sérülékeny és rászorul a mi oltalmunkra, hogy felelősséggel tartozunk azért, ahogyan a ránk bízott földi javakkal gazdálkodunk.
A teremtésvédelem imanapjára megfogalmazott üzenetében Ferenc pápa kihangsúlyozza, hogy a teremtett világ hangjában disszonancia van. Egyfelől a természet dicséri Alkotóját és hálaéneket zeng, másfelől jajkiáltás hangzik fel a földről, ami a nyomorba került emberek és a kizsákmányolt természet panasza. Két bibliai kép vetül itt egymásra: Egyrészt a paradicsomi állapot visszhangja, amely a bűntől mentes teremtett világot egy kerthez hasonlítja: „Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas […] Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,8–9.15)
Fotó: Csont Ede
Másrészt a bűn következtében eltorzult világ fájdalmas valósága mutatkozik meg a világban: „…a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,17–19)
Nem lehet tehát azt mondani, hogy a természetvédelemnek nincs köze a teológiához, legfeljebb azt történt, hogy az elmúlt századokban nem fordítottak kellő figyelmet erre a kapcsolatra. Ilyen értelemben Assisi Szent Ferenc a maga korának prófétája volt, hiszen ő akkor beszélt a természet szépségéről és harmóniájáról, amikor még legtöbb kortársa a természetben azt az ellenséget látta, amelyet meg kell szelídíteni, és le kell győzni.
Illusztrációk: Pixabay 
A szárazság
Az idei év régóta nem látott szárazságot hozott magával: apadó tavak és folyók, hőség, idő előtt megfakult rétek, megsárgult, kiszáradt szántóföldek, erdőtüzek jelzik, hogy valami nagyon nincs rendben. A Szentírás a szárazságot igen gyakran a bűn következményének nevezi, az esőt és a vizet Isten áldásának, Isten kegyelmi kiáradásának. Amikor az emberiség dollármilliárdokat költ fegyverekre, amivel aztán saját magát pusztítja és a földet, amin él, hatalmi ambícióktól, bosszúvágytól elvakítva, akkor Isten türelmesen kivárja, hogy az ember miután megízlelte gonoszságának keserű gyümölcsét, magához térjen, és bűnbánatot tartva, ismét keresse Istenét. Amikor a jeruzsálemi templom elkészül, a bölcs Salamon király így imádkozik: „Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket, hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek.” (1Kir 8,35–36)
Azt mondhatja valaki: régies szemlélet összekötni a természeti jelenségeket az emberek erkölcsi magatartásával. Nyilván nem lehet egyértelműen ok-okozati kapcsolatot felállítani a régi „istenbüntetések” értelmében, azt viszont pont a tudomány teszi egyre inkább egyértelművé, hogy az időjárás szeszélyessé válása jórészt az emberi tevékenységekre vezethető vissza. Az emberek pedig igen gyakran a pillanatnyi haszon és gazdagság csábításának engedve és a kényelmesebb megoldásokat választva a sokadik helyre száműzik a fontossági sorrendben a fenntarthatóság, a környezetbarát magatartás, mértékletesség és gazdaságosság elveit.
Csont Ede tusnádi plébános, teremtésvédelmi referens
Az írás megjelent a Vasárnap szeptember 4-i számának fókusz rovatában az Imanap a teremtés védelmére, A természet megóvása az emberiség védelme című összeállítás részeként.
