Az 1Úton Nemzetközi Zarándoklat szervezése által egy útra kerültek mindazok, akik ebben részt vállaltak lépteikkel, imáikkal, áldozataikkal, bármilyen kicsi szakaszba való bekapcsolódásukkal. A szervezés már július hatodika tájékán elindult a sok email, sms, beszélgetés, online találkozók formájában Péterfi Attila Csongor erdélyi koordinátor segítségével.
A Máriazelltől Csíksomlyóig terjedő Mária úton szervezett zarándoklat többnyire ez év augusztus 13-án zajlott Erdélyben, de akadtak kivételek is. A zarándoknapok időpontja így három dátum köré csoportosult, annak függvényében, hogy ki mikorra tudta felvállalni. A kolozs-dobokai kerület augusztus 13-án zarándokok, helybéli résztvevők sokaságát fogadta és mondott hálaimát a négy évig tartó kemény munka befejezéséért a felújult, zsúfolásig megtelt Szent Mihály-templomban, annak megáldásakor és oltárasztalának szentelésekor. Így László Attila kolozsvári főesperes jóváhagyásával az 1Úton Nemzetközi Zarándoklatot az idén e kerületben augusztus 15-re, Nagyboldogasszony napjára hirdették meg Kolozsvár minden plébániatemplomában és a környező települések templomaiban, Jegenyén, Kisbácsban, Fenesen, Kolozson, Györgyfalván és ezek fíliáiban.
, 
Hargita, Kovászna, Maros megye bizonyos települései 13-án, mások pedig, szintén az említett megyékből majd még ezután, auguszus 27-én kapcsolódnak be zarándoklataikkal, társulva a Partiumban ugyancsak e napon indulók tervéhez.
A zarándoklaton résztvevők felajánlották imáikat a szomszédos országok között zajló értelmetlen háború megszűnéséért, a világ, családjaink és önmagunk testi-lelki békéjéért. Aki útnak indult, Kovács Gergely érsek szavait szívlelhette meg és váltotta valóra, mert ,,Minket is mélyen érint a háború okozta szenvedés, és segíteni akarunk az áldozatoknak”. Márton Áron egykori püspökünk is ezt tanította, hogy akár válságos időket élünk, akár békében vagyunk, ,,Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd.” A zarándokoknak is fontos volt ,,szeretetben és egységben szolgálni Istent és az ő népét”, mert e szavak nemcsak arra vonatkoznak, aki ezt kimondta beiktató beszédében, Kerekes László püspökünkre, hanem mindenkire, aki Istent és teremtményeit szereti. Szolgálni e formában is lehet: lépéseket tenni az áhított békéért, ki-ki saját plébániatemplomától indulva, vagy nagyobb szakaszokat vállalva fizikai erőnléte, egészsége és ideje függvényében.
Egyeseknek az indulás reggel 7-kor, másoknak a délutáni órákban történt, kinek-kinek az útvonala hosszától függően, de értéke ugyanaz, ha azt szeretettel tették. Találó ide a szentírási példabeszéd a szőlősgazdáról (Mt 20,1-16), aki egy dénárért fogadja fel a korán munkába állót is, a későn jöttet is. Színes volt a bekapcsolódás nemcsak az időpontokat illetően, hanem a szakaszok hosszát nézve is, mert 30, 12, 8 kilométeres vagy annál kisebb szakaszt is említhetünk a kincses városon kívül vagy belül.
E megmozdulás nem csak katolikusok számára volt fontos egyes helységekben.
Kolozson áldás közvetítésével erősítette a 12-es létszámú induló zarándokcsoportot az egyes templomoktól Keresztes Olivér római katolikus plébános, Sikó Piroska református tiszteletes, illetve Gyerő Dávid unitárius lelkész. Induláskor a helységet történelmi keretekbe helyezte Bíró Ernő, a település szülötte. A hősök sírjánál a II. világháborúban meghaltakért imádkozott a csapat, megemlékezve a napjainkban dúló háború áldozatairól is. A zarándoklat alatt a jelenlevők az útmenti kereszteknél megpihenve az 1Úton Nemzetközi Zarándoklat lelki táplálékából, a békéért végzett keresztút állomásaiból merítettek erőt a következő útszakaszhoz. A dezméri református templom hűsülést, felüdülést, testi-lelki tápálékot nyújtott az oda betérőknek a gondoskodó vendégszeretet által.
