A margittai plébánia idén is megszervezte szokásos bejáró hittantáborát. Az augusztus 16–19. között az Árpád-házi Margit templomban és annak környékén tartott programra ebben az évben főként a hat-tizenkétéves korosztályból érkeztek gyermekek. A nagyobbak a szervezési, lebonyolítási munkálatoknál segédkeztek és énekeltek, muzsikáltak a kisebbeknek. A tábor minden napjának programja a hivatás és a szolgálat témák köré szerveződött és minden nap különleges vendégek érkeztek a gyerekekhez.
Az első napot Tóth Attila Levente plébános köszöntője, közös ima és ének vezette be, majd a drámapedagógia elemeit felhasználó foglalkozás következett. A vihar lecsendesítésének történetén keresztül a gyerekek megértették a Jézusra hagyatkozás fontosságát. Ha minden szolgálatunkhoz így közelítünk, sőt egész életünket így tervezzük és éljük, élethivatásunkat is felismerjük – bontották ki együtt az üzenetet. Ezt a foglalkozást két margittai születésű, de már máshol élő és tevékenykedő tanár, Ozsváth Judit (Kolozsvár) és Fésüs Tibor (Szeged/Hódmezővásárhely) vezette. Tibor kezdeményezésére néhány éve testvérkapcsolat alakult ki a hódmezővásárhelyi Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskola és a margittai plébánia között.
Ahogy a pandémia előtt, úgy az idén is érkeztek vele fiatalok a táborba. Igaz, hogy csak a Nagyboldogasszony-templom búcsúünnepén és a tábor első napján tudtak részt venni, de ez idő alatt is szép szolgálatot vállaltak. Közösen énekeltek, zenéltek a margittai fiatalokkal és Nyirő Szabolcs helyi hitoktató-zenei vezetővel együtt mindnyájan elbeszélték a kisebbeknek, hogy mit jelent számukra a zenei szolgálat. A vendéglányok hosszabban is szóltak a táborozókhoz, a jó Istennek való éneklés és zenélés örömén túl hitükről is tanúságot tettek. A napi programot a két helyi pedagógus, Fügedy Anikó és Kőrösi Erika vezette kézművesfoglalkozás zárta: a táborozók ötletes kottákat készítettek, ezek hangjegyeit saját fényképeikből alakították ki.
A tábor második napja a ministránsszolgálat jegyében telt. A közös imával, énekkel és kis testmozgással való indítás után a közelmúltban az egyházmegye részére pappá szentelt Orosz Roland és Blaga Antoniu Szent Tarzíciusznak, a ministránsok, elsőáldozók és akolitusok védőszentjének életével ismertette meg a gyermekeket. A dramatizált, interaktív foglalkozás levezetésében a plébánia fiataljai segítették az újmisés papokat. Ezt követően az egyháztanács két tagja, Krisztik Csongor és Gerály József osztotta meg a ministrálással kapcsolatos élményeit, gondolatait – igazi tanúságtételek voltak ezek is, hiszen a jó Istennel való mély kapcsolat, az ő szolgálatának fontossága domborodott mindkét elbeszélésből. A ministráláshoz kapcsolódott a Roli és Tóni atya személyes vallomása és az általuk tartott, a templom berendezéseit és a szentmise kellékeit ismertető bemutató is. A kisebb tárgyakat kézbe is vehették a gyerekek és itt is, mint a tábor minden programpontjánál kérdéseket is feltehettek a látottakkal, hallottakkal kapcsolatosan.
A bemutató közben az egyházmegye főpásztora, Böcskei László megyés püspök érkezett a táborozókhoz. A templomhoz és szentmiséhez kapcsolódó tárgyak megismerése után az ő, ministráláshoz fűződő személyes hangú vallomása következett. Elmondta, hogy édesapja kísérte el először ministrálni, ötéves korában. Bár a kezdet nehézkes volt, ez hamarosan megváltozott, amiben a plébános nyitottsága, kedvessége játszott meghatározó szerepet. Így egyre több időt töltött a templomban és a plébánián, és lassan azt is megérezte és megértette, hogy a jó Isten a papi hivatást szánja neki. A gyerekek érdeklődve hallgatták a megérintő, szép gondolatokat és kérdéseket is intéztek a főpásztorhoz, majd együtt vonultak át a kézművességhez előkészített asztalokhoz, ahol a közösség két pedagógus tagja, Barbu Edit és Krisztik Kornélia vezetésével egyszerű gyöngyökből rózsafüzért készítettek. Az elkészült imaláncokat Tóth Attila Levente plébános meg is áldotta.
A csütörtöki nap főtémája a cserkészet volt. Meghívott vendégként Kiss Károly, a margittai Caritas Catolica igazgatója – aki évekkel korábban cserkészcsapatot vezetett – ismertette a világ legnépszerűbb ifjúsági mozgalma alapítójának életét, a cserkészet alapításának körülményeit, majd annak törvényeit, címerét. De a táborozók megtanulták a cserkészköszönést és a cserkészindulót is. A cserkészethez közvetlenül kapcsolódik a természet szeretete és a testmozgás, ezért erre a napra sporttevékenység is volt tervezve. Az egyházközség másik két pedagógustagja, Erdei Hajnalka és Galambos Edina a segédkező fiatalokkal nagyszerű exatlon-pályát épített, amelyen izgalmas versenyzés folyt.
Az utolsó nap szentmisével indult. A szentélyben, a nagy oltárasztal helyén kis párnákra ültek a gyerekek, a plébános pedig középen, egy kis, kerek asztalon mutatta be a legszentebb áldozatot. Szinte minden táborozó feladatot kapott a szentmisében. Ezt követően a nagyváradi vincés nővérek közösségének két tagja, Blanka és Szerafina nővér látogatott el a hittanosokhoz, a nap ugyanis a vincés lelkiség jegyében telt. A nővérek ismertették a közösségüket alapító Páli Szent Vince életét, ehhez kisfilmet is vetítettek és különféle, általuk használt eszközöket mutattak. A bemutatók után kiscsoportokban folytatódott a tevékenység: az egyik csoport tagjai bábfigurákat készítettek: a Szűzanyát, Szent Józsefet és egy vincés nővért formáztak meg. A másik csoport kis fakulcstartóra gravírozott, a harmadik pedig csodáséremmel ellátott karkötőt készített.
„A táborral kapcsolatosan célként tűztük ki, hogy gyermekeink ismeretekkel és lelkiséggel is gazdagodjanak, a megismert szolgálatok által pedig a közösségben is aktívabb szerepvállalásra ösztönözzük őket. Nagy öröm volt a számomra, hogy az ifiseink segítőként vettek részt a táborban, így követendő példát mutattak a kisebbeknek. Az is nagyszerű volt, hogy nem én tartottam az előadásokat és foglalkozásokat, hanem vendégeket tudtunk felkérni ezekre a feladatokra, akik örömmel jöttek körünkbe és jelenlétük igazi tanúságtételt jelentett a hittanosok számára. A tábor egyik gyümölcse már a vasárnapi szentmisén is megmutatkozott, hiszen négy új ministráns szolgált az oltár körül. Hiszek abban, hogy egyházunk élete attól lesz lüktető, ha mindenki kiveszi részét a saját szolgálata által. Imádkozom azért, hogy gyermekeink ne kötelességből, hanem belső indíttatásból, szeretetből járjanak a templomba és tettrekészen kapcsolódjanak be a közösség életébe” – összegezte a táborral kapcsolatos gondolatait Tóth Attila Levente margittai plébános.
Forrás: A nagyváradi egyházmegye sajtóirodája