Váltakozva kukoricások, legelők, napraforgósok tarkították a kanyargó utat. A felhők által az Úr gondoskodott vándorairól, de az enyhe napsütéssel és a lágy szellőkkel is ezt tette. Lassan már a kincses város is láttatta magát. Az érkező és felszálló repülők zaja mellett, a hosszú szamosfalvi útról egy kicsit jó volt betérni a Szent Erzsébet-templom kertjébe, elvégezni a keresztút 13. állomását és meghúzódni az egyik nagy fenyőfa vagy a templom árnyékában. Még egy kis nekirugaszkodással tovább haladtunk. Az időhiány láttán újraterveztük egy kicsit utunkat. Késni nem késhettünk a megbeszélt időponttól, így a szabályzatot betartva az Ira hídjától néhány megállóra igénybe vettük a piacig a közszállítási eszközt, onnan szintén gyalog folytattuk utunkat. A Szentpéteri templomnál 16,15-től az ott bekapcsolódottakkal végeztük el a keresztút utolsó állomását. A templomban a békéért könyörögtünk a zarándoklat lelki útravalójából merítve.
Ferencz Antal plébános áldásközvetítésével feltarisznyázva a Külmagyar utcán haladva, most már a résztvevők számának növekedésével hosszabbodó sorban tartott a zarándokcsapat a Főtér felé, hogy ott találkozhasson a megbeszélt időpontban a piarista, a Szent Mihály és a ferences templomoktól összegyűltekkel. Innen már egészen hosszú zarándoksorral vonult végig az Unió utcán a békéért imádkozók egyesült csapata. Sokan voltak a meghívottak, de sokan lettek közülük résztvevők is. A zarándoklat egyik jeles résztvevője az állatokat képviselve hűségesen, fegyelmezetten haladt gazdija mellett pórázon, mert számára is fontos a béke ügye, még akkor is, ha kutya létére fel sem fogja e nemes célért folyó küzdelmet, imahadjáratot, menetelést.
Szólaltassunk most meg a szép számú ferences családos csapat szószólóját, Kardos Magdit: Az augusztus 15-ei 1Úton Zarándoklaton Ferences Családos Csoportunkból 11 felnőtt és 2 gyerek vett részt. A korábbi évekkel ellentétben idén nem sikerült Kajántóról zarándokolnunk, így a kolozsvári ferences templomnál gyülekeztünk, majd közös ima után Károly testvér áldásával indultunk el, hogy a főtéri Szent Mihály-templom előtt találkozzunk a többi zarándokkal. Örültünk így a lehetőségnek, hogy Kolozsvár forgalmas főutcáján, helyenként járókelőket kerülgetve, a békééért imádkozva együtt haladhattunk a monostori Kálvária templom felé, ahol egy csodás búcsús szentmisén vehettünk részt, majd azt követően angyali muzsikát hallgathattunk kolozsvári, csíksomlyói és több magyarországi kórusnak köszönhetően. Talán nincs ez másképpen a forgalmas hétköznapjainkban sem. Belső békénk érdekében érdemes időnként kilépünk a mindennapi teendőink forgatagából és rövidebb, hosszabb ideig útra kelnünk, mert végső soron mindannyian zarándokok vagyunk.
A zarándokmenet utolérte a monostori plébániáról induló csapatot, amelyet Kuszálik János vezetett. Amint a Kálvária-templom udvarába beléptek a zarándokok, a Béke fejedelme című énekkel készültek, hangolódtak rá a Nagyboldogasszony búcsúra, a zarándoknapot záró szentmisére.
A templomban a jelenlevők a rózsafüzért végezték a monostori nőszövetség képviselői előimádkozásával. A kerekdombi csapat Tunyogi Erzsébet vezetésével már Máriához fonogatta imakoszorúját. Lássuk, ő hogyan élte meg társaival a zarándoklatot. Nagy-nagy hála és öröm van a szívemben, hogy újra részt vehettem a zarándoklaton. Nem indultunk túl nagy létszámú csapattal, de a lelkesedés, meg a tervezgetés-készülődés óriási volt. Tízes létszámú kicsike csoportunkból öten indultunk a kis kerekdombi templomunktól, a többiek egyénileg zarándokoltak, mivel a munkahelyről jöttek, vagy más okból nem tudtak csatlakozni hozzánk. Sajnos nem sikerült az egész útszakaszt gyalogosan megtenni, de azért nagyon sok örömteli pillanatban volt részünk, bátorítottuk egymást testileg, de ugyanakkor lelkileg is. Mivel elég hamar megérkeztünk a Kálvária-templomba, a rózsafüzér imába is be tudtunk kapcsolódni, ami külön kegyelem volt számunkra. Így még jobban ráhangolódtunk a búcsús szentmisére. Most, ahogy visszagondolok a zarándokútra, az fogalmazódik meg bennem, amit a kedves újmisés, Bőjte Csongor mondott a homíliában. El kell mernünk indulni az ,,útra”, legyen az zarándokút vagy csak egyszerűen életünk útja, úgy, mint ahogy égi édesanyánk, Szűz Mária tette, amikor Erzsébetet meglátogatta. Adja Isten, hogy újra megszülessen a béke lelkünkben, családjainkban, hazánkban és az egész világon.
A monostori zarándokcsapat képes beszámolót küldött Kerekes Kinga résztvevő fotóiból, az imádkozó előkészületekről és a zarándoklatukról. Ők 18-an indultak. A ferencesek zarándokcsapatáról a képek Kis Adrienn munkájából származnak. A szentmisére a kilenc év alatt a zarándoklathoz mindig hűséges kisbácsi csapat is beérkezett, hogy hogyan, azt tudjuk meg a zarándoklatot gyalogosan hívei mellett felvállaló plébánosuktól, Kovács Árpádtól. A magyarszarvaskendi Nagyboldogasszony-búcsút előesti miseként tartottuk meg, hogy magam is belekapcsolódhassam az 1Úton zarándoklatba. Kisbácsban 15-én megtartottuk 11 órától a program szerinti szentmisét, és 12 órától – a hirdetésekben közölt módon (hogy akik nem gyalogolnak velünk, azok is részt vegyenek az ,,indításon”) – a templomkertben a 2017-ben felállított stációk mentén elvégeztük a békéért megszövegezett keresztutat, amelybe 17 személy kapcsolódott bele, minden stációs elmélkedést más-más személy olvasta. A keresztút elimádkozása után 12 személy hazament, de a befejező búcsús szentmisén a Kálvária-templomban valamennyit ott láttam. Mi öten gyalog tettük meg a 12 kilométert jelentő utat. Közben elvégeztük mind a négy rózsafüzért, megtűzdelve a titkok között egy-egy Mária-énekkel. Utunkat eltérítette egy villanypásztor által őrzött terület. Kikerültük a juhnyájat és az azt őrző kutyákat. Így hamarabb bekerültünk az erdőbe a Hója-hegyen. Az erdőben pihenőt tartottunk, elfogyasztva a felcsomagolt uzsonnát. Valamennyien a pihenő ideje alatt elvégezték a szentgyónásukat, majd folytattuk a zarándoklatunkat. Az egész úton felszabadultság, az egymásra való odafigyelés, a vidám hangulat, imádságos lelkület jellemezte a kis csapatunkat. A legidősebb – 84 éves – személynek az utolsó kilométeren még hajrázásra is volt energiája, akarva, hogy fél 6-ra célba érjünk. Alig győztünk tartani a ritmust. Mindannyiuknak pozitív élményt jelentett ez a zarándoklat. Megérte!
A 30 kilométert végig imádkozó és gyalogló Égli János így vélekedik a zarándoklatról: Nekem ez az első zarándoklatom. Ezért kíváncsisággal, érdeklődéssel és nyitott szívvel-fejjel álltam hozzá. Most, hogy megvolt, el tudom mondani, hogy nagyon pozitív testi-lelki élményben részesültem. A társaság nagyon kellemes és elszánt (ezt csodáltam is, hogy már 9 éve végzitek) volt. Köszönetet mondok érte a Szentléleknek, hogy bekapcsolódásra buzdított. Jó volt majdnem egy teljes nap a keresztútra fókuszálni és felajánlani a kolozsmonostori hívekért, elhunyt családtagjaim lelki üdvéért. Külön színfolt volt nekem Ernő kolozsi történelmi alátámasztásai. Jövőre remélem többedmagammal jövök. Köszönöm a lehetőséget!
Idén először járta végig a zarándoklatot Kuszálik József.
Az idei 1Úton zarándoklat volt számomra az első életemben. A leghosszabb, 24 kilométeresnek meghirdetett, Kolozs – kolozsmonostori Nagyboldogasszony-templom útszakaszt választottam. 45 évesen, férfiként, azt mondtam, hogy meg kell tudjam tenni ezt a távot… de ott volt a kételkedés, az ismeretlen, hogy hogy is fogok helytállni, meg fogom-e tudni járni az egész szakaszt. Az indulásnál láttam, hogy a zarándok csapatban 10-11 éves gyerekek is vannak… és mivel ők már járták meg ezt a szakaszt, így én is bizakodóan indultam neki, ha nekik sikerült, akkor nekem is kell hogy sikerüljön. Jó volt az idő, se nem erősen napos, sem nem esős, a szél is kellemesen hűsített. Jó volt a csapat. Végül minden jól sikerült és mind elértünk időben a Nagyboldogasszony-templomba a búcsús szentmisére. Végül a lépésszámláló órám alapján 32 km utat tettem meg a nap végéig.
Jó volt hallani Bíró Ernőtől Kolozs falu templomairól és történetéről, a különböző történelmi korok vezetőiről és cselekedeteikről az indulásnál. Jó volt Kolozson látni a három különböző felekezetű templomban (katolikus, református és unitárius), hogy a pap, lelkésznő és lelkész — bár más hagyományok-szertartás szerint –, de ugyanúgy bátorított minket és imádkozott értünk, zarándokokért.
A zarándoklatot felemelő és tartalmat adó része az a keresztfáknál tartott állomás és imádkozás volt. Mi volt a mi 32 km-es utunk Krisztusnak a Golgotára vezető útjához képest?! Kényelmes séta, intellektuális élvezet, kedves időtöltés… Az imákon keresztül éreztük csak meg Jézus önfeláldozó szeretetét, a kereszthalálig vállalt példamutatását. Az útszéli kereszteknél az imák tették a zarándoklatot igazán értékessé: hogy a jó Istenhez és Jézushoz közelebb kerültünk, hogy békét kértünk tőle.
A Dezmér aljában lévő keresztnél egy ittas, 60 év körüli bácsi szólított meg és dicsérte Istent és minket, hogy milyen jó, hogy vannak még a jó Istenhez imádkozó és zarándokló emberek… Arra gondoltam, hogy az ittas ember is talán olyan, mint a bolond… talán olyan, mint a gyermek… akinek ami a szívén, az a száján is… aki nem fél kimondani a gondolatait, kifejezni érzéseit… aki nem fél, és nem hord álarcot és vértet, hogy a világot megtévessze, a veszélytől elbújjon… Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha az emberek a szeretetüket nem csak ittasan, bolondon, gyermekként tudnák kimutatni és megélni… Örvendek annak, hogy Jézust követve, nekünk, keresztényeknek, milyen szépen oda tudunk figyelni embertársainkra, szeretni felebarátainkat… csak Jézus útján, a szűk kapun kell haladnunk. Boldogan fejeztem be a zarándoklatot a kolozsmonostori templomban a szentgyónással és szentáldozással. Köszönöm az 1Úton rendezőinek a jó szervezést és bízom benne, hogy Isten nagyobb dicsőségéért lesz még alkalmam zarándokolni, de addig is a minden napi keresztet merni felvenni és hordani.
E tartalmas zarándoknap után csak hálát adhatunk a zarándoklat szervezését és kivitelezését elősegítő és óvó Istenünknek a kapott kegyelmekért, minden egyes zarándokért, a jóakaratú emberekért. Jövőre, reméljük, még többen csatlakoznak e nagyméretű megmozduláshoz, zarándoklathoz. Isten segítségét mint földi zarándokúton levők alázattal kérhetjük és kaphatjuk, ha ő úgy akarja, főleg ha megszívleljük, ízlelgetjük és megéljük Szent Kalkuttai Teréz anya imáját: Ahol béke uralkodik,/ az emberek képesek egymást szeretni/ Úgy, ahogy te szereted őket./ Adj békét, Uram,/ s tedd fölöslegessé a fegyvereket/ e csodálatos világban. Ámen.
Egy zarándoklat akkor jó, ha az Istennek tetsző. Ezért fontos, hogy aki zarándokolni indul, rátaláljon Istenre az imában, a körülötte levőkben, az eseményekben, erőre kapjon, még ha áldozatokat is vállalt. Az erő Istentől jön, a vele való szoros kapcsolatból, amelyre a holnaphoz is szükség van. Kérjük továbbra is Isten kegyelmét és a továbblépéshez való erőt mindennapjainkhoz!
Bíró Jolán-Ilona
